Az implantológiai praxis jogi védelme

Az igazságügyi orvosszakértői tevékenység témakörei között ugrásszerűen megnőtt az orvosi ügyek száma; míg az előző években inkább a plasztikai sebészettel, a kórházi betegellátással kapcsolatos kérdések domináltak, addig ma már a fogbeültetéshez kapcsolódó esetek száma került az élre. Ugyancsak egyértelmű tendencia a kárigények összegszerűségének igen jelentős emelkedése. A 10 évvel ezelőtti néhány százezres igényekhez képest mostanában gyakori a többmilliós, illetve a 10 millió Ft és az e feletti betegkövetelések előfordulása. Különösen fel kell hívni a magasabb költségű fogászati munkákkal dolgozók – elsősorban az implantológusok – figyelmét arra a tényre, hogy az ügyvédi irodák között egyre nagyobb számban tapasztalható a kifejezetten orvosi, fogorvosi tevékenységre specializálódottak megjelenése. Ismert ma már a jogi gyakorlatban is a kettős végzettségű orvos-ügyvéd szakember, aki mind az orvosi, mind a jogi ismeretek (egészségügyi szakjogász) birtokában, megfelelő sikerdíj fejében, többmilliós vagy tízmilliós kárigénnyel való fellépésre ösztönözheti a fogászati, implantológiai kezelésével elégedetlen pácienst. Nemegyszer tapasztalható már a bírósághoz beadott legelső felperesi (beteg) kereset benyújtásakor, vagyis az ügy elindításának kezdetén, hogy „egészségügyben profi” csapat áll a beteg mögött, és egy jó szándékú, de fogászati szakmai kérdésekben csak átlagosan tájékozott védőügyvéd szinte esélytelen, hogy megvédje a fogorvost, az implantológust.

A fogorvosnak, implantológusnak ilyen esetekben, hogy esélye legyen a beteg „egészségügyi profi” csapatával szemben a bíróság előtt, elsősorban fogászati, szájsebészeti, implantológiai orvosszakmai felkészültséggel, gyakorlattal, igazságügyi orvostani praxissal, bírósági ismeretekkel rendelkező szakember segítségére, tanácsaira, szakvéleményére van szüksége. Az utóbbi néhány év tapasztalatai azt mutatják, hogy az akár 5-10 évig is elhúzódó perekben a nem megfelelő tanácsadói háttérrel rendelkező fogorvosok nemcsak a hibásnak tartott implantátum, pótlás árát, nem is a néhány százezer forintos kártérítést, hanem még az egzisztenciájukat is elveszíthetik. Találkozni lehet olyan károsult (sokszor külföldi állampolgár) beteggel, aki kifejezetten bosszút akar állni a rendelőn. Célkitűzése nemcsak a per megnyerése, pénzének visszanyerése, hanem a fogorvosi szolgáltatót szeretné ellehetetleníteni, bezárásra kényszeríteni. Ehhez ma már a speciális ügyvédi csapat irányításával a média, az adóhatóság, a rendőrség, az ÁNTSZ és egyéb hatóságok közreműködését is igyekeznek igénybe venni vélt vagy valós igazuk bizonyítására – a többmilliós kártérítés és sikerdíj érdekében. Szinte semmiféle valótlanság állításától nem riadnak vissza! Mondhatni „iparággá” vált a fogászati kártérítésből történő haszon megszerzése.

