Bájos mosolyunk evolúciós eredete

Minden élő állkapcsos gerincesnek ( hátgerinccel rendelkező, az állatok országába tartozó élőlényeknek, így az embereknek is) van foga, de sokáig úgy gondolták, hogy az első ilyen élőlények őrlők helyett hátborzongató, ollószerűen éles állkapocscsontjaikkal fogták el zsákmányukat. Azonban egy a Nature-ben publikált, a Bristol University által vezetett vizsgálat azt mutatja, hogy ezek az első állkapcsosok is rendelkeztek fogakkal, amiből arra lehet következtetni, hogy a fogak az evolúció során az állcsontokkal együtt, vagy közvetlenül utánuk alakultak ki. A Bristol University, a Natural History Museum és a Curtin University paleontológusai Svájci fizikusokkal együttműködve tanulmányozták egy primitív állkapcsoshal, a Compagopiscis állcsontjait.

A nemzetközi kutatócsoport a Compagopiscis fosszíliáit nagyenergiájú röntgensugárzással vizsgálta a svájci Paul Scherrer Institut-ban, felfedve ezzel a fogak és csontok struktúráját és kialakulását. Az első szerző, a Bristol University munkatársa, Dr. Martin Ruecklin mondta a következőket: „Képesek voltunk láthatóvá tenni a csontos állkapcsot alkotó összes szövetet, a sejteket, és a növekedési frontokat. Azután ezeket összehasonlíthattuk a ma élő gerincesek fejlődéstanával, ilyenformán bebizonyítva, hogy ezeknek az őshalaknak igenis voltak fogai.” Az egyik társszerző, Philip Donoghue, aki a földtudományok professzora a Bristol University-n, így fogalmaz:

„Ez egy szilárd bizonyíték a fogak jelenlétére az első gerincesek szervezetében, és megoldja a fogak eredetét illető eddigi kétségeinket.”

A szintén társszerző Dr. Zerina Johanson, a Natural History Museum munkatársa szerint: „Ezek a csodálatosan épen megmaradt ausztrál kövületek evolúciós származásunk sok részletét felfedték, de a kutatást eddig az ártalmatlan vizsgálati technológiára való várakozás hátráltatta. A paleontológusok és fizikusok közötti együttműködés nélkül evolúciós történetünk még mindig a föld alatt rejtőzne.” A Paul Scherrer Institut munkatársa, Marco Stampanoni professzor így nyilatkozott a vizsgálatról: „Három dimenziós non-invazív mikroszkópiát végeztünk a mintán, synchrotron sugárzást, egy nagyon erős röntgensugárzást használva. Ez a technika lehetővé teszi, hogy egy tökéletes digitális modellt nyerjünk, ami nagyon részletes betekintést enged a fosszília belsejébe, annak megsemmisülése vagy károsodása nélkül. Alapesetben, az eljárásunk nagyon jó térbeli felbontást eredményez kis méretű mintákon. Ehhez a kísérlethez módosítottuk a beállítást, és a képfeldolgozási algoritmust, hogy kiterjeszthessük a látóteret, a térbeli felbontás jelentős romlása nélkül.” Ezt a munkát az Európai Unió Framework 7 programja, a Natural Environment Research Council és a Paul Scherrer Institut támogatta.