Az idősebb felnőttek gyakran tapasztalnak csökkent nyáltermelést és xerotómiát, ami orális nyálkahártya betegségekhez, fogszuvasodáshoz, fogágybetegséghez és gombás fertőzések kialakulásához is vezethet. Habár a rágó és a nyelő funkciók szorosan kapcsolódnak az általános és teljességében vett egészséghez, a táplálkozási szokásokhoz és az életminőséghez; a szájszárazságot kezelő kémiai hatóanyagok nemritkán kellemetlen mellékhatásokkal járnak és sok esetben vénykötelesek. Egy új tanulmányban a kutatók egy egyszerű szájüregi nyújtó gyakorlattal fejlesztették az idősek szájüregi funkcióját.
A kutatók szerint a konvencionális szájüregi gyakorlatok, melyeket a korábbi tanulmányokban használtak, gyakran nem voltak praktikusak folyamatos használatra az idősek számára, mégpedig a hosszadalmas idő miatt, ami a pozitív kezelési kimenetelhez szükséges lett volna. A jelenlegi tanulmány egy egyszerű szájüregi gyakorlatot használt (SOE), amely magában foglalta az ajkak, a nyelv és az arcok nyújtását, a rágóizmok tornáztatását és nyelőmozdulatokat is – hogy csökkentség a gyakorlat idejét, és hogy meghatározhassák a rövidtávú hatásait a SOE-nek.
A kísérlet alatt 84 résztvevő – 65 éves, vagy annál idősebb – gyakorolta a SOE-t kétszer egy nap egy teljes hétig egy szakképzett dentálhigiénikus instrukciói alapján. A kutatók kiértékelték a résztvevők rágóteljesítményét az ún. őrlési index (mixing ability index, MAI) használatával. Mindezeken felül vizsgálták az ingermentesen termelődő nyálat, valamint a nyelv és a buccalis nyálkahártya nedvességtartalmát, majd elvégezték az ismétlődő nyálnyelési tesztet. A négy mérték mindegyikét egyen-egyenként alapul véve kettéosztották a jó és a rossz orális egészségi állapotban lévő résztvevőket.
Az adatok alapján az átlagos MAI 6%-kal növekedett egyből az intervenció után, és 16%-kal a rágási nehézségekkel küzdők csoportjában. Hasonlóképp, az ingermentes környezetben termelődött nyál 0.1 ml/perc sebességgel növekedett közvetlenül a SOE elvégzése után, és 29%-kal emelkedett a csökkent nyáltermelésű csoporté. A nyelv nedvességi foka 3%-kal növekedett, és folyamatossá vált a kutatók eredményei szerint. A nyelési nehézségekkel rendelkező csoport 25%-a egyből az intervenció után, majd 40%-a egy-hét intervenció után átkerült a jó nyelési képességekkel rendelkezők csoportjába. Végezetül a résztvevők kevesebb diszkomfort-érzetet tapasztaltak, és fejlődött a szájüregi funkciójuk.
Forrás: dental-tribune.com