Az egyik dél-alföldi városban dolgozó, többszékes fogorvosi rendelő vezetője a folyamatban levő kártérítési perében kért kétségbeesetten igazságügyi orvosszakértői segítséget. A fogorvos az éppen folyó bírósági ügye miatt jelentkezett a „Praxis jogi védelme” című tanfolyamra, és így értesült az igazságügyi orvosszakértői segítség lehetőségéről. Elmondta, hogy egy középkorú férfi két alsó oldalsó híd elkészítése miatt kereste meg a rendelőjét, majd amikor azok elkészültek, az esti órákra kért időpontban nem hagyta véglegesen beragasztani a hidakat, csak ideiglenesen, arra hivatkozva, hogy meg szeretné nézni majd a színét napfénynél is. Csak a kezelési díj egy részét fizette ki, majd a fizetésre felszólító leveleit a „címzett ismeretlen” ok miatt visszakapta. Legközelebb már a bírósági idézésből értesült a rendelő, hogy a beteg pert indított, és költségeinek visszafizetését, 7 millió Ft kártérítést, valamint 3 millió Ft nem vagyoni kárt követelt. A peranyagból kiderült, hogy az ideiglenes hídak átadását követően levette és nem hordta, majd egy általa felkért fogtechnikus erre a célra készített pontatlanul új hidakat, s azokat ideiglenesen felragasztatva ment el egy országos intézet igazgatójához, valamint egy központi szakfelügyelő főorvoshoz, hogy szakvéleményt kérjen a pótlásáról. Természetesen mindkét szakember a hidakat nem megfelelőnek minősítette, és erre alapozva bírósági keresetet adott be a beteg „egészségügyre specializálódott” ügyvédje. A bíróság igazságügyi orvosszakértőt rendelt ki, de a kirendelt szakértő – miután 3 év telt el a híd nem viselése óta – már elszuvasodott fogcsonkokat talált, és nem tudott a híd (eredeti vagy nem) pontosságáról véleményt mondani.

A fogorvos emiatt kért segítséget.
Az általa felkért „magánszakértő” a beteget ugyan nem vizsgálhatja, de az iratok és körülmények részletes elemzéséből, a vádolt fogorvossal és ügyvédjével történt többszöri konzultációkból tudott bizonyító erejű, részletes magánszakvéleményt készíteni. Kiderítette, hogy a beteg hamis néven kezeltette magát, hamis hidakkal tévesztette meg az országos intézeti és központi szakfelügyelőket, a kárigényét – amiből a fogait majd rendbe hozathatja – az ország egyik legdrágább fogászatáról hozott és a legdrágább implantátumokkal tervezett pótlás ajánlatához árazta. A bíróságon a fogorvost az igazságügyi orvosi magánszakvélemény számos kérdésben tisztázta, kiderültek a hamisságok, és a beteg kárigényét a bíró elutasította. A beteg „egészségügyi specialista” ügyvédje a magánszakértői vélemény készítője ellen rendőrségi feljelentést tett.

Az implantológiával kapcsolatos kártérítési ügyek tárgyalásánál fontos a hatályos jogszabályok közül elsősorban az egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről) néhány sorának áttekintése, valamint azok gyakorlatban történő alkalmazása.

A bírósági gyakorlat szerint a panaszos beteg ügyvédje az egészségügyi törvényre hivatkozva rutinból 4 kiemelt hiányosság kérdésében (ha igaznak tartja, ha nem) szinte biztosan vádolja a szolgáltató orvost:

1. A dokumentáció elégtelensége.
2. A teljes körű tájékoztatás elmaradása.
3. A beavatkozáshoz szükséges beleegyezés hiányosságai.
4. Különböző szabálytalanságok.

1. Dokumentáció

A bírósági gyakorlat szerint szinte kivétel nélkül az implantológussal szembeni vádak között első helyen szerepel a dokumentációs kötelezettség elmulasztása, hiányossága. A törvény előírja, hogy:
24. § (1) A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációban szereplő adatait, illetve joga van ahhoz, hogy – a 135. §-ban foglaltak figyelembevételével – egészségügyi adatairól tájékoztatást kérjen.
(2) Az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban szereplő adattal a beteg rendelkezik. Eszerint mindenről, ami a beteggel kapcsolatban készült dokumentum, röntgenkép, CT, gipszminta, betegkarton, zárójelentés, árajánlat, anamnézis, fotó stb., a beteg rendelkezik, vagyis a rendelő köteles ezeket (másolatban is lehet) kiadni számára. Kínos helyzet, amikor a fogorvosi rendelőben a kartonon annyi szerepel: anamnézis negatív, 2 implantátum, híd átadva, fizetve.

A beteggel kapcsolatos dokumentációs tevékenység ma már általában nem is az orvossal kezdődik, hanem az adatfelvétellel a recepción, az adminisztráción, illetve az asszisztensnőnél. Itt indul el a folyamat, ami az új páciensek kiszűrését és kiválasztását jelenti.

