A kutatócsoport, melyet az Abdus Salam Nemzetközi Elméleti Fizikai Kutatóközpont két munkatársa, Federico Bernardini és Claudio Tuniz vezetett, méhviaszt figyeltek meg egy frissen feltárt előember állkapcsán. Az nem eldönthető, hogy a viaszt a halál előtt vagy utána helyezték fel, de ha előtte, akkor nagy valószínüséggel fájdalomcsillapítónak szánták, hogy csökkentcsék
a fogzománc és a dentin függőleges repedéséből származó érzékenységet. Tuniz szerint a fog igen rossz állapota annak köszönhető, hogy a neolitikum idején őseink a fogaikat gyakran egyéni, nem a táplálkozáshoz köthető tevékenységre, például szövésre használták. Őskori fogászati beavatkozásra ritkán lehet bizonyítékot találni, ezért ez a Trieszt környékén talált előember maradvány talán segíthet bepillantani a fogászat első lépéseibe. „Ez a felfedezés lehet a legkorábbról származó fogászathoz köthető lelet Európában, és a legelső fájdalomcsillapító beavatkozás az egész világon”-mondta Bernardini.