Beszélgetés Jason Smithsonnal

Hogyan lett fogorvos?

Leginkább a véletlennek köszönhetem, hogy fogorvos lett belőlem. Eredetileg az állatorvosi egyetemen képzeltem a jövőmet, de mivel az utolsó középiskolai évemen nem teljesítettem túl jól (kivéve a sörözésben és a lányok után futkosásban), lemaradtam erről a lehetőségről. A fogorvosi szak volt a második választottam, de minden rosszban van valami jó: ugyanis nagyon kevés foglalkozás ötvözi a tudományt és az üzleti életet, sőt esetemben még az utazást is. Ez a „munka” mára olyan szinten a hobbimmá vált, hogy el sem tudom képzelni, hogy mással foglalkozzak.

Funkció és esztétika: mekkora szerepet gondol a gnathológiának a fogászatban?

„A forma mindig a funkció után jár, ez a Szabály” – ezt egy építész:  Louis Henry Sullivan vallotta, és ugyanúgy igaz a rágószervi rendszerre, ha egy struktúra egészeként tekintjük. Amikor mosolyt tervezek, vagy egy restaurációt készítek, mindig az az első dolgom, hogy az okklúzióhoz igazítsam az elképzelésemet: enélkül a restauráció(k) kudarcra vannak ítélve. Az én megközelítésem a funkcionalitás által vezérelt esztétikum.

Miképpen dönti el, mikor használ direkt és mikor indirekt restaurációkat?

A direkt restaurációk jelentik számomra az elsődleges szerelmet: imádom a formázás művészetét, és önző szempontjaimat követve szeretem a saját kezemmel elkészíteni a teljes restaurációt. Ugyanakkor sok indirekt munkát is készítek: akkor alkalmazom őket, ha meggyengült és/vagy endodonciailag kezelt fogról van szó.

Az ön véleménye szerint  hosszú távon a széli záródás tekintetében melyik győzne: egy tömés vagy egy indirekt restauráció?

Ez leginkább az eset és a kivitelező kézügyességének függvénye.

Mi a véleménye a digital smile designről? Mennyire része ez a megközelítés a napi gyakorlatának?

Azt látom, hogy kiemelkedő eredményt lehet az alkalmazásával elérni, azonban személyes megfontolásból én nem használom. Az én megközelítésem a funkció által vezérlet esztétikum, tehát először az okkluzális formát tervezem meg, majd felvakszolom,  az esztétikum kialakítása céljából (a forma mindig követi a funkciót), és az esztétikumot a funkcióval együtt ellenőrzöm az intraorális mock-up segítségével. Ezután általában szükség van további módosításokra is. Ez a módszer kicsit ódivatúnak tűnhet, cserébe viszont kiváló eredményt hoz.

Mennyire híve a minimál invazivitásnak és  létezik-e Ön szerint a túlkezelés mint trend az esztétikai  fogászatban?

A filozófiám egésze minimál-invazív: a legjobb kezelés, ha nincs szükség beavatkozásra. Azonban amikor úgy döntünk, hogy kezelésre van szükség egy páciens esetében, nagyon fontos hosszú távon gondolkodnunk: a lehető legtöbb saját szövet megtartására kell törekednünk. Ezzel együtt ellenzem azt, hogy óriási kockázatot vállaljunk extrém vékony restaurációk készítésével, melyek egyszerűen nem életképesek, és hamar letörnek: a többszörös kezelés sem minimál invazív.

Pascal Magne egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a kerámiák eltűnhetnek és a kompozitok foglalják el helyüket. Ön hogy látja?

Nem értek ezzel egyet. A kompozitok nagyszerű anyagok, de némely esetekben szükségünk van a kerámia-anyag merevségére a meggyengült fog elvesztett szöveteinek kompenzálásához. Úgy gondolom, mindkettőt fogom alkalmazni a belátható jövőben.

Hogyan egyezteti össze a magas színvonalú munkát, az előadásait és gyakorlati bemutatóit és a családi életet?

Jó zsonglőr vagyok. ☺ Néha láncfűrésszel, máskor égő fáklyákkal zsonglőrködöm, de ügyeskednem kell. Mindig észben kell tartani, hogy a család az első, de a valóságban ez csupán kemény munka és iparkodás dolga. Thomas Edison mondta: „A lehetőséget sokszor kihagyjuk, mert koszos overálban, kemény munka képében jelenik meg.” Ez nagyon igaz, és minden fiatal fogorvos figyelmébe szívesen ajánlom.

[button color=”red” size=”medium” link=”http://dentalworld.hu/latogatoknak/” target=”blank” ]Jelentkezem Jason Smithson előadására[/button]

Dental World 2015