Az új páciensek kiszűrése és kiválasztásának szempontjai
Fontos, hogy a recepciós az első látogatáskor előzetesen tájékozódjon a beteg problémáiról, elképzeléseiről, állapotáról. Informatív, ha a páciens még az orvossal való találkozás előtt körülírja elképzeléseit. A rendelő teamje már előzetesen szerezzen információkat a beteg céljairól, azok realitásáról, mennyire fogadja el az orvosi javaslatokat, mennyi sikeres vagy sikertelen előzménye volt. A beteg viselkedése előrevetíti-e az elégedetlenség, az esetleges jogi procedúrák lehetőségét. Ilyen esetekben jól bevált gyakorlat a beteg kartonján a „P” betű, mint problémás jelölése, mielőtt még a rendelőbe belépne. Az amerikai fogorvosi gyakorlatban bevált módszer a rizikótényezők, a figyelmeztető jelek vizsgálata már a beteg váróban történő megjelenésekor.

Figyelemfelkeltő és veszélyre utaló jelek:
1. Írásban kéri az árajánlatot.
2. Készpénzfizetést ajánl fel árengedmény fejében.
3. N em csak fogászati, más dolgokat is szeretne beleszámítani a fizetési megegyezésbe.
4. Kijelenti, hogy soha nem akar várakozni a kezelésre.
5. Külön kivételes elbírálást kér az orvostól.
6. A fogászati kezelés előtt és után bevásárolni megy.
7. Kritizálja az előző fogorvosát, rendelőjét.
8. Azt állítja magáról, hogy ő a fogászat „áldozata”.
9. Olvasott egy cikket, olyan kezelést kér ő is.
Ha a fentiek közül 3 megvalósul – el kell utasítani a beteget!

Mivel Magyarországon az elmúlt évtizedekben „nem volt divat” fogászati, szájsebészeti panaszokat bíróságra vinni, nem is volt széles körben elterjedt, hogy a fogorvosok a beteg kezelését elutasították volna. Napjainkban a fogorvosperek számának döbbenetes emelkedése azt jelzi, hogy ez is egyre inkább változni fog. Gyakran az a problémák forrása, hogy a pácienst a kezelés előtt nem „ismerik ki” eléggé. Itt kell felhívni a figyelmet arra a többször tapasztalt problémás gyakorlatra, miszerint első alkalommal, a röntgenfelvétellel megjelenő beteg részére még aznap, mindenféle előkészítés, vizsgálatok nélkül impantátumokat ültetnek be. Nem egy ilyen eset a bíróságon kötött ki.

Igen gyakran előforduló, a bírósági iratok között tapasztalt egyéb problémaforrások:
Nem tájékozódnak a beteg gyógyszerezéséről, csak műtét után derül ki, miket szed a beteg; az „implant-team” nem kommunikál eleget a pácienssel, ebből rengeteg félreértés származik; a beteg egészen mást képzel el, mint amit kap, s ezekből elégedetlenség, majd kártérítési igény következik. Az orvos felelőssége, kit választ ki, illetve kinek a kezelését utasítja el. Azzal, ha azt közli a beteggel, hogy nincsenek meg a kezeléséhez a megfelelő tárgyi és személyi feltételei, elutasíthatja azt. Az egészségügyi dokumentáció elengedhetetlen kelléke, hogy az egészségügyi kérdőívet a beteg saját kezűleg töltse ki, illetve írja alá, ugyancsak fontos a beteg személyazonosságának a beazonosítása. Amennyiben nem akarja igazolni magát taj-kártyával, útlevéllel, személyi igazolvánnyal, lakcímkártyával, jogosítvánnyal, akkor kezelését nem szabad megkezdeni. Beazonosítatlan beteg kezelésének megkezdése súlyos hiba, törvénysértés, és igen súlyos problémák forrása lehet.

A dokumentáció jelentősége a polgári és büntetőjogi bizonyítékok között meghatározó. A büntetőjogi kategóriába eső esetekben akár börtönbüntetés is lehetséges, a polgári jog keretébe eső pereknél általában pénzfizetésről szólnak az ítéletek. Legtöbbször a jó, a pontos és részletes dokumentációval az orvos elkerülheti a felelősségre vonást, a korrekt dokumentáció bizonyító erejű az orvos oldalán, a hiányos pedig általában a beteg törvény előtti igazát valószínűsíti.

