Egy dilacerált gyökérrel rendelkező impaktálódott felső nagymetszőfog lézeres terápiával kiegészített orthodonciai kezelése
Dr. Kazem Dalaie, dr. Samin Ghaffari, dr. Mazir Mir (Irán, Németország)

Bevezetés

Már a vegyes fogazattal rendelkező páciensek körében is gyakran találkozhatunk impaktálódott fogakkal. Ebben a korban legtöbbször a felső metszőfogak impakcióját figyelhetjük meg. A frontfogak előtörése során előforduló diszkrepanciák a későbbiekben súlyos esztétikai problémák kialakulásához vezethetnek. Ennek a cikknek az a célja, hogy bemutassa egy impaktálódott felső középső metszőfog lézerrel asszisztált sebészi feltárását, továbbá az azt követő sikeres orthodonciai mozgatását. A cikknek ugyancsak célja, hogy felhívja a figyelmet az impaktálódott felső középső metszőfogak ellátásának fontosságára, valamint, hogy rámutasson a lézeres sebészi feltárásra, valamint a fogmozgatás gyorsaságára gyakorolt pozitív hatásaira.

Esetbemutatás

A 10 éves férfi páciens a felső frontfogai késői/nem megvalósuló előtörése miatt kereste fel a rendelőnket. A klinikai és a radiológiai vizsgálat során a jobb felső nagymetszőfog impakcióját észleltük (1. ábra). A fog horizontális tengelyállással és dilacerált gyökérrel rendelkezett. A felső dentális középvonal a fogak vándorlása miatt jelentős mértékben elcsúszott. A bal felső kismetszőfog is rendkívül kedvezőtlen pozícióba került.

A kezelés

A kezelés első lépéseként az összes maradó fogra breketteket rögzítettünk. A felső fogív nivellálása, a ferde tengelyállások korrigálása, valamint az impaktálódott fog előtöréséhez szükséges hely megteremtését követően, egy merev acél ív segítségével stabilizáltuk a fogakat. Ezt követően elvégeztük a jobb felső nagymetszőfog sebészi feltárását. A fog koronáját csupán lágyrész borította, ezért nem volt szükség a csontállomány elvételére. A felszabadítás során egy 975 nm-es hullámhosszon pulzáló üzemmódban alkalmazott lézert használtunk (LaserHF standard, Hager & Werken).

A teljesítménye 3 W, az aktív ciklus-idő 50%-os, a vezetőszál átmérője pedig 0,4 mm volt (2. ábra).

A lézert 150 másodpercen keresztül alkalmaztuk. A fogat borító lágyrészek eltávolítását követően egy láncos brekettet rögzítettünk a metszőfog bukkális felszínére. A műtétet követően nem tapasztaltunk vérzést, nem alakult ki oedema, valamint a páciens sem számolt be fájdalom vagy bármely egyéb kellemetlenség fennállásáról. A felszabadítást követően a páciens minden hónapban háromszor jelent meg a felszabadított területre ránövő lágyrészek és az íny lézeres eltávolítása céljából. A beavatkozások során ugyanazt a lézer készüléket használtuk, mint amivel a felszabadítást végeztük. Közvetlenül a felszabadítást követően megkezdtük a fog finom extrudálását  a láncos breketthez kötött füzérgumi segítségével. 

A 975 nm-es hullámhosszt elsősorban sebészi beavatkozások végzése során alkalmazzák. Az ezzel a hullámhosszúsággal rendelkező lézersugarak csak kis mélységben képesek a lágyrészeket penetrálni, valamint hagyományosan  nem ezeket szokták biostimuláció során használni. Ugyanakkor minden sebészi célra alkalmazott lézer körül megfigyelhetünk egy csökkenő intenzitással (azaz fényerővel) rendelkező gyűrűt, amely perifériáján biostimulációs hatások is létrejöhetnek.

Az alacsony energiájú lézeres terápia (low-level laser therapy; LLLT) során a lézeres fejet a lágyszövetektől nagyobb távolságban vezetve, az alábbi paraméterek mellett alkalmaztuk: pulzus üzemmód, 100 mW teljesítmény, 660 nm-es hullámhossz. A lézeres fejen lévő nyílás nagysága 0,125 mm2  volt (0,4 mm átmérő). A biostimuláció során egy megközelítőleg 7 cm2-es területet világítottunk meg a kérdéses fog vesztibuláris és palatinális oldalának megfelelően. A megvilágítás időtartama minden találkozó során 150 másodperc volt. A leadott energia 15 J, az energiasűrűség pedig 17J/cm2 körül mozgott. A lézeres terápiát a kívánt fogpozíció eléréséig minden hónapban megismételtük. Ez a folyamat 6 hónapon keresztül tartott. Ennek megfelelően a fog körül található szövetek a felszabadítás, valamint a havi kontrollok során 975 nm-es (több mint 25 J/cm2 energiasűrűség) és 660 nm-es hullámhosszúságú (12–18 J/cm2 energiasűrűség) lézersugarakkal is megvilágításra kerültek. Az impaktálódott fogat megközelítőleg 7 hónap alatt tudtuk megfelelő pozícióba mozgatni (3. ábra). Az orthodoncia kezelés aktív szakasza 18 hónapon keresztül tartott. A fogívek végső nivellálását és a fogak végleges pozícióba rendezését 0.018 × 0.025-ös acélívekkel végeztük. 

A kezelés befejezésekor a páciens mosolya drámai mértékben javult, továbbá a frontfogak elhelyezkedése és az ínyszél lefutása is szemmel látható módon kedvezőbbé vált (4. ábra). A kezelés végén készült CBCT felvétel nem mutatta csontfelszívódás jelenlétét, és csupán minimális mértékű gyökérfelszívódás bekövetkezését igazolta. 

Összefoglalás

A lágyrészekkel fedett fogak sebészi felszabadítása során alkalmazott lézerek, továbbá a fogmozgatás gyorsítására alkalmazott alacsony energiájú lézeres terápia kombinálása kedvező hatással lehet az impaktált fogak kezelése céljából alkalmazott terápia kimenetelére. Ez különös mértékben igaz lehet a dilacerált gyökerekkel rendelkező fogak esetében. Ez a megközelítés jelentősen javíthat az eset várható prognózisán. A kiegészítő kezelés révén a parodontális szövetek egészsége, az okkluzális viszonyok minősége, valamint az esztétikai megjelenés is kedvezőbb lehet. Ez a hatás még látványosabb lehet fiatal páciensek esetében.

( A cikk megírása során felhasznált szakirodalmi hivatkozások teljes jegyzéke elérhető szerkesztőségünkben.) 

Forrás: Ortho 2021;2  6-11