Egy gyors beavatkozás: a diagnózistól a végleges pótlásig

Bevezetés

Egy hiányzó elülső fog pótlása nagy kihívás a fogorvosnak, ugyanakkor kimondottan megterhelő kezelés a páciens számára. A végső esztétikai eredmény különösen fontos a páciensnek, a fogorvosnak és a fogtechnikus számára egyaránt. Ráadásul a beteg magas esztétikai elvárásokat támaszt, ugyanakkor aggodalmai vannak a végleges pótlás kozmetikai eredményeit illetően.

Esetünkben a páciens már a kezelés megkezdése előtt és az osszeointegráció alatti ideiglenes pótlás hordása során is aggódott a kezelés esztétikai kimeneteléért. Ennek az esettanulmánynak a célja egy meziális metsző rehabilitációjának klinikai fázisokon keresztüli bemutatása, a diagnózistól egészen a végleges helyreállításig.

Esetbemutatás

Egy 29 éves nő páciens érkezett kezelésre. A beteg az elülső maxilláris régiójának esztétikai megjelenésére panaszkodott. A jobb meziális metsző kissé hosszabb volt, mint a bal oldali párja, kismértékben mozgott, továbbá palpációra is érzékeny volt. A fog gingivális ínyszéli részénél palatinálisan és labiálisan gyulladás volt megfigyelhető, így a fog parodontális állapota ebben lényegesen eltért a fogazat többi részétől. A bal meziális metsző elszíneződött, valamint kiterjedt kompozittömést tartalmazott, elégtelen széli záródással (1. ábra).

Valószínűsíthető volt a fog vagy a gyökér bizonyos mértékű törése. A beteget megkérdeztük, történt-e mostanában valamilyen sérülés vagy trauma, amely érintette a maxilláris régiót, ekkor tájékoztatott minket a 6 hónappal korábbi autóbalesetéről. A baleset után mindkét meziális metsző rendkívül érzékennyé vált, majd ezt követően endodontiás kezelésben részesültek. A panorámafelvételek és az intraorális röntgen segítségével gyökértörést fedeztünk fel a jobb meziális metszőnél 2 mm-rel a cement-zománc határ alatt (2–3. ábra). A fog prognózisa nem volt elfogadható, ezért el kellett távolítani. Ezzel ellentétben a bal meziális metsző nem mutatott gyökértörésre utaló jeleket.

A kezelési tervben szerepelt a 11-es fog extrakciója, azonnali implantálás és azonnali ideiglenes pótlás használata. A rehabilitációt a 21-es fog protetikai helyreállítása tette teljessé. A két meziális metszőnek az osszeointegrációs periódust követő végleges pótlásához teljes kerámia koronákat választottunk.

A páciens mosolyvonala magas volt, ezért a kezelés minden egyes fázisában rendkívüli mértékben aggódott az esztétikai eredmény

miatt. A sebészi beavatkozás előtt alginátlenyomatokat is vettünk. A lenyomatokból modelleket készítettünk, amelyeket artikulátorba helyeztünk. A 11-es fogra részletes viaszmintázatot készítettünk, majd egy ideiglenes akrilátkoronát is legyártottunk. Az ideiglenes koronát a belső felületeken kiigazítottuk, hogy az implantátumfejen alkalmazhassuk.

A 11-es fog alveolusában a periodontális rostokat periotom segítségével meglazítottuk (DENTSPLY Friadent), majd a fogat atraumásan eltávolítottuk (4–5. ábra). A cervikális terület alatti horizontális gyökértörés az előzetes diagnózist igazolta (6. ábra). Az alveolus falai sértetlenek maradtak, fenesztrációnak nem volt nyoma. A visszamaradó szöveti rostokat eltávolítottuk. Ezt követően a gyártó utasításainak megfelelően kialakítottuk az implantátum helyét, majd egy XiVE S plus implantátumot (DENTSPLY Friadent; 4,5 x 11 mm) helyeztünk be, kielégítő kezdeti stabilitással, amely főképp az implantátum helyének palatinális oldalán volt érzékelhető. Az implantátum nyaka 3 mm-rel került a szomszédos fog cement-zománc határa alá (7–8. ábra).

Az eredeti titán TempBase fejet műanyag EsthetiCap fejre (mindkettő DENTYSPLY Friadent) cseréltük az ideiglenes pótláshoz (9. ábra). Ez az anatómiailag megformált implantátumfej tökéletesen megfelel a lágyszövetek és az interdentális papillák támogatására. Az implantátum sima felületei megakadályozzák a plakk megtapadását, ezzel is elősegítve a szájhigiénia fenntartását. Ebben a fázisban a lágyszövetekre nagy figyelmet kell fordítani, mivel ez nagymértékben befolyásolja mind az ideiglenes, mind a végleges pótlás esztétikai eredményét.

A korábban elkészített ideiglenes koronát önkötő akriláttal helyeztük fel (10. ábra). Továbbá az akrilátkorona külső kontúrját is folyamatosan ellenőriztük, nehogy az ínyszélt túl nagy nyomás érje, mert az az összeszűküléséhez vezethetne. Az akrilátkoronát 1 mm-rel rövidebbre terveztük, mint a 21-es fog, hogy elkerüljük az intercusping vagy az oldalirányú mozgások során létrejövő okkluzális terhelést (11. ábra). Az implantátum helyzetét és a fej illeszkedését radiográfiásan ellenőriztük (12. ábra).

Az osszeointegráció négy hónapja ese-mény-telenül zajlott, az imp-lantátum körüli lágyszövet nem mutatta gyulladás jeleit. Az interdentális papillák alakra, magasságra, valamint térfogatra is megfelelőek voltak (13–14. ábra). Az implantátum körüli lágyszövetről történő lenyomatvétel támogatására egy előre gyártott lenyomatköpenyt alakítottunk át, alacsony viszkozitású, fényre kötő kompozittal (15–16. ábra). Ehhez az implantátumhoz előre gyártott teljes kerámia cirkónium CERCON fejet (DENTSPLY Friadent) választottunk. Ez a fej jó lágyszövet-támogató tulajdonságokkal rendelkezik, ugyanakkor külső megjelenésre is kielégítő. A kerámiafejek használatával elkerülhető a gingivális területek elszíneződése, még vékony lágyszövet esetén is. Két porcelánkoronát készíttettünk a megkövetelt alakban és színben (19–20. ábra).

A páciens a végső eredménnyel teljesen elégedett volt, kezdeti aggodalmai is alábbhagytak az implantációt, illetve az ideiglenes koronák felhelyezését követően. Az éves ellenőrzésen a kemény- és lágyszövetek állapota is stabil volt az implantátum körül (21. ábra).

Következtetés

A fentebb leírt kezelések kivitelezése a fogorvos számára nagy kihívást jelent. A módszer azonban számos előnnyel is jár: rövidebb kezelési idő, egyszerű helyi érzéstelenítés, azonnali implantálás.
A páciensek szemszögéből nézve az ilyen típusú kezelés jobban elfogadható, és igény is mutatkozik rá. Az itt leírt kezelés eredményével mind a páciens, mind a kezelőorvos egyaránt elégedett lehet.
A lágyszövet-támogatás kiváló, s a kívánt eredmény elérése is könnyebb. A kezdeti stabilitással, megfelelő szöveti kezeléssel, illetve az elérhető implantátumkomponensek hatékony kihasználásával kiszámítható esztétikai eredményt érhetünk el.

A szóló implantátumokat mind a maxilla, mind a mandibula elülső és hátulsó régiójában is kimondottan sikeresen használták. Az azonnali implantációt már a klinikai alkalmazás első éveiben nagyon jó klinikai eredménnyel alkalmazták. Az eljárás döntő tényezője azonban a parodontális szövetek gyulladásmentessége, valamint a sértetlen alveolus. Bár már régóta használják ezt a klinikai technikát, sokkal kiterjedtebb klinikai tanulmányokra volna szükség az eljárás hatékonyságának bizonyítására és egy állandó klinikai protokoll megalapozásához.

Dr. Stefanos G. Kourtis (Görögország)
Forrás: Implants 2012/1