2. Tájékoztatás

Az egészségügyi törvény II. Fejezetének a betegek jogait és kötelezettségeit tartalmazó részében az 1. Cím rész alatt a következő található:
a) (a betegnek) joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek lehetővé teszik számára az egészsége megőrzésével és fejlesztésével kapcsolatos lehetőségei megismerését, valamint megfelelő tájékoztatáson alapuló döntését az egészséggel kapcsolatos kérdésekben…

Vagyis a jogszabály első része, melyet sokan BETEGJOGI TÖRVÉNY néven említenek, „megfelelő tájékoztatást” ír elő. De ennél tovább megy, amikor A tájékoztatáshoz való jog című részben a 13. § a beteg ügyvédje kezébe adja a következő törvényi rendelkezéseket:
13. § (1) A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra…
b) a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,
c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól…
(3) A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követően további kérdezésre.
(8) A betegnek joga van arra, hogy számára érthető módon kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és lehetőség szerint tolmácsot vagy jeltolmácsot biztosítsanak. Ezen törvényi rendelkezést szinte kivétel nélkül minden implantológiával kapcsolatos bírósági ügyben az ügyvédek vádként úgy fogalmazzák meg: „A páciens az orvostól nem kapott teljes körű tájékoztatást, emiatt nem tudott ennek birtokában helyesen dönteni, mert ha tudta volna, hogy mi lesz a beavatkozás következménye, eredménye, akkor nem egyezett volna bele az implantációba.” Mivel a beteg nem fogorvos, nem tudhatta, hogy a kapott tájékoztatás teljes körű volt-e.

Tudjuk, hogy az implantátumok sikeressége számos tényezőn múlik, ezt közölnünk kell a beteggel is: mi az eljárás lényege, az implantátum behelyezésének első műtéti fázisa, mi zajlik a műtétet követő kéthetes gyógyulási időszakban, a sebgyógyulást követően átmeneti fogpótlás hogyan készíthető. A műgyökér behelyezése után három-négy hónappal következik a második műtéti fázis, az implantátumhorgony megnyitása. Mi történik az implantáció elmaradása esetén, a beteg számításba vette-e az egyéb lehetőségeket, mik az inplantációs kezelések kockázatai, melyek lehetnek az előre nem látott események, kiemelten fontos a fogápolás szükségessége. Segítséget jelent a fényképes dokumentáció, a garancia kérdésének tisztázása. A behelyezett implantátum anyagára és hibátlan minőségére az orvosi dokumentációban rögzített gyártási sorozatszám alapján a gyártó az implantátum értékéig terjedő garanciát vállal. A beleegyező nyilatkozatban szerepelnie kell, hogy „Igazolom, hogy elolvastam és teljesen megértettem a fenti nyilatkozatot. Minden kérdésemre kimerítő választ kaptam. A fentiek ismeretében kérem, hogy számomra implantációs fogpótlást készítsenek.”

Vizsgálatok bizonyítják (Harvard Egyetem), hogy a páciensek nagy része elfelejti a kezelés előtt szóban elmondott utasításokat. Az orvos számára a legnagyobb biztonságot az írásba foglalt és részletes beleegyező nyilatkozat adja. A szóbeli megbeszélés, a különböző felvilágosító anyagok, videofilmek, demonstrációk a bíróság előtt keveset érnek.
Megkérdőjelezik a bíróságon az egyébként kifogástalan beleegyező nyilatkozatot is, amelyet közvetlenül a műtét előtt ír alá a páciens. Gyakran elhangzik védekezésként: nem volt akkor nála szemüveg, el volt zsibbadva, nem is emlékszik arra, mit írt alá, sietni kellett stb. Sok fogorvos előzetesen, névre és címre szóló konkrét „Tájékoztató levelet” küld vagy ad át a páciensnek, dokumentálva a kezelési tervet, a költségeket, a beteg részletes tájékoztatását és ezek ismeretében a kezeléshez való hozzájárulását, beleegyezését.

