Hubert Kubica, Dawid Kubica, Olga Petruszka
(Lengyelország)

Összefoglaló

A parodontális megbetegedések sok páciensnek és orvosnak „élő rémálma”, különösen az előrehaladott formájukban, amikor a fogak mobilitása eléri a 3. fokot, és a fog eltávolítása szükséges. Még mindig meg vagyunk győződve arról, hogy viszonylag fiatal emberek körében a parodontitis agresszív formája lehet a fogak elvesztésének oka. Az implantológiai kezelés, – amely visszaállíthatja a rágás hatékonyságát –, mindkét állcsonton nehéz az óriási mennyiségű természetes csontszövetveszteség miatt. Ez gyakran kiterjedt csontpótlási eljárásokat igényel, ami a beteg szakmai és társadalmi életében hosszú távú időkiesést jelent. Azonban a tudományos kutatás kimutatta, hogy az implantológiai kezelés egy nagyon jól kiszámítható módszer a parodontitisben érintett betegek körében.

A rendelkezésre álló orvosi adatok szerint az azonnali beültetéshez kapcsolódó kockázat nem nagyobb az érintett csoportban a többi betegéhez képest. A mandibulában vagy a maxillában lévő fertőzés forrásának eltávolítása spontán regenerációt indukál. Az azonnali fogpótlással történő helyreállítás pedig megvédi a külső sérülések ellen. Ez a terápiás módszer lehetővé teszi a kemény szövetek természetes rekonstrukcióját, mivel az extraktió után az alveolusban bekövetkezik a vérrögképződés.

A cikk egy olyan 51 éves nőbeteg esetét írja le, főleg a mandibulán előrehaladott megjelenésű parodontitis-szel, aki 2013 őszén vett részt a műtétemen. A páciensnél ízületi gyulladás kezdeti tünetei alakultak ki és általános gyengeség jellemezte. Az ESR (vörösvértest süllyedésének mértéke két számjegyű volt. A kórtörténet kiderítette, hogy a beteg már több mint 10 éve részesült parodontológiai kezelésben, de nem sikerült megállítani a betegség előrehaladását.

Az intraorális vizsgálat több mint 4 mm tasakmélységet, gennyes és véres váladékot állapított meg; a higiéniai mutatók API 25%, SBI 20% ; ennek megfelelően az állkapocsban minden fog 3. fokú mobilitást mutatott (1. ábra).

A tomográfia megerősítette az előrehaladott, gyógyíthatatlan periodontitis diagnózisát (2. ábra). Konzultációt követően az a döntés született, hogy az összes fogat a mandibulából el kell távolítani és azonnali implantációs kezelést kell végezni, majd ideiglenes, rögzített fogpótlási rekonstrukcióra van szükség. A pácienst rutin orvosi és laboratóriumi vizsgálatokra utaltuk.

Az eljárás

2013. szeptember 18-án vezetéses érzéstelenítés után az összes fogat eltávolítottuk. Az extraktio előtt Widmann-féle lebenyt képeztünk, hogy teljesen eltávolítsuk a granulációs szövetet (3. ábra). A sikeres eljárás egyik feltétele az érintett lágyrész teljes eltávolítása.

Az implantátumokat az „árnyék-tapadás” technikával helyeztük be, amely során az implantátumnak teljes hosszában az alveolus falához kell tapadnia, 1-2 mm mélyen szubkresztálisan (4. ábra). Amennyiben membránra van szükség, annak túl kell érnie a csontveszteségen és az implantátum területén, így a membrán és az implantátum közötti résnek legalább 2 mm-nek kell lennie (4. ábra). Agresszív típusú implantátumokat helyeztünk be a következő fogak területére: 36, 34, 32, 42, 44 és 46.

Az implantátum-ágy előkészítéséből származó csonttörmeléket csontgyűjtővel összegyűjtöttük, és 40 mg/ ml Gentamicin-oldattal átitattuk, majd felhasználtuk a csontdeficitek feltöltésére. Az implantátumokat úgy helyeztük be, hogy jó stabilitást érjünk el a menet alsó 1/3 részén – az eljárás sikeréhez legalább 30 Ncm kezdeti nyomaték szükséges. Az implantátumokat ideiglenes protetikai csatlakozókkal láttuk el. A műtét után a sebet 5,0-ás fonallal egyszerű csomós öltésekkel zártuk. Az ideiglenes csatlakozók szilikon kupakjait egy korábban előkészített ideiglenes fogpótlásba direkt módszer alkalmazásával helyeztük be.

 

Az ideiglenes fogpótlást ideiglenes cement segítségével rögzítettük (5. és 6. ábra). CBCT felvételt rendeltünk el (7. ábra). A visszarendelés időpontját a következő napra ütemeztük, és a varratokat 10 nap elteltével távolítottuk el. Három hónap után az ideiglenes fogpótlást (8. ábra) egy véglegesen becementezett munkával helyettesítettük (9. ábra). Továbbá egy követéses CBCT képalkotást is elrendeltünk, amelyet további 12 hónap elteltével megismételünk (10. és 11. ábra).

A megmaradt fogak parodontális vizsgálatát (12. ábra) és az implantátumok ismételt CBCT képalkotását 2017 áprilisában végeztük el (13-15. ábrák).

 

 

 

 

 

 

 

A 3. év utáni állapotot a 16-17. ábra mutatja. A beteg a beavatkozás óta 6 havi ciklusokban vesz részt a visszahívási programban.

Megbeszélés és következtetések

Az előrehaladott parodontitiszben szenvedő betegek implantológiai kezelése azonnali beültetési módszerrel, és az implantátumokon rögzített fogpótlással lehetővé teszi a beteg kezelésének és betegállományban töltött időtartamának lerövidítését, valamint a költségek csökkentését. A parodontitiszben jellemző csont aktivitása kedvező a spontán regenerálódásra.