Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a COVID-19 fertőzések következében előállott helyzetre tekintettel nemrégiben nyilatkozatot adott ki, melyben ajánlást fogalmaz meg a sürgősségi fogászati ellátásokról és a nem sürgős kezelések halasztását javasolja. Az ajánlást több oldalról kritika érte, félreérthetőnek is nevezték. Az egész világ több mint egymillió fogorvosát képviselő, svájci székhelyű Fédération Dentaire International (FDI) a nyilatkozatra válaszul egy állásfoglalást jelentetett meg. A tisztánlátás elősegítése érdekében megkérdeztük dr. Nagy Katalin professzor asszonyt, a Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Karának korábbi dékánját, tanszékvezető egyetemi tanárt, a Magyar Fogorvosok Egyesületének elnökét, a Fog-és Szájbetegségek Szakmai Kollégiumának tagját, valóban ennyire félreértelmezhető volt ez a dokumentum?

Nekünk, a Magyar Fogorvosok Egyesületének az a véleménye, hogy a WHO egy teljesen általános és nagyon óvatos megfogalmazást használt a fogászati működésre vonatkozóan – kezdte válaszát a professzor asszony. Ami érthető, hiszen a WHO nagyon sok országot tömörít. Ebből következően le kell szögezni: nem lehet általánosítani az egyes országokat illetően. Azoknak a szabályoknak a sora, amit az egyes országoknak az adott időpontban be kell vezetni, maximálisan ország függő lesz – és volt is. Nemcsak országtól, de időponttól is függő és ezt az időpontot mindig az határozza meg, hogy éppen akkor, abban az országban, sőt, az ország egyes területén mi a helyzet. Az Egyesült Államok például olyan nagy, hogy ott azonos időben, különböző területeken, eltérő fertőzési ráta mutatkozhat. A WHO tehát nagyon általánosan és nagyon óvatosan fogalmazott, hiszen a legfertőzöttebb országokat is figyelembe kellett vennie akkor, hogyha állásfoglalást készít. Nekünk, a fogászati egyesületeknek, jelen esetben a magyarországi Fogorvosok Egyesületének pedig az a dolga, hogy amennyiben erre szükség lesz, akkor eljárásrendeket készítsen, annak alapján, hogy az országban milyen a fertőzöttség és milyen veszélyek leselkednek az ellátó személyzetre, illetve az ellátást igénybe vevő paciensekre.

Ez akkor azt is jelenti, hogy ezek az irányelvek időről-időre változni fognak.

Abszolút így van! Először is vegyük alapul, hogy ez egy újabb fertőzési időszak lesz, amelynél mindenképpen okulnunk kell az előzőekből. Ahogyan láttuk, naponta tájékoztattak bennünket arról; hány beteg és hol fordult elő, mik az adott időszak eljárásrendi javaslatai a fogászat szempontjából. Az Egyesület ezt mindig a Szakmai Kollégiummal együttműködve készítette el, az Operatív Törzs ismertette, tájékoztatta az ellátó személyzetet és a betegeket – ezen kívül a friss információk az interneten is elérhetőek voltak. A következőkben is figyelni kell ezeket a kéréseket, utasításokat és azoknak megfelelően kell cselekedni. Annyit mindenképpen elmondhatunk, hogy az előző hónapok adatai szerint Magyarországon nagyon pozitív eredményt értünk el. Nálunk sokkal kevesebb volt a fertőzött, mint a környező országokban.

Az FDI állásfoglalásában viszont az is benne van, hogy a szájüregi egészség nélkülözhetetlen a jó általános egészség megőrzéséhez, és szükség van a rutinápolásra a szájbetegségek korai felismerésére, megelőzésére és leküzdésére. Az FDI támogatja, hogy minden lehetőség meglegyen erre. Nincs itt a WHO és az FDI között némi ellentmondás?

Az FDI itt egy olyan állítást fogalmaz meg, melytől soha, semmilyen körülmények között nem tekinthetünk el. Feltétlenül szükség van a száj egészségének megtartására, ápolására, a szájhygiéne követelményeinek maximális betartására, illetve azon beavatkozások elvégzésére, melyek elmaradása esetén a beteg állapota rosszabbodna. Ezt az álláspontot nemcsak a WHO és az FDI, hanem nil nocere elve is képviseli. Ez pontosan egyezik azzal az elvvel, amire fölesküdtünk, amikor a diplomát a kezünkhöz vettük! Mi most olyan „kényelmes” időszakon vagyunk túl, amikor rászoktunk arra, hogy a tanultakat ne tartsuk be maradéktalanul, hiszen ennek eddig nem voltak negatív következményei! Nekünk azt tanították, hogy minden pácienst olyan elővigyázatosággal kell kezelnünk, mintha fertőző beteg lenne! Figyelnie kell az ellátó személyzetnek a pácienssel kapcsolatos cross infectiora is. Ezt valahogy elkényelmesedve, egy idő után elfelejtettünk. Úgy éreztük, hogy bár megtanultuk, ezek voltak a szabályok, amiket mindig be kellett volna tartani, de az mégsem volt szükséges, mert nem voltak súlyos negatív következményei. Most bekövetkezett a helyzet, ami előhívta ezeket az ismereteket és most újra azt kell betartanunk, amit hosszú tanulmányaink során megtanultunk, elsajátítottunk és nem tartottunk be! Nagyon jól emlékszem, hogy ezzel zárult minden fogászati kezelésre vonatkozó intelem: „Akkor járunk el jól, ha minden páciens úgy kezelünk, mintha fertőző beteg lenne!” Mik is voltak ezek a szabályok? Hogy az egyes betegek után 10-15 perces szünet kell tartani és le kell takarítani a felületeket. Hát hogy mertük eddig nem letakarítani! Milyen alapon gondoltuk, hogy az úgy rendben van, ahogy hagytuk? Milyen alapon gondoltuk, hogy nem szükséges kiszellőztetni? Hogy képzeltük, hogy nem kell védőmaszkot és arcpajzsot használni, amikor saját nyálkahártyánk a baktérium- és vírusterjesztő párafelhővel közvetlen kapcsolatba kerül? Eddig miért nem használtuk? Mindez egyetlen mondattal úgy fejezhető ki, hogy az új norma a régi norma felelevenítése, amit most már be kell tartani, mert látjuk, hogy következménye van!

Az FDI azt is állítja, hogy a kormányoknak biztosítaniuk kell az alapvető szóbeli szolgáltatásokat, folyamatos és méltányos hozzáférést az egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint a megfelelő egyéni védőeszközök (PPE) rendelkezésre állását, amik a jövőben még nagyobb terhet jelentenek az egészségügyi rendszereknek. Nálunk viszont az eszközök beszerzése a praxisokra hárul.

A szöveg pontos. Hozzáférést említ, az pedig azt jelenti, hogy elmehetsz a boltba és megkapod. Való igaz, az első időszakban rendkívül nehéz volt a beszerzés, mert óriási pánikhangulat volt, ami – egyrészt – akkor érthető volt, másrészt viszont már túl vagyunk rajta. Valóban be kell tudni szerezni ezeket az eszközöket, ha kell, akkor külföldről, ez gazdasági kérdés, és egy szakmai szervezetnek nincs ismerete arról, milyen kereskedelmi folyamatok határozzák meg majd a hozzáférhetőséget. Az egyes országok egészségügyi rendszere, struktúrája eltérő skálán mozog. De gondoljunk csak arra, hogy az FFP2 maszkot kivéve, mi az, amit egy fogorvosnak – a fertőző betegnek kijáró óvatossággal – nem kellett volna idehaza már eddig is használni? Fertőtlenítőszert, sebészi maszkot, arcpajzsot? Vissza kell nyúlnunk azokhoz a szabályokhoz, amiket a cross infectio kizárásának követelménye kimond, minden egyes beteg ellátásánál! Mivel a veszély eddig nem volt közvetlen, ezért ezekről leszoktunk. Igen. Ezeket a PPE, tehát perszonális protektív eszközöket használnunk kell! Az is bizonyossá vált, hogy többé nem lehet futószalag-szerűen ellátni a betegeket. Az helyes volt, hogy eddig a betegek a lehető leggyorsabban váltották egymást? Úgy jött a következő, hogy az előző beteg baktérium vagy vírusfelhője még ott lebegett a szék fölött? Remélem nem így tettünk eddig sem!

Van az FDI állásfoglalásnak egy érdekes részlete: „Az FDI hozzájárul a bizonyítékbázishoz azáltal, hogy hamarosan közzéteszi egy olyan átfogó felmérés legfontosabb eredményeit, amelyekben összesen 92 nemzeti fogorvos szövetség gyűjti össze az információkat 80 országtól, azzal a céllal, hogy meghatározza azokat a közös stratégiákat, amelyek hatékonyak voltak a megelőzésben és a COVID-19 ellenőrzésében fogászati környezetben, világszerte.” Mit tudunk erről a felmérésről?

Jelenleg ennek a felmérésnek semmilyen részlete nem szivárgott még ki. Az egyes országok szakmai szervezeteihez valóban nagyon sok kérdőívet juttattak el, feldolgozásuk, illetve a belőlük kiolvasható információk összegyűjtése az FDI feladata. Eredményről még nem tudunk, de a Magyar Fogorvosok Egyesülete – mint az FDI tagja – természetesen szolgáltatja a kért információkat és amennyiben bármilyen eredményről tájékoztatást kapunk, akkor azt azonnal nyilvánosságra hozzuk Magyarországon. Egy dolog teljességgel bizonyosra vehető. Függetlenül attól, hogy most miként közelítjük meg a pandémia miatt előállott helyzetet, hogy régebben is be kellett volna már tartani ezeket az óvintézkedéseket vagy a vírus reformálta meg az egész ellátást, a fogászati kezelések rendje soha többet nem lesz olyan, mint amilyen a jelenlegit megelőző időszakban volt! Ez előre vetít egy másik következményt is, hogy valószínűleg az időegység alatt – mondjuk egy napon – ellátott betegek száma csökkenni fog! Érinteni fogja mind a magán, mind pedig közfinanszírozott rendeléseket egyaránt. Ezt a tényt senkinek nem szabad elfelejteni és ehhez alkalmazkodnia kell a privát rendelőknek, az állami betegellátásban részt vevő orvosoknak és az egyes országok egészségügyi ellátórendszerének is.

Dr. Révay András