Minden tudományterületen vannak olyan szakemberek, akik a diszciplína múltja iránt érdeklődnek. Vannak olyanok is, akik inkább a legújabb kutatásokkal, eredményekkel foglalkoznak. Ám az, hogy mindkét előző állítás ugyanarra az emberre érvényes legyen – nos, ez valódi kuriózumnak számít. Dr. Nagy Zsolt, a Semmelweis Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika PhD ösztöndíjas hallgatója és egyben a Digitális munkacsoport vezetője is – ő ilyen ember. Neki egy évezrednél is hosszabb áttekintése van a fogorvoslás történetét illetően. De most még ne menjünk ilyen messze! Kezdjük az ő kezdeteivel! Kisiskolás korában minden gyereknek van valamilyen foglalkozás-álma. Az egyik pilóta akar lenni, a másik tűzoltó, mert azok olyan szép, piros autókon járnak. Azt bizonyára nagyon kevés gyerek mondja, hogy ő fogorvos akar lenni. Nagy Zsolt doktornál ez hogyan történt?

Nekem a kukás-autó tetszett, úgy 3-4 éves koromig – kezdte a visszaemlékezést dr. Nagy Zsolt. Arra viszont pontosan emlékeszem, amikor hatéves koromban kijelentettem, hogy én biztosan fogorvos leszek! Ez érthető is, hiszen a szüleim, mindketten fogorvosok. A vonzalmam végig kitartott, olyannyira, hogy 2002-ben felvételt nyertem a Semmelweis Egyetemre és öt év alatt el is végeztem. Az egyetemtől a diploma megszerzése után sem távolodtam el, államilag finanszírozott rezidens képzésre nyertem felvételt a Konzerváló Fogászati Klinikára. A szakképzési időszakomat is itt töltöttem, szakorvosként is itt maradtam állásban, egészen 2018-ig. Akkor adtam be a jelentkezésemet a Doktori Iskolába és fel is vettek ösztöndíjas PhD hallgatónak. A hivatalos munkaviszonyom így megszűnt az Egyetemmel, viszont újból hallgató lettem. Ennek ellenére változatlanul tartok előadásokat és gyakorlatokat is vezetek. Hogy ne legyen ilyen egyszerű a helyzet, van még egy kapcsolódási pontom. A Konzerváló Fogászati Klinikán 2017 szeptemberében alapítottunk egy Digitális Munkacsoportot, aminek azóta is én vagyok a vezetője, bár ez nem státusz, inkább csak tiszteletbeli cím, felkért pozíció.

A helyzet ennél egy picit még bonyolultabb. Az érdeklődési körében szerepel egy roppant szokatlan téma: „A honfoglaló magyarok fogazati állapotának vizsgálata.” Honnan jött ez az érdeklődés és valójában mit takar?

Jól ismert tény, hogy a harmadév után kezdenek a hallgatók egyre nyitottabbá válni a tudományos élet érdekességei iránt és ez nálam sem volt másként. Megvizsgáltam a lehetőségeket és igyekeztem olyan témát választani, ami nem túl zsúfolt, nem foglalkoznak vele sokan, de engem érdekel. A történelem mindig is vonzott és ez egy remek témalehetőség volt, amit egy hallgató társammal együtt kezdtünk el feldolgozni. Antropológiai vizsgálatokat végeztünk honfoglalás korabeli sírleleteken. Ásatásokra nem jártunk, ezek már tárolt leletek voltak, melyeken a fogazat átfogó képét vizsgáltuk. A témavezetőnk nem fogorvos volt, ő a fogakhoz nem értett. Nekünk, hallgatóként kellett meghatározni, mit akarunk vizsgálni, ő csak a leleteket bocsátotta rendelkezésünkre, módszereket mutatott. Mi a fogaknak a számát, a fogvesztés mennyiségét néztük. Vizsgáltuk a fogak kopását, a cariológiai és a parodontológiai megbetegedéseket kerestük, ezekből vontunk le következtetéseket. Talán nem meglepő az eredmény, hogy akkoriban a caries, mint népbetegség, nem volt jelen. Csak elenyésző jelei voltak, viszont a parodontális megbetegedések sokkal elterjedtebbek és a fogkopások is intenzívebbek voltak, mint a mai népesség körében. A fogak „kezelésének” nyomát sem találtuk, bár az is tény, hogy a vizsgálatunk egy-két temető leleteire terjedt csak ki, gazdagabb elöljárók sírjai ott nem voltak. Végkövetkeztetésként annyit állapíthattunk meg, hogy mivel a táplálkozás abban korban finomított szénhidrátmentes volt, cariológiai következményekkel nem kellett számolni. A parodontális megbetegedések pedig leginkább a szájhigiéné hiányának tudhatók be. 

Ez bár valóban nagyon érdekes, de még hallgatói szintű munka volt. Hogyan változott, milyen irányt vett később a tevékenysége?

A diploma megszerzése után, a Konzerváló Fogászati Klinikán – már az első rezidens éveim alatt – az érdeklődésem egészen új irányba fordult. Dr. Budai Zsolt vezetésével, a digitális fogászattal kezdhettem foglalkozni. Jelentős szerepet vállalt abban, hogy elérhető legyen nálunk a klinikán az u.n. CEREC-rendszer. Valójában egy chairside CAD/CAM rendszer volt, ami akkor – 2007-2008 táján – piaci konkurencia nélküli eszköznek számított. Egy intraorális scannerből és guruló tálcára helyezett számítógépből állt, csatlakozott hozzá egy gép, ami kerámia tömbökből restaurátumokat tudott kifaragni az általunk elkészített tervek alapján. Mára már se szeri – se száma az ilyen eszközöknek, de akkor ez unikum volt és nekem nagy megtiszteltetést jelentett, hogy Budai doktor mellett dolgozhattam vele. Megtanulhattam a csínját-bínját és már a pályám elején beletanulhattam a digitális fogászati gondolkodásba. Itt ugyanis a munkafolyamatok mások. Másként kell megterveznem akár még egy egyszerű esetet is, mintha a hagyományos, analóg módszerrel dolgoznék. Az ilyen munkáknál ugyanis én magam vagyok a fogtechnikus is és sokkal gyorsabban, rövidebb időintervallum alatt kell mindent elkészíteni. Az információcsere gyorsul fel. A lenyomatvétel már eleve intraorális scannerrel történik és a lenyomatból azonnal modellt készítek, amire – a számítógép mellett – nyomban tervezni tudok. Ha a fogorvos ilyen rendszert használ, megfelelően érti és tudja, akkor annak pontosságban és időben mérve rengeteg előnye van. Egészen biztosan olyan tervet képes csinálni, ami számára és a páciens számára is ideális és ez sajnos nem mindig valósul meg, amikor fogtechnikus közreműködését vesszük igénybe. A szék mellett készült digitális megoldásoknál ez hatalmas előny!

A CEREC-rendszert a klinika kölcsön kapta és egy egy idő után visszavették. Ugyanakkor szilárd törekvésünk volt, hogy legyen ilyen rendszerünk és ennek elhivatott képviselője voltam. Több kereskedőtől is próbáltunk „baráti” ajánlatot szerezni, de ez a rendszer nagyon drága. A Klinikának 2017-re lett akkora költségvetése, hogy egy ilyen beszerzést már megengedhetett magának és dr. Tóth Zsuzsanna igazgató asszony élt is a lehetőséggel, indítványozta a beszerzést. Akkor egy Helsinki központú finn cég, a Planmeca termékét vásároltuk meg. Ők remek támogatást adnak a felhasználóknak és kiváló kurzusokat tartanak kezdő és haladó felhasználóknak egyaránt. Több lehetőségem is nyílt, amikor részt vehettem ezeken, ahol nemcsak a finn kollégák, hanem távolabbról érkező profi szakemberek is tartottak roppant hasznos tréningeket.

Említenem kell még egy érdekességet. A közösségi médiának sokszor beszélünk az árnyoldalairól, pedig előnye is van. Létezik például olyan felület, ahol ennek a rendszernek különböző országokban élő felhasználói gyűlnek össze és szinte naponta osztják meg egymással tapasztalataikat. A felmerülő problémákra mindenki igyekszik azonnal segítséget nyújtani. Kialakult egy állandó, folyamatos képzés, amiben ráadásul ingyen lehet részt venni. Van egy nemzetközi – kifejezetten a digitális fogászat témakörét felölelő – szakmai társaság is, a DDS (Digital Dentistry Society), ahol a „high end”, tehát a csúcsminőségű, szakmailag legprecízebb, legkifinomultabb, magas esztétikájú, tökéletes megoldásokat választó kollégák gyülekeznek. Itt az aktív tagok közé bekerülés már magában kuriózumnak számít. Az ő tevékenységükkel az interneten találkoztam először és nagyon megtetszett a társaság filozófiája. Ezért kollégáimmal együtt döntöttünk, és 2019 októberében részt vettünk az éves kongresszusukon. Megragadtuk a kínálkozó lehetőséget, mert egy poszter-szekciót is megrendeztek a kongresszus keretében, ahol a digitális fogászat témakörben saját kutatási munkát vagy klinikai esetet lehetett bemutatni. Ez egyben verseny is volt, ahová a Semmelweis Egyetemről számos érdeklődő kollégámmal beneveztünk. Robbanásszerű sikerünk volt, 42 résztvevő között a három első helyet a tudományos szekcióban mi szereztük meg Vág docens úrral és Simon Botonddal. Borbély Judit docens nő a Fogpótlástani Klinikáról pedig a klinikai szekcióban lett harmadik! Számomra ez azért jelentős, mert a digitális témakör nekem nemcsak, mint klinikusnak fontos, hanem PhD kutatásom is e köré épül. Többek között intraorális scannerek pontosságát vizsgálom és ezzel kapcsolatos posztert vittem erre a rendezvényre. A sikerünket jól jelzi, hogy Vág Jánost – aki az én PhD témavezetőm és valódi mentorom, rengeteget köszönhetek neki – felkérték, hogy a következő kongresszuson aktív tagként tartson nagyszínpadi előadást az intraorális scannerek pontosságáról! Ez óriási megtiszteltetés, mert oda csak a fogorvosi „világsztárokat” szokták felkérni. 

A digitális fogászat előretörését jól mutatja, hogy az idén először, nemzetközi előadók lépnek majd fel a Dental World porondján a Digitális témában. Miért vállalta el ennek a szervezését?

Számomra a digitális fogászati megoldások állnak szakmai érdeklődésem középpontjában, rettentően elhivatott vagyok ebben a témában. Testvéremmel közösen vezetjük magánpraxisunkat, amit az elmúlt évek alatt teljesen digitalizáltunk, igyekeztünk lépést tartani a legkorszerűbb nemzetközi trendekkel és ezeket beépítettük a mindennapi munkafolyamatainkba.

 Amit ma meg lehet oldani a fogászatban digitálisan, azt mi igyekszünk úgy csinálni.

Ahogy a világ fogászati piaca fejlődik, úgy a Dental World is lépést tart vele. Fontos és meghatározó momentum, hogy az idén már külön ilyen szekció is lesz. A szervezésére a megtisztelő felkérés talán azért ért engem, mert az elmúlt években kiterjedt és elég erős nemzetközi kapcsolati hálót alakíthattam ki. Már tavaly májusban is tartottunk egy kisebb – digitális témájú – fogászati konferenciát, ahová három amerikai előadót sikerült ide csábítani. Remek előadásokat és gyakorlati bemutatókat tartottak. Hasonlóan képzelem el az őszi programot is a Dental World-ön. Bár ide több előadó kapott meghívást, sajnos sok még a kérdőjel a járvány miatt, hogy ki tud eljönni és meg tudjuk-e tartani a programot az eredeti tervek szerint? Bízom benne, hogy igen! Igyekeztem szerteágazó témaköröket felvonultatni és a programot különböző szakirányokat lefedve összeválogatni. Rettenetesen várom, és azt gondolom, hogy az elkövetkező időszakban a digitális fogászat fejlődésének meghatározó vonala lesz, a francia MODJAW cég eszközének használata, és a vele kapott orvosi tapasztalatokról szóló előadás. A berendezésről az Egyesült Királyságból érkező, funkcionális terápiákat végző specialista, Riaz Yar doktor beszél majd. Az eszköz egy különleges kiképzésű 3D kamerából és megfelelő szoftverrel felszerelt, fogadó számítógépből áll. A páciensek funkcionális regisztrációját képes elvégezni, a betegekről intraorális felvételeket tudunk feltölteni a rendszerbe. Beszkenneljük a maxillát és a mandibulát, az így képződött digitális modellt feltöltjük a szoftverbe, utána – a megfelelő markerpontok elhelyezése után – a 3D kamera ezt képes beolvasni és az egyéni funkciós mozgásokat regisztrálni tudja. Valójában ezzel egy „páciens szimulátort” hozunk létre. Túlhaladunk már az egyéni értékű artikulátorok adta lehetőségeken és digitálisan „leszimulálunk” egy pácienst. Ennek az igazán nagy előnye abban áll, hogy mi ezt az információt fájl formátumban exportálni tudjuk. Elküldjük a fogtechnikushoz, és amikor ő egy munkát tervez, legyen az fogpótlás, sín vagy bármi, amit kérünk tőle, akkor a saját gépén szimulálni tudja a pácienst és a terveit összeegyeztetheti annak funkciós mozgásaival. A tervezés, a felszín kialakítás sokkal pontosabb lesz és ezzel jelentősen növekszik a siker aránya, továbbá nem kevés időt takaríthatunk meg.

Ez a rendszer a fogorvostól és a fogtechnikustól átvesz egy sereg tennivalót. Előfordulhat akkor – a nem is túl távoli jövőben, hogy több lesz a technika, mint a manuális, emberi munkavégzés?

Azt hiszem, igen. De ma már az egész világ erről szól, egyre több minden digitalizálódik. Azzal nem értek egyet, hogy az ember válik feleslegesé, mert ezeket az eszközöket mindig is az ember fogja irányítani és uralni. Inkább csak úgy mondanám, hogy – az én meglátásom szerint – a tevékenységi irányok fognak lényegesen átalakulni. A fogorvosnak és a fogtechnikusnak is sokban más lesz majd a feladata. Új eszközöket, új technológiákat kell megtanulni, alkalmazni, adaptálni a hagyományosan megszokottak helyett. 

Mindaz, amiről eddig beszélgettünk, roppant szerteágazó, sok figyelmet igénylő, nagy lekötöttséggel járó munka. Valóban egy évezredet fog át. Mindezek mellett marad bármennyi ideje is magánéletre?

Szabadidőm sajnos világ életemben nagyon kevés volt, de önmagammal szemben is van határozott elvárásom. Van egy közel kétéves, gyönyörű kislányom és hamarosan születik egy kisfiam is. Így hát boldog, családos emberként, igyekszem minden szabadidőmet a családommal tölteni. A versenysport is meghatározó volt az életemben, húsz éven keresztül kardvívó voltam és az egyetem befejezése után is folytattam még pár évig. De mindenkinek eljön az a pillanat az életében, amikor döntést kell hoznia: mit akar igazán professzionális szinten művelni? Akkor én a szakma mellett döntöttem, hiszen mindig is ez volt az álmom. De a volt vívótársakkal és a sporttal a mai napig nagyon jó maradt a kapcsolatom, így teljes az életem.

Ossza meg véleményét!

A DENTAL.HU a fogászati szakma portálja.

Az Ön véleménye, hozzászólása, aktivitása legalább olyan fontos, mint a cikk, amit elolvasott. Ossza meg a cikket ismerőseivel vagy szóljon hozzá, mondja el véleményét a Facebook oldalunkon.