A Toldi Gimnáziumban érettségizett 1960-ban. Ezt követően marós tanulóként kezdte, műszerész lett, majd fogtechnikus, így öt év alatt három képesítést is szerzett. A harmadik szakmáját ma is gyakorolja. A vakolókanál és a kőműveskalapács sem esik ki a kezéből és volt idő, mikor saját tenyésztésű lovai sorra nyerték a versenyeket. A hazai fogtechnikus- társadalomban nagy elismertségnek örvend, számos, igen fontos tisztségre választották meg. Jelenleg az Ipartestületek Budapesti Szövetségének elnöke és a Magyar Országos Szakmai Ipartestület elnöke.

Az idén már 78. évében járó Németi Lajos gazdag élet­utat mondhat magáénak. Az ilyen sokoldalú tevékenység láttán szinte kézenfekvő a kérdés: mi vezette, mi irányította a lépéseit a pályán?

Édesapám is fogtechnikusmester volt – kezdte a visszaemlékezést Németi úr. Pici gyerekkorom óta csak fogat láttam, el sem tudtam volna képzelni, hogy más legyek. Azután az érdeklődésem egy egészen rövid ideig mégis másfelé fordult, de az sem volt haszon nélkül. A két vas­ipari szakmám, a maró és a műszerészszakma alapfokú elsajátítása, megalapozta és kiegészítette fémtani, öntéstechnikai, fréztechnikai ismereteimet a fogtechnikában. Ám a fogtechnikusszakma szépsége nem engedett el. Már 50 éve önálló fogtechnikus iparosként, mint aranykoszorús mester dolgozom, együtt a fiammal, családi iparos-vállalkozásban. Elmondhatjuk magunkról, hogy mi egy háromgenerációs fogtechnikus család vagyunk. Kezdettől arra törekedtem, hogy folyamatosan a nyugati világ modern szaktechnológiáját teremtsem meg a műhelyemben. Önálló kisiparos 1970-től vagyok és már 73-74-től kezdve vizsgáztattam is. A szakma mai napig tartó, aktív gyakorlása mellett közel 35 éven keresztül voltam a Fogtechnikus Mestervizsga Bizottság elnöke, évente 2-3 szakmunkástanuló gyakorlati oktatását végeztem. Fémtani ismereteim egész életemben nagyban segítették előmenetelemet, mert fogtechnikus kollégáimhoz képest – például az öntéstechnikában, a fémtanban – lényegesen járatosabb voltam. Magyarországon az elsők között álltam át a fémkerámiára. A hetvenes évek vége, a nyolcvanas évek eleje táján ez nagy dolognak számított és a szakmai elismertség egyben azzal is járt, hogy egyre több fontos tisztség ellátására kértek. A KIOSZ különböző szakmai bizottságaiban 1970 óta vettem részt mint oktató és vizsgáztató. Évtizedekig a KIOSZ Fogtechnikus Szakmai Vezetőség tagja is voltam. Felkérésre, 1990-ben megalakítottam a Magyar Fogtechnikus Országos Egyesületet, aminek elnöki tisztségét csak 6 hónapra vállaltam, ugyanis inkább az Országos Egészségügyi Szakmai Szolgáltató Ipartestületet (a MOSZI elődjét) szerettem volna megalapítani. Meg is tettem, szintén még 1990-ben, ahol az Országos Fogtechnikus Ipartestület elnöki tisztségét vállaltam 1996-ig, lemondásomig. A Kamaránál az Egészségügyi Osztály elnöke voltam és a két tisztség nem fért össze. Bár a kormány komoly anyagi támogatást ígért, egy fillért sem adtak és az Ipartestületek legjobb embereiből alakítottuk meg a Kamarát. Az Ipartestület „szellemisége” kettéoszlott. Úgy éreztem, hogy vagy a Kamarában vagyok osztályelnök – különböző szakmákból hozzám tartozott hatezer ember – vagy pedig az OFI elnöke maradok. Kénytelen voltam azt is megállapítani, hogy a fogtechnikus legnagyobb ellensége maga a fogtechnikus. Nem a fogorvos! A vizsgáztatás kérdésében komoly nézeteltérések alakultak ki. A kamarai törvény is úgy rendelkezett, hogy aki az érdekképviseleti szervezetnél elnök, az nem lehet a Kamaránál osztályelnök. Az egyik tisztségről le kell mondani. Én lemondtam, rajtam kívül Magyarországon senki! Mindenki más megtartotta a tisztségét a Kamarában és az Ipartestületnél is. A későbbiekben ez nagy kettősséget okozott a gondolkodásban és ma is vannak emberek, akik két lovon ülnek egyszerre.

Eltérve egy kicsit a fogtechnikától, Németi Lajosról sokan tudják, hogy nem kettő, hanem sokkal több lovon is ült. A tanult szakmái gyakorlása mellett híres lótenyésztő is volt.

A hír igaz! A mindennapi fogtechnikai munkán kívül díjmentesen láttam el a különböző érdekképviseleti tevékenységet, miközben csak úgy, szórakozásból, de megszállottan, évtizedekig minőségi, nagyon eredményes angol telivér versenylovakat tenyésztettem. Viszont az, hogy egyáltalán „lóközelbe” kerületem mégsem független a szakmámtól. Mindennap 15-16 órát dolgoztam, mert akkoriban a professzor urak nem jelezték előre, ha egy-egy közösen készített fogművet az oktatásban vagy az előadásokon is bemutattak. Ám ha ott, felnagyítva kivetítik, a legkisebb hiba is megmutatkozik, ezért igyekeztem tökéletes munkát kiadni a kezemből és ez bizony időigényes, megerőltető volt. Nem voltak olyan korszerű gépek, elszívó rendszerek, mint ma, rengeteg ideig szívta az ember a port, a reszeléket, ez pedig megviseli a tüdőt. Rájöttem: valamit változtatni kell. Az állatok közül a kutyákhoz és a lovakhoz vonzódtam. Apósomék Érden laktak, ők vettek két lovat. Kértem, nyergeljék fel az egyiket. Soha nem tanultam lovagolni, felültem a lóra és elindultam vele. Megtettem úgy nyolc kilométert, majd visszafordultam, a végén már szinte ügetésben jöttem. Amikor a tenyésztésbe belevágtam, az utolsó 15 évben napi harminc kilométert lovagoltunk gyors vágtában – árkon-bokron keresztül ugratva. Ez nagyon sokat segített abban, hogy fiatalos maradhattam, mert még ma is szaladva jövök föl az emeletre, észre sem veszem, hány éves vagyok!

Törökbálinton, az Állami Gazdaságtól 1980-ban két elhagyott épületet béreltem. Ezeket és a területet egy év alatt lótenyésztésre alkalmassá tettem. Aki nem látta, el nem tudja képzelni, milyen csodálatos a kiscsikó születése. Nálam pedig kétszáz született! A szaporodásbiológia mindig nagyon érdekelt. Végigolvastam az egyetemi tankönyveket. Autodidakta módon szereztem olyan állatorvosi ismereteket, hogy kisebb műtéteket is képes voltam elvégezni. Az első 8 kilométertől számítva, mintegy hat év alatt „kiteljesedett a szerelem”, megalapítottam a Hosszúréti Ménest. Angol telivér versenylovaim komoly sikerekkel is büszkélkedhettek, sok más mellett, magyar St. Leger versenyt is nyertek. Végül azért feladtam ezt a tevékenységet és ennek több oka volt. Ötven lóval rengeteg a munka és a lovászokkal sokat kellett hadakozni. Részben a felszaporodó gondok miatt döntöttem úgy, hogy elég volt, a másik szempont pedig, hogy sokan inkább Angliában, Írországban veszik meg az olcsón kapható lovakat. Magyarországon nem volt érdemes tenyészteni.

A lótenyésztés mellett változatlanul dolgozott fogtechnikusként is?

Igen, és jelenleg is ezt teszem. Ha visszatekintek az 1990-től az 1996-ig terjedő időszakra, főbb eseményeire, úgy megállapítható, hogy az 1990-es év, benne a vadprivatizáció, a megszűnt munkahelyek, a fogtechnikusokat válaszút elé állította. Főként a magánvállalkozások felé terelte őket a lehetőség, mivel eltörölték a mestervizsga kötelezettséget. Az önkéntes érdekképviseleti rendszer felértékelődött, így közel 1000 tagja lett az OFI-nak. Az OFI oktatási, szakmai, nemzetközi egyéb bizottságai néhány év alatt számtalan feladatot oldottak meg. Hogy csak néhányat említsek:

Széles körűvé tettük az 1970-es évektől megkezdett jó kapcsolatot, a közös előadásokon való részvételt a fogorvosi kar vezetőivel, amihez nagy támogatást kaptunk dr. Gerle János úrtól, a MOK fogorvosi tagozat elnökétől. A szakképző iskolával közösen sikerült átdolgozni a szakképzés tananyagát és a vizsgarendszert. Kidolgoztuk és egységesítettük az országban az új mestervizsga követelményszintet. Szakmai versenyeket szerveztünk és fogtechnikai szaklapot adtunk ki.

Felvettük a kapcsolatot a nemzetközi szövetséggel, aminek ma is tagjai vagyunk. Ráadásul ott vannak még a különböző testületek, melyek között sikerült az egyensúlyt fenntartani. Az OFI ipartestület 1990-ben a KIOSZ Egészségügyi Szakosztály jogutódjaként alakult meg. A neve Országos Szakmai Ipartestület lett, amihez tartoztak a fodrász-, fogtechnikus-, kozmetikus- és egyéb szakmák. A későbbi névváltoztatások eredményezték a MOSZI (Magyar Országos Szakmai Ipartestület) nevet. A MOSZI-n belül működik az Országos Fogtechnikus Ipartestület (OFI). Így a MOSZI – OFI nem külön szervezet, hanem a múlt tisztelete, a gazdasági racionalitás tartja egybe a szakmákat. Bízom abban, hogy a 2019-es év végével történt MOSZI elnökké választásom a MOSZI-n belül a fogtechnikusok érdekképviseletét, kapcsolatrendszerét, érdekérvényesítését előbbre fogja vinni.

Elnökként milyen feladatok várják? Hová helyezi a hangsúlyt és milyen célokat szeretne elérni?

A fogtechnika Magyarországon 130 éves múltra tekint vissza és jelenleg idehaza mintegy 2500-3000 fogtechnikus dolgozik. Az ő munkájukat a világon mindenhol elismerik. Ugyanakkor viszont sajnos a fogtechnikusoknál, főként a végzősöknél jelentős a szakma elhagyása. Évente 40%-ra tehető, és ez a szám várhatóan emelkedni fog. A fogtechnikusképzések évtizedek alatt folyamatosan, radikálisan változtak. Példa erre, hogy a beiskolázás az elmúlt években két képzési formában történt. Az egyik az államilag támogatott képzés: szervezett formában, megfelelő elméleti és gyakorlati háttérrel, 2+1-es Fogtechnikus gyakornok és Fogtechnikus oktatással. A másik csoportba tartoznak a tanfolyami képzések: kritikán aluli színvonallal, 1 éves Fogtechnikus gyakornok és 5 hónapos Fogtechnikus képzéssel, bár ez utóbbi megszűnik 2021. december 31-vel, ilyen nem lesz többet. A tanulói létszámok szerencsére jelentősen csökkentek az elmúlt 3 évben.

Jelenleg a „Szakképzés 4.0” stratégia alapján új szakképzési dokumentumok készülnek. A fogtechnika szakmai felügyelete az Emberi Erőforrások Minisztériumától (EMMI) az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz került át, a digitális robbanás okán és a szakma jövője érdekében. Ismét 3 éves a fogtechnikusképzés, ami az EU-ban és az EU-n kívüli államokban is szakmailag megfeleltethető. Ez a változás azért is fontos, mivel – a digitalizálás miatt – jelentősen megváltozott a fogtechnikai munkák kivitelezése, a manuális munkák egy részét kiváltja a CAD/CAM technika. A hagyományos munkák átalakulnak, egyre gyakoribb a digitálisan tervezett, és digitálisan mart fogpótlások készítése, valamint a 3D nyomtatott fogtechnikai munka. A laboratóriumoknak fel kell készülni – a hagyományos lenyomatok helyett – a digitális, intraoralis szkennerrel vett lenyomatok fogadására, így a hagyományos fogpótlások, a szakszerű protetikai eszközök elkészítése mellett azok digitális adaptációjára is. 

Mennyire látszik a szakmában a generációk közötti szakadék és mit tudnak tenni a felzárkózás érdekében?

Nagyon meglátszik. Nincs rendszeres szakmai kommunikáció, nagy az érdektelenség. A szakadék egyre növekszik, az idősebb kollégák általában nem vesznek részt a digitális átalakulásban, ezáltal komoly hátrányba kerülhetnek. Fontos lenne a szakmai kommunikáció a különböző generációk között, valamint egy életszerű, betartható továbbképzési rendszer működtetése. A szakmánk számtalan gondját rövid úton nem lehet érdeksérelmek nélkül kezelni, de a minisztérium fogadókészsége és irányvonala mentén, lépésről lépésre, az Ágazati Készségtanácsok (ÁKT) kinevezett fogtechnikus szakértői jó szándékkal tevékenykednek. Az ÁKT tagok többségükben MOSZI – OFI tagok, így a különböző kérdésekben megtörténnek az előzetes szakmai egyeztetések.

A szakmai körök működésére megfelelő helyre, infrastruktúrára és személyi háttérre van szükség. Elengedhetetlen fontosságúnak tartom, hogy ismét helyt adjunk az 1970-es évektől székhelyül használt, a mai Erzsébet körút 51. I. emelet 3. alatt a MOSZI-nak, így az Országos Ipartestületnek. Az ingatlan teljes felújítását négy hónapja magam végzem. A szakmához méltóan, a mai kor igényének megfelelően biztosítani fogja a fogtechnikusoknak a logisztikai, a képzési, együttgondolkodási, összetartozási lehetőséget. Nagyon bízom abban, hogy a kedves kollégák a „régi” új helyszínt magukénak fogják érezni és megtöltik tartalommal. A lehetőség adott, közeledjünk gondolkodásunkban egymáshoz a jövőnk érdekében!

Hiszek abban, hogy a fogbetegellátás csodálatos szakterülete az egészségügynek. Ma már a rehabilitációs eszköz precíz elkészítése mellett művészi szinten van lehetőség az esztétikai igények kielégítésére is

Ossza meg véleményét!

A DENTAL.HU a fogászati szakma portálja.

Az Ön véleménye, hozzászólása, aktivitása legalább olyan fontos, mint a cikk, amit elolvasott. Ossza meg a cikket ismerőseivel vagy szóljon hozzá, mondja el véleményét a Facebook oldalunkon.