Direkt és indirekt adhezív fogpótlások multidiszciplináris megközelítéssel a hátsó régióban

Az elmúlt évtizedekben az adhezív anyagok és technikák fejlődése elmosta a konzervatív és a protetikai fogászat közötti határt, így a kompozit és kerámiarestaurációk kulcsszerepet játszanak a modern fogászatban. Az adhezív megközelítés számos előnyt biztosít, beleértve a megmaradó fogszerkezet maximális megőrzését, az optimális tömítést, az esztétikát és a funkciót. A hátsó régió számára számos restaurációs lehetőség áll rendelkezésre. A direkt kompozit restaurációk az első választás a kis és közepes üregek esetében, de akkor is érvényes opciót jelenthetnek, ha részleges vagy teljes fogágyfedésre van szükség. A kiterjedt restaurációk esetében azonban nagyon nehéz megoldani az okkluzális és proximális anatómia modellezését, valamint a kompozitanyagok megfelelő polimerizációját. Ezen okok miatt az indirekt adhezív restauráció olyan közepes és nagy üregekben ajánlott, ahol egy vagy több bütyök hiányzik. A hátsó fogak restaurációs kezelésével kapcsolatos másik fő kérdés a szubgingivalis szegélyek kezelése. A nagy méretű üregek gyakran túlnyúlnak a cement–zománc találkozáson, és a peremek a fogíny szulcusban helyezkednek el; ha ezek a körülmények akadályozzák a gumidámmal történő megfelelő izolációt, vagy a biológiai szélesség megsértését okozzák, sebészeti megközelítésre lehet szükség a folytatáshoz.

Esetbemutatás

Egy 38 éves férfi páciens különböző elsődleges és másodlagos fogszuvasodások kezelése miatt kereste fel rendelőnket. A 3.6-os fog kiterjedt üreget mutatott pulpaérintettséggel és szubgingivalis peremekkel (1–2. ábra).

Az első rendelés során a 3.6-os fogon adhezív kompozit preendodontiai restaurációt és endodontiai kezelést végeztünk rotációs eszközökkel és meleg guttaperchával (3–5. ábra).

A második ülésen a korábbi pre-endodontikus restaurációt csiszolókkal eltávolítottuk, és sebészi koronahosszabbítást végeztünk annak érdekében, hogy helyreállítsuk a helyes kapcsolatot a 3.6. üreg nyaki pereme és a szuprakresztális rögzítés között. A lebeny felemelését követően ostektómiát és csontplasztikát végeztünk, speciális fúrók és szonikus betétek segítségével. Függőleges matracvarratokat helyeztek el a lebenyek csontszintű rögzítésére (6. ábra), majd azonnal gumidámot helyeztek fel, biztosítva a kvadráns megfelelő izolációját. A gumidám alatt a 3,6-os üreget finomítottuk, és a distalis csatornákban dedikált fúrókkal oszlophelyet fúrtunk (7. ábra). Az M.i.M. technikát (Magne 2021) alkalmaztuk a disztális perem áthelyezésére, hogy megkönnyítsük a következő lenyomatvételi és ragasztási eljárásokat (8. ábra).

Két szálas oszlopot teljes mélységben öntapadó műgyantacementtel lúgoztunk, majd 3 lépéses ragasztási rendszert alkalmaztunk, és A2 árnyékolt kompozittal, ferde rétegezési technikával felépített restaurációt végeztünk. A 3.6-os fogat ezért előkészítették egy indirekt, teljes fedésű indirekt restaurációra, és két 2. osztályú üreget nyitottak a 3.7-es (occluso mesialis) és a 3.5-ös (occluso distalis) fogon (9. ábra). A 3.5 és 3.7 fogakat közvetlenül kompozittal restauráltuk, körkörös anatómiai mátrixrendszerrel és bulk és body technikával (10–12. ábra). A gumidám eltávolítása és az ülés lezárása előtt intraorális vizsgálatot végeztünk (13. ábra). A harmadik találkozó alkalmával a varratokat eltávolították, és lítium-diszilikát fedőréteget (14. ábra) próbáltak beilleszteni. A kvadránst gumidámmal izolálták, és ismét ellenőrizték a restauráció ülését (15–16. ábra). Ezután a 3.6-os üreget AlO2-vel homokfúvással (17. ábra) homokfúvottuk, és a preparátumra háromlépcsős ragasztórendszert vittünk fel (18–20. ábra). A lítium-diszlokátos fedőlap intaglio felületét 5%-os fluorvizes savval 20 másodpercig marattuk (21. ábra).

Az öblítést követően a kerámiarestaurációt 37%-os ortofoszforsavval kezeltük 30 másodpercig, majd 4 percig ultrahangos fürdőben tisztítottuk a szilanizálás előtt (22. ábra). A ragasztási eljárásokhoz magas töltésű, folyékony kompozitot használtunk: a cementet az intaglio felületre helyeztük (23. ábra), a restaurációt a preparátumra ültettük (24. ábra) és a helyén tartottuk, miközben a felesleget eltávolítottuk és oldalanként (okkluzális, bukkális és lingvális) 60 s-ig polimerizáltuk. Glicerinnel való kiblokkolást alkalmaztunk, és a polimerizációt további 30 másodpercig végeztük a befejező és polírozási lépés előtt (25. ábra).

A gumidámot eltávolítottuk, és az okklusális kontaktusokat egy artikulációs papírral ellenőriztük (26. ábra). Az egy hónapos utánkövetéskor a direkt és indirekt restaurációk funkcionálisan és esztétikailag jól integrálódtak, az összes kezelt fog tünetmentes volt, és a lágyszövetek a gyors gyógyulás jeleit mutatták alig néhány héttel a műtét után (27–29. ábra).

Következtetés

A mindennapi klinikai gyakorlatban az adhezív hátsó fogpótlások a leggyakoribb kezelés. A standardizált protokollok következetes alkalmazása hosszú távú klinikai sikerhez vezethet még olyan összetett helyzetekben is, amikor multidiszciplináris megközelítésre van szükség.

Dr. Andrea Franzo