A modern képalkotó diagnosztikai módszerek segítségével feltérképezhetők azok a struktúrák és összefüggések az emberi testben, amelyeknek a vizsgálatát a hagyományos röntgen koránt sem teszi lehetővé. A lágyszövetekről történő nagyfelbontású képalkotási módszerek egyike szinkrotronsugárzással biztosít mérési lehetőséget. Eddig 30 laboratórium alkalmazza szerte a világon.

A szinkrotronokban töltéssel rendelkező részecskék, például elektronok gyorsulnak csaknem fénysebességre egy csőben. Az elektronok mágnesessége gyűrű alakban nagyon intenzív sugárzást hoz létre, ami lefedi a röntgen és az ultraviola fény közötti fényspektrumot. A szinkrotronsugárzás elvén működő röntgensugár egymilliárdszor erősebb a hagyományosnál. Ez a tulajdonság segített a kanadai Julia Boughnernek és csapatának, a kanadai Saskatchewani Egyetem munkatársainak az embrionális fogszövetek kifejlődésének vizsgálatában. A módszerrel már jó előre megállapítható a fogak állása az állkapocsban, így a fejlődés legkorábbi szakaszában lehetőség nyílik a diagnózisra.

Az erről a fognövekedési fázisról szerzett tudás, illetve a fogak későbbi elhelyezkedésének ismerete sok jelenleg alkalmazott kezelést tehet fölöslegessé. A vizsgálati módszert azonban kritika éri a vele járó erős sugárzás miatt. Még akkor is a megszokott mennyiség többszöröse éri a pácienst, amennyiben a szinkrotronsugárzást röntgensugárrá párhuzamosítják.

Forrás: medipress.hu