A fogágybetegség következtében kialakuló fogvesztés teljes rehabilitációja összetett és bonyolult orvosi feladat. A betegség lefolyása következtében kialakuló csont- és lágyrészhiányt helyreállítani, és ezáltal egy implantátumokon rögzülő, fix fogpótlás feltételeit megteremteni, gyakran csak bonyolult, a páciens számára igen megterhelő műtétsorozattal lehet.

Ha megfelelő mennyiségű és minőségű csont és lágyrész áll rendelkezésre, akkor lehetőség nyílhat a fogak – és a körülöttük kialakult gyulladásos szövetek – eltávolítása utáni azonnali implantáció kivitelezésére.

A fogágybetegségben szenvedő pácienseknél az azonnali implantációhoz kapcsolódó szövődmények kialakulásának rizikója – a szakirodalmi adatok alapján – nem nagyobb, mint a parodontálisan nem érintett páciensek esetében. A gyulladásos mediátorok jelenléte az eltávolítandó fogak körüli csontszövetben még emelkedett regeneratív kapacitást biztosíthat az azonnali implantációt követő osseointegrációhoz.

Abban az esetben, amikor a behelyezett implantátumok primer stabilitása megfelelő, akkor rendelőnk (Uniklinik Fogászati és Implantációs Központ) belső protokollja alapján ideiglenes fix fogpótlást ajánlunk pácienseinknek a végleges gyógyulás kialakulásáig. A kivehető fogpótlások átmeneti viselése – bizonyos esetekben – csontleépülést eredményezhet a beültetett implantátumok körül. A buccális csontfal védelme érdekében redukált kivehető fogpótlások viselése gyakran megterhelő a pácienseknek, és a fogpótlásokkal szemben támasztott elvárásaikat, igényeiket ez a fogpótlás típus átmenetileg sem képes ki­elégíteni.

Az azonnali implantációval és az azonnali ideiglenes fix fogpótlással mérsékelhetjük a sorozat-extrakciót, és az ideiglenes kivehető fogpótlás hordását követő természetesen kialakuló csontvesztést.

Esetbemutatás

47 éves nő páciensünk fogágybetegséggel érkezett klinikánkra. Fogai mozgathatóvá váltak (3. fokú mobilitás), és a visszahúzódott fogíny esztétikai problémát is okozott. Ennek hátterében a fogágy folyamatos gyulladása és a következményes horizontális csontvesztés állt.

A kórtörténete szerint 10 éve részesült parodontális kezelésben, de a parodontális fenntartó terápia hiányában a betegség progressziója az évekkel folytatódott. A páciens elzárkózott a további parodontológiai kezeléstől, és funkcionálisan, valamint esztétikailag is hosszú távon tartós terápiás megoldást várt, amennyiben lehetséges, minimalizálva a fix fogpótlás nélkül töltött időszakot (1. kép).

1. ábra

A klinikai vizsgálat, a képalkotó eljárások (OP, CBCT) és a páciens igényeihez igazodva a kezelési terv alapján az összes saját fogat eltávolítottuk, és egy ülésben az alsó és a felső állcsontba is 6-6 Alpha Bio NEO implantátumot ültettünk be. A műtétet megelőzően dentálhigiénés kezelést végeztünk rendelőnk belső protokollja szerint, mely az extrakcióra ítélt fogak esetében is javasolt a várható, jobb műtéti sebgyógyulás érdekében.

A saját csontkínálatot maximálisan kihasználva a felső állcsontban a két utolsó implantátumot – tervezetten – döntött pozícióban helyeztük be. Ezzel elkerülhető volt, hogy a maxillán 2 oldali sinuselevációt végezzünk. A csontpótlás elkerülése kisebb műtéti beavatkozást és rövidebb gyógyulási időszakot igényelt. Lecsökkentette a csontpótlással járó esetleges műtéti és posztoperatív szövődményi rizikófaktorokat (2–4. képek).

2. ábra

3. ábra

4. ábra

Az azonnali implantációs technika alkalmazásakor kiemelt jelentőségű a megfelelő primer stabilitás, elsősorban az implantátum apikális harmadának rögzülése kulcsfontosságú. Ezt az Alpha Bio NEO implantátumok alsó harmadának mély és éles csavarmenetei biztosítják. Magas csontkondenzációs készség és a kezdeti nagy, primer stabilitás jellemzi ezt az implantátumtípust.

A csontminőség pontos felmérése és az adott implantációs rendszer használatában szerzett hosszú távú tapasztalat alapfeltétele az implantátumok azonnali terhelhetőségének a megítélésében. Az eltérő csontminőség – akár egy állcsonton belül is – az eltávolított fogak helyén maradó alveolus átmérője, a buccális és palatinális/linguális csontfal vastagsága, mind befolyásolja az implantátum legideálisabb pozícióját, valamint az esetleges azonnali terhelhetőségét (5–6. képek).

5. ábra

6. ábra

A fogeltávolításokat követően a titáncsavarokat a tervezett ideális pozícióban és megfelelő nyomatékkal tudtuk a helyükre juttatni (40 Ncm felett), így azonnali terheléses fix fogpótlást készítettünk a fogtechnikai laboratóriumunkkal együttműködve.

A fogpótláskészítés részeként, már a beültetéssel egy­idejűleg sor került az Alpha Bio multiunit felépítmények becsavarására is, melyeket a gyári ajánlásnak megfelelő nyomatékkal, véglegesen rögzítettük (30 Ncm). Ezzel maximálisan biztosítottuk a lágyrész és a multiunit felépítmény közötti stabil, szöveti kapcsolat kialakulásának az esélyét. Mivel a multiunit felépítmények eltávolításakor minden alkalommal egy új sebfelszínt idézünk elő, így célszerű minimálisra csökkenteni ezeknek a műveleteknek a számát. Ezzel a páciensünket is megkíméljük az ismételt kellemetlenségektől, amelyek legtöbbször mélyen az íny alatt található csavarok folyamatos cseréjével járnak.

A felépítmények pozicionálását és rögzítését követően, a precíziós-szituációs lenyomat előtt, a sebszéleket szituációs öltésekkel zártuk.

Ezután nyitott kanalas lenyomati elemekkel, multiunit szintről lenyomatot vettünk. A lenyomati elemeket pattern resinnel összekötöttük, majd műanyag egyéni kanállal poliéter lenyomatot vettünk (7–8 képek).

7. ábra

8. ábra

A lenyomatvétel után a szövetek közé jutott lenyomatanyagot eltávolítottuk, a multiunit felépítményekre zárócsavarokat helyeztünk, majd a sebet csomós öltésekkel elsődlegesen zártuk.

Kiemelten fontos része a fogpótlás készítésének a vertikális és horizontális állcsontpozíció meghatározása. Ha lehetséges, célszerű a habituális harapási viszonyokat „átmenteni”, hiszen ez már évek óta működött a páciensnél. Ez kivitelezhető egy előre tervezett, foghúzási és harapásvételi stratégiával.

A diagnosztikus fogpróbát követően – a műtét utáni 8. napon – helyére csavaroztuk a páciensünk új, ideiglenes fix fogpótlását (csavarozható hídprotézis). Ezt 3-9 hónap várakozást követően cseréljük végleges fix pótlásra, mely már maximálisan terhelhető lesz. Egy új, multiunit szintről vett nyitott kanalas lenyomattal, továbbá az ideiglenes pótlással egyszerűen elkészíthető a végleges fogpótlás is (9–12. képek).

9. kép: Ideiglenes pótlással készült panoráma röntgenfelvétel.

10. kép: Ideiglenes pótlás a szájban.

11. kép: Három hónappal a műtétet követő OP felvétel.

12. kép: Kilenc hónappal a műtétet követően, a végleges pótlás vázpróbájakor készült panoráma röntgenfelvétel.

Összefoglalás

Az előrehaladott fogágybetegségben szenvedő betegek ellátásakor megfelelő csont- és lágyrészviszonyok megléte esetén az azonnali implantáció és az ideiglenes fix fogpótlás egy ideális megoldás lehet mind a páciens, mind az orvos számára. Kivitelezhetősége esetén a lehető legkevesebb műtéti beavatkozással, kevesebb kezelési és gyógyulási idővel, valamint kockázattal jár. Az egyszeri műtéti és gyógyulási periódus, a postoperatív állapot kevésbé megterhelő a páciensek számára. Az azonnali, esztétikailag és funkcionálisan is elfogadható ideiglenes fix fogpótlás – ebben a lelkileg is terhelt időszakban – a páciens számára megfelelő életminőséget biztosít.

A több hónapja funkcionáló pótlás nyújt majd segítséget és megfelelő kiindulási alapot egy tökéletes, végleges, fix fogpótlás elkészítéséhez, továbbá óriási előnyt jelent az a stabil, megtartott harapási viszony, melyet az ideiglenes fogpótlással megőriztünk.

(Esettanulmány – Uniklinik Fogászati és Implantációs Központ)