Bevezetés
A klinikai vizsgálatok jelentős csontfelszívódást és térfogatvesztést mutattak ki a foghúzást követő első 6 hónapban. Hogy ne legyen szükség egy második helyreállító beavatkozásra, a fogmeder augmentációját javasolták. Több gratfanyagtípust is használtak a csontfelszívódás és a térfogatvesztés megakadályozására, köztük FDBA-t, ABBM-et, DFDBA-t, alloplasztikus anyagokat, valamint kalcium-szulfát és allograft anyagok keverékét éppúgy, mint pusztán tömör PTFEgátakat a véralvadék megóvásához az extrakciós helyen. Ez teszi lehetővé a vitális csont képződését a műtéti területen. Jelen tanulmány célja egy foghúzáskor graftanyagként használandó, innovatív, kétfázisú kalciumszulfát (BCS), a BondBone™ (MIS, Izrael) értékelése. Klinikailag és szövettanilag vizsgáltuk a BondBone™ azon képességét, hogyan őrzi meg és augmentálja a fogmeder volumenét, valamint szívódik fel a foghúzás és az implantátum beültetése közötti, előírt időszakban.

 

Esetismertetés

39 éves nőpáciens, a rögzített fémkerámia pótlás alatt defektes alsó állcsonti, jobb első őrlőfoggal. A jó egészségi állapotú betegnél nem voltak orvosi kontraindikációi a dentoalveoláris rutinbeavatkozásnak. A műtéti helyről preoperatív fényképek és periapikális röntgenfelvételek készültek. A híd eltávolítása után a fogat reménytelennek ítéltük. Atraumatikus módon, periotomokat és luxátorokat használva szekcionáltuk és kihúztuk a fogat (1–3. ábra). A sarjszövet kiküszöbölésére mechanikus eszközökkel alaposan megtisztítottuk a műtéti helyet. A steril fecskendőbe csomagolt BCS-t az ínyszél szintjére augmentáltuk, a por állagú BCS-t pedig a fogmederbe történő behelyezés előtt steril sóoldattal nedvesítettük be.

A folyadékfelesleget steril tamponba sajtoltuk ki, és a BCS-t a sebbe injektáltuk. Miután a sebhely az ideális kontúrra feltöltődött, száraz gézt használtunk, és enyhén összenyomtuk a BCS tetején. A munkaidő kb. 2 perc volt (4. ábra). A műtéti helyet egy kollagén membránnal borítottuk be (5. ábra). Három hónapon keresztül követtük nyomon a páciensnél a lágyrészek gyógyulását és a graftfelszívódás, illetve csontképződés röntgenleleteit. Készült egy röntgenfelvétel, amely egy hibás tömést tárt fel (6. ábra).

Kiemeltünk egy teljes vastagságú mucoperiostealis lebenyt, és az osteotomia előkészítéséhez kezdő szerszámként egy trepánt használtunk az alsó állcsonti jobb első őrlőben (7–8. ábra). A tömör csontba beültettünk egy fogászati implantátumot, amely a behelyezéskor teljesen stabil volt. A szövettani vizsgálat a műtéti helyen vitális csontot mutatott ki (9. ábra), amit 3 hónapig hagytunk gyógyulni a feltárás (10. kép), protetikai terhelés és helyreállítás előtt.

Szövettani előkészítés és hisztomorfometria

Az implantátum behelyezésekor csontmagot gyűjtöttünk be a műtött területről. A csontot tartalmazó trepánt 10%-os semleges puffer-formalinban fixáltuk. A dehidratációt követően a mintát fényre kötő beágyazó műanyaggal itattuk át. 20 napos, normál atmoszferikus nyomáson végzett folyamatos rázás után a mintát beágyaztuk, majd 40 C-fokot nem meghaladó hőmérsékleten, 450 nm-es fénnyel polimerizáltuk. A mintát ezután a Donath–Breunerféle vágó/csiszoló módszerrel preparáltuk. A szövettani előkészítés után morfometrikusan kiértékeltük a mintát. A magból legalább két tárgylemezt vizsgáltunk meg. A kiértékelt paraméterek közé tartozott a mag teljes területe, az újonnan képződött csont százalékos aránya és a maradék graftanyag százalékos aránya.

Diszkusszió

A kalciumszulfát a legegyszerűbb szintetikus csontgraft-anyag, amely az orvoslásban és a fogászatban a leghosszabb, több mint 110 éves biztonságos felhasználási múltra tekinthet vissza. 1893-ban Dreesman használta elsőként a kalcium-szulfátot a tuberkulózis által okozott csontüregek lezárására. Három különböző változatban létezik: anhidrid, kalciumdihidrát és hemihidrát. Az orvosi kategóriájú kalcium-szulfát rendkívül biokompatibilis, biológiailag felszívódó és oszteokonduktív. A kalcium-szulfát jó hírnévnek örvend a csontregeneráló technikákban biztonságossága, formálhatósága és teljes felszívódása miatt, amit az új csont képződése kísér. Ha csonttal vagy csonthártyával kerül érintkezésbe, serkenti a csont növekedését. A felszívódás profilja igazodik ahhoz az ütemhez, amellyel a gazdatest tud csontot építeni az implantátum köré. Kutyáknál például a teljes felszívódás 4 hónapon belül végbement. Ricci és munkatársai mineralizált, HA-szerű rácsozat kialakulásáról számoltak be, ahogyan a szulfát feloldódott.

A vizsgált anyag, a BondBone™ ettől eltérő. Ez egy kétfázisú, fecskendőben előre csomagolt kalcium-szulfát, amit arra fejlesztettek ki, hogy megkönnyítse a felhasználást, és lerövidítse a fogászati csontpótló eljárások idejét. A BondBone™ egy önmagát megszilárdító szemcsés por, amely a fogászati eljárásokban állványzatként szolgál a csontregenerációhoz. Ennélfogva vér és nyál jelenlétében köt meg, majd kemény és intakt marad. Ez biztosítja, hogy a teljes gyógyulási időszakban megőrizze a kívánt háromdimenziós kiterjedést. Sok esetben nem is szükséges membránnal befedni, így munkaidő- és költségkímélő.

Az ebből adódó egyedülálló, porózus struktúra és kémiai összetétel szabja meg a csontregeneráció ütemét előnyösen befolyásoló szilárdságot és biológiai felszívódási időszakot. A BondBone™ összetételét, amit az ellenőrzött, predeterminált kötési idő, szilárdság és felszívódási ráta jellemez, a csontdefektusok javítása során sokféle esetben lehet használni. A bemutatott esetben vitális csont képződött az újból feltárt, regenerálódott területen. A mandibuláris őrlőfog területén 51%-ban jött létre vitális csont, és kevesebb, mint 1% csontpótló graftanyag maradt meg. Ez szemben áll a bovineredetű graftanyagokkal végzett vizsgálatokkal, ahol minden időszakban 25-35% maradványgraftot mutattak ki. További vizsgálatokra lesz majd szükség ahhoz, hogy össze lehessen hasonlítani az e kalcium-szulfát-keverékkel augmentált fogmederben képződő vitális csontot más graftanyagokkal és a regenerálódott csont hosszú távú méretállóságával.

Konklúzió

A foghúzás és a graft, valamint a gát egyidejű behelyezésének eme technikája az alveoláris gerinc volumenének helyreállítása szempontjából megjósolható. A BondBone™-t biztonságosan ki lehet tenni az orális környezetnek részlegesen. Az implantátumok beültetését és terhelését tekintve ebben a 4 hónapos prospektív vizsgálatban a vitális csont kiszámítható képződése az extrakciós helyeken 100%-os sikerarányt mutatott.
A csont ráadásul megtartotta a radiológiai integritását, és a kísérleti időszakban méretváltozás nélkül biztosította a keratinizált szövet megtámasztását. A BondBone™ egyszerűen és hatékonyan használható az extrakciós defektusok kezelésére a fogászati implantátum behelyezése előtt. A bemutatott eset adta határok között feltételezhető, hogy a BondBone™ biokompatibilis és oszteokonduktív, és lehetővé teszi az új csont képződését. Noha az adatok egyetlen eseten alapulnak, úgy tűnik, hogy a BondBone™ megfelelő anyag a fogmeder-terápiában.
Dr. Ziv Mazor, dr. Michael D. Rohrer, dr. Hari S. Prasad, dr. Nick Tovar, dr. Robert A. Horowitz (Izrael)