A tájékoztató levél tartalma:
• Örülünk, hogy a rendelőnket választotta.
• Mellékelten részletezzük az Ön részére javasolt kezeléseket és azok költségeit.
• Megismertük az Ön problémáját, panaszát: nagyon mozog az alsó fogsora.
• Javaslatunk szerint a legjobb megoldás az implantátumokkal megtámasztott alsó fogsor.
• Lehetnek az implantológiai sebészi beavatkozásnak komplikációi.
• Más eljárások is alkalmasak, másik alsó fogsor is készíthető, ennek stabilitása bizonyos határok közötti lehet, melyet sebészi eljárással még tovább lehet javítani.
• Ön úgy döntött, hogy az implantátumok behelyezését választja.
• A folyamat hosszú időt vesz igénybe, kb. 9-12 hónap, mialatt ez elkészül.
• A munka költségei az implantátumok behelyezésekor 450 17000 Ftot, a fogsor elkészítésekor további 300 000 Ft-ot jelentenek.
• Önnek kifogástalan szájhigiéniát kell biztosítania a kezelés sikeressége érdekében, valamint a hosszú távú állapotmegőrzés céljából.
• Félévente legalább egy alkalommal fel kell keresnie rendelőnket ellenőrzés céljából, ha ezt elmulasztja, nem tudunk felelősséget vállalni az elkészített fogpótlás hosszú ideig történő zavartalan működéséért.
• Ön rendelőnkben minden kérdésére választ kapott, melyet megértett és azokat elfogadta.
• Kérem, mielőtt elkezdjük a kezelést, legyen szíves, írja alá ezt a levelet, ha az abban foglaltakkal egyetért, és juttassa vissza a rendelőbe egy borítékban, melyre feladóként saját nevét és címét ráírta.
• Várjuk a következő megbeszélt időpontban.

3. Beleegyezés

Az implantológiai munkák kapcsán kiemelten nagy jelentősége van a beleegyezésnek, illetve a körülményeinek. Az idevonatkozó jogszabályrész a beteg önrendelkezési joga kapcsán azt írja:
(3) …bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését (a továbbiakban: beleegyezését) adja.
(4) A beteg a (3) bekezdésben foglalt beleegyezését szóban, írásban vagy ráutaló magatartással megadhatja, kivéve, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.
(5) Az invazív beavatkozásokhoz a beteg írásbeli vagy – amennyiben erre nem képes – két tanú együttes jelenlétében, szóban vagy más módon megtett nyilatkozata szükséges.

Egyértelmű, hogy minden implantológiai műtét imvazívnak számít, és a bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy nem elegendő, ha a beteg formálisan aláírt egy beleegyező nyilatkozatot.
Nagyon eltérőek a beleegyező nyilatkozatok, szerződések, a sztomatológia több ágát művelők is foglalkoznak implantológiával. A beleegyező nyilatkozat a beteggel való előkészítő foglalkozás, oktatás, véleményének formálása után kerüljön megbeszélésre, aláírásra. A beteggel közölni kell a reálisan előforduló mellékhatásokat, szövődményeket, az esetleges komplikációkat is. A beleegyező nyilatkozatnak tartalmaznia kell, milyen más alternatív megoldás lehetne a választott helyett. Az nem lehet „terápiás választási” indok, hogy a biztosító fizeti vagy nem. Az implantációt csak abban az esetben szabad ajánlani, amikor az szakmailag megalapozott. A gyógymódot a betegnek kell kiválasztania – ezt dokumentálni kell. Ha a beteg nem követi az orvosi utasításokat, veszélybe kerülhet az eljárás sikere, ezért írásban kell rögzíteni, hogy az eljárás csak akkor vezet sikerre, ha a beteg az orvosi utasításokat maradéktalanul követi. Írásban kell rögzíteni, hogy a beteg megértette a fennálló veszélyeket, azokat vállalja, valamint nem maradt egyetlen megválaszolatlan kérdése sem.

A szóbeli kommunikáció, megbeszélés során kell a sablonos tájékoztatási brosúrákat, beleegyező nyilatkozatokat egyéniesíteni. Az orvosnak a beteg megértési szintjéhez kell alkalmazkodnia, amikor elmagyarázza a kezelést. Megfelelő hangnemet kell használni, figyelve a beteg reakcióit. Ha az orvos szabadságon van, vagy elfoglalt, ajánlania kell egy kollégáját, aki helyettesíti őt, hogy a beteg biztonságban érezze magát távollétében is. Az implantációt végző team tagjait megfelelően informálni kell, a dokumentációt is rendelkezésükre kell bocsátani a szükséges mértékben. A sebész, a protetikus, a fogtechnikus, a szájhigiénikus a team legfontosabb résztvevői. A tagoknak egyet kell érteniük a diagnózisban, a kezelési tervben, a beteg értékelésében, az elvárásokban.

4. Szabálytalanság (szakma szabályainak megszegése)

Az egészségügyi törvény Egészségügyi ellátáshoz való jog című fejezetében szerepel az idevonatkozó meghatározás:
(2) Megfelelő az ellátás, ha az az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartásával történik. A klinikai munka standardjai, protokollok, melyek összefoglalják, hogy meghatározott esetekben, körülmények között mi a körültekintő, helyes eljárás. Ezek elsősorban az érvényben levő módszertani levelek, tudományos és szakmai társaságok állásfoglalásai, körlevelei, szakmai kollégiumi dokumentumok, minisztérium által kiadott anyagok stb. De szakmai szabálynak fogadhatók el a különböző szakcikkek, könyvek, melyeket a bíróságok figyelembe vesznek a döntésüknél. Szakmai szabályként kezelhető az érvényben levő tankönyvek anyaga is.
Tudni kell azonban, hogy az implantáció nem olyan eljárás, mely nem helyettesíthető jól elfogadott más eljárásokkal, így kivehető vagy nem kivehető fogpótlásokkal. A klinikusok gyakran akkor követik el a hibát, amikor az implantációt, mint egyetlen szakmailag helyes eljárást (a legjobb módszert) ajánlják a beteg számára. Az implantológiában keletkező hibák között alapvetően kétféle hiba fordulhat elő, ami vagy a beteg hibájából származik, vagy az orvoséból.

A beteg hibájából származó leggyakoribb problémák: rossz minőségű csont, pszichológiai problémák, irreális elvárások, rossz szájhigiénia, dohányzás, emocionális instabilitás, általános egészségi állapotbeli probléma, parodontális állapot, harapási rendellenességek.

Az orvos hibájából származó leggyakoribb problémák: szakmai felkészültség vagy a megfelelő gyakorlat hiánya, nem megfelelő felszerelés, a beteggel történő kielégítő kommunikáció, valamint a beleegyező nyilatkozat hiánya, továbbá a tervezés és a végrehajtás hiányosságai.

A szabálytalanságok, szakmai szabályszegések kártérítési perekhez vezetnek a legtöbb esetben. Ennek kiváltásában sok tényező játszhat indító szerepet:
• Más orvosi rendelő az előző orvost rossz munkával vádolja, más orvos kijelentése, véleménye alapján az előző rendelőről rossz véleményt mond.
• A beteg nem akar fizetni, inkább feljelenti az orvost. Az orvos fizetésre szólította fel, csak akkor kapja meg az orvos a pénzt, ha a dokumentációja hiánytalan.
• Az orvosi munkát a beteg nem fogadja el, de az orvos nem akarja visszafizetni a díjat.
• A beteg komoly vitába keveredik az orvossal.
• Kiderül, hogy az elvégzett munkában szakmai hiba volt, vagy bármilyen más szabálytalanság történt.
• A beteg előre eltervelt szándékkal felépíti a pert.

Amiért az orvosok legtöbbször elvesztik a kártérítési pereket: a hiányos dokumentáció és anamnézis, a nem megfelelő szakmai felkészültség, illetve a kezelés során előforduló különböző szabálytalanságok esetében. A szakmai fejlődés hiányosságának kivédése érdekében az orvosnak, a szájhigiénikusnak, a fogtechnikusnak rendszeresen részt kell vennie a különböző továbbképzéseken, a szakmai tudás folyamatos pótlásának hiánya pervesztéshez vezet. Az új anyagok, új kezelési technikák, új könyvek, folyóiratok ismerete bizonyíték az orvos mellett, ezek hiánya a beteg igazát erősíti. A bíróság az orvoshoz kérdőívet címezhet, melyben szakmai megbízhatóságