Endodontikus eredetű arcüreggyulladás nem sebészi kezelése

Az endodontikus eredetű sinusitis maxillaris (MSEO) egy gyorsan terjedő és potenciálisan halálos kimenetelű fertőző folyamat, amely non-invazív módon visszafordítható időben történő diagnózissal és kezeléssel.

Klinikai esetbemutatás: 17 éves női beteg, aki sárgás, rossz szagú orrváladékkal, hemifaciális fájdalommal és hyperthermiával jelentkezett. A vizsgálat kimutatta, hogy a 26. fogban egy nagyobb üreg keletkezett, és érzékeny az intra- és extraorális palpációra, valamint horizontális és vertikális perkusszióra is.

Pulpektómiát végeztek hidraulikus tömítési technikával és BioRoot™ RCS (gyökércsatorna-tömítő anyag) alkalmazásával. Majd a fül-orr-gégészettel együttműködve farmakológiai kezelést alkalmaztak.

Diszkusszió: A diagnosztikai segédeszközök, interjúk, eljárások és a megfelelő biokerámia anyagok alkalmazásával az orthográd endodontiai kezelés hatékony non-invazív alternatívát nyújt.

Következtetések: A biokerámia anyagok, mint például a BioRoot™ RCS használata javítja a nem invazív kezelés hatékonyságát azáltal, hogy hermetikus lezárást biztosít az apikális zónában.

Bevezetés:

Az endodontikus eredetű arcüreggyulladás a szájüreg nyálkahártyájának gyulladásos válasza a zománcszervből származó kórokozókra (Tataryn, 2018). Az odontogén fertőző folyamatok terjedését a craniofaciális anatómiai területek felé Bauer 1943 óta dokumentálja, és az évek során kiderült, hogy gyakoribb, mint azt eddig felismerték (AAE 2018). Néhány más szerző, például Abrahams, azt állította, hogy a felső molárisokban a pulpa nekrózisának körülbelül 60%-a mutatja ezt a patológiát (Abrahams, 1996). Ezt az elváltozást a pulpa nekrózisa által generált fertőző ágensek idézhetik elő, amelyet követően apikális tályog alakul ki, amely a szájpadlást alkotó csontréteget perforálva behatol ebbe a térbe, és különböző klinikai és radiológiai tüneteket produkál (Duzgun, 2013). A folyamat előrehaladtával az antrális nyálkahártya gyulladása elzárja az üreget, és orrmelléküreg-gyulladással összeegyeztethető tüneteket produkál. A gyulladás nem korlátozódik csak a sinus maxillarisra, hanem kiterjedhet veszélyesebb területekre is, mint például az orrüregre, az orrmelléküregre és a homloküregre, súlyos esetben akár a szemüregre is, ami orbitális cellulitishez, vaksághoz, meningitishez, agytályoghoz vagy sinus cavernosus trombózishoz is vezethet (Obayashi, 2004).

Ennek az entitásnak az időben történő felismerése lehetővé teszi a minimálisan invazív megközelítést, a beteg tüneteinek és általános állapotának megfelelő, egyénre szabott farmakológiai kezelést (Rosenfeld, 2015), valamint a biokerámiai anyagokkal végzett háromdimenziós tömítési technikák alkalmazását. Ezeknek az anyagoknak a célja egy biológiai megközelítés, ahol kölcsönhatásba lépnek a gyökércsatornában lévő dentinnel, ami a laterális kondenzációs technikához képest a porozitás minimalizálását eredményezi (Moinzadeh, 2015). Ez lehetővé teszi azt is, hogy olyan guttapercha-dentin felületet érjünk el, amely méretstabilitással, antimikrobiális potenciállal és bioaktivitással rendelkezik, és képes a periapikális szövetek javulásának serkentésére (Trope, 2014), mivel kalcium-felszabadító tulajdonságokkal, lúgosító aktivitással és apatitképző képességgel rendelkezik (Siboni, 2017).

Esetbemutatás

Egy 17 éves női beteg jelentkezett az UAEMex endodontiai klinikáján, aki a magánfogorvosától kapott beutalót, mert enyhe fájdalmat érzett rágáskor. A beszélgetés során elmondta, hogy az arcának bal oldalán fájdalmat érez, amely lehajláskor fokozódik. Továbbá, sárga és rossz szagú az orrváladéka, valamint már több mint két hete hyperthermia epizódokat produkál. A beteg elmondta, hogy allergiás a penicillinre.

Az extraorális feltárás során az arc bal alsó harmadában (maxilla) és a superciliaris területen nyomásérzékenységet tapasztaltak; az intraorális feltárás során a 26. fognál nagy üreget (1. ábra), 1. fokú mobilitást, horizontális és vertikális perkussziót, valamint a hőérzékenységi tesztekre negatív eredményt állapítottak meg. Periapikális röntgenfelvételt (2. ábra) és CBCT 5×5 (3. ábra) felvételt készítettek. Miután kiértékelték, minden vizsgálat megerősítette a diagnózist: pulpa nekrózis, krónikus apikális tályoggal és drainage a sinus maxillarisban, ami endodontikus eredetű arcüreggyulladást (sinusitis maxillarist) is okozott.

A csatornákat megfelelő teljes izolálás után egy alkalom keretein belül kezelték. A műtéti területet 5,25%-os NaOCl oldattal fertőtlenítették, a szuvas fogakat eltávolították, és a fertőtlenítési eljárást megismételték. A pulpakamrába jutás előtt, azt 5,25%-os NaOCl oldattal semlegesítették. A csatornákat a K Flexofile #15.02-vel lokalizálták és permeálták, a munkahosszt a DPex III (Wood Pecker) apex lokátorral határozták meg, és a műszeres behelyezést a ProTaper Universal rendszerrel végezték (meziális és disztális csatornák az F2-ig, palatális csatorna az F3-ig). NaOCl 5,25%-os és 17%-os EDTA oldattal folyamatosan át lettek öblítve, majd a csatornákat hidraulikus kondenzációs technikával, BioRoot™ RCS tömőanyagot használva zárták le (4. és 5. ábra).

Szakmaközi konzultációra került sor a fül-orr-gégészeti osztállyal, amely a rhinorrhoea és a beteg általános állapotának megváltozása miatt megkezdte a farmakoterápiát. Ez az alábbiakat tartalmazta: Levofloxacin 500 mg / 24 óra / 7nap, Ambroxol 30 mg / 8 óra / 10 nap, Oxymetazolin 2 spray / 12 óra / 7 nap, valamint hőterápia és folyamatos orröblítés sóoldattal. A restauráció Biodentine™ anyaggal történt, majd ezt követően resin overlay típusú pótlást helyeztek be (6. ábra).

A tünetegyüttes a kezelés után hét nappal teljesen megszűnt, és a mai napig tünetmentes a páciens. A három (7. ábra) és nyolc hónapos (8. ábra) CBCT-vel történő utóvizsgálatok során a nyálkahártya és az arcüregfal fokozatos helyreállása volt megfigyelhető.

Diszkusszió

A gyökércsatornák kezelésének célja a megfelelő környezet kialakítása, hogy a periradikuláris elváltozások és az érintett anatómiai területek gyógyulni tudjanak, elkerülve ezzel az invazív kezeléseket. A korai stádiumú endodontikus eredetű sinusitis maxillaris nem sebészi kezelése egy nem invazív és gyors lehetőséget kínál a gyógyulásra a beteg számára (Kretzschmar, 2003). Nagyon fontos a CBCT használata az érintett anatómiai struktúrák, a nyálkahártya állapotának, a sinus maxillaris csontos falának felméréséhez és a diagnózisunk megerősítéséhez.

A gyökércsatorna sikeres kezeléséhez döntő fontosságú a megfelelő izolációs technika, a kémiai mechanikai fertőtlenítés és a háromdimenziós tömítés. Alapvető fontosságú olyan tömőanyag használata, amely lehetővé teszi a háromdimenziós tömítés elérését, ezért a viszonylag új anyagokat, mint például a biokerámiát, figyelmen kívül kell hagyni. Fontos, hogy minden klinikai szakember, a fogorvosok, az orvosok és a radiológusok egyaránt alaposan megismerjék az orrmelléküregek és a szájüregi struktúrák közötti szoros kapcsolatot, hogy pontosabb és időszerűbb diagnózishoz juthassanak. Ennek megerősítéséhez elengedhetetlen a diagnosztikai segédeszközök, például a számítógépes tomográfia vagy az ortopantomográfia használata. A beteg szisztémás állapota, életkora és a betegség előrehaladottsága kimutatható. Ebben az esetben a BioRoot™ RCS terméket alkalmazták, amely szilikátból és kalcium-foszfátból áll, és olyan fizikai és biológiai tulajdonságokat biztosít, mint a lúgos pH-környezet, az antibakteriális aktivitás, és biokompatibilis anyag (Maillet, 2011).

A hidraulikus kondenzációs technika alkalmazása háromdimenziós tömítést biztosít, amely minimális helyet biztosít a tömítőanyag, a guttapercha és a dentin között. Hasonlóképpen, a lúgos tulajdonságai olyan környezetet biztosítanak, amelyben a mikroorganizmusok nem tudnak elszaporodni, valamint elkerülhető az olyan erő alkalmazása a tömítés során, amely elősegítheti a radikuláris repedések vagy törések megjelenését. Ezek a tulajdonságok a tünetek 7 napon belüli eltűnését és 8 hónap alatt pozitív irányú változásokat eredményeznek.

Következtetés

Tekintettel az ilyen módon kialakuló esetek magas százalékára (MSEO) és arra, hogy milyen gyakran nem veszik észre őket, fontos, hogy minden klinikai szakember, fogorvos, orvos és radiológus egyaránt alaposan megismerje az orrmelléküregek és a szájüregi struktúrák közötti szoros kapcsolatot, hogy pontosabb és időben történő diagnózishoz juthasson. Ennek megerősítéséhez elengedhetetlen a diagnosztikai segédeszközök, például a számítógépes tomográfia vagy az ortopantomográfia használata. A beteg szisztémás állapota, valamint életkora és a betegség előrehaladottsága döntő szerepet játszik az adjuváns farmakológiai kezelés kiválasztásában és annak összetettségében. A hidraulikus tömítési technika alkalmazása a BioRoot™ RCS segítségével nemcsak megkönnyíti a kezelés ezen szakaszát, mivel kellően hosszú kezelési időt biztosít (kb. 12 perc), hanem azt is lehetővé teszi, hogy a konzisztenciát a különböző esetek sajátos igényeihez igazítsuk, és szükség szerint folyékonyabb vagy szilárdabb keveréket tudjunk biztosítani. Hasonlóképpen, antimikrobiális tulajdonságai ideális környezetet biztosítanak a periapikális szövetek gyors gyógyulásához.

Szerző: Pamela Rebeca Mora Favela, Ignacio Jiménez Bueno, Brissa Itzel Jiménez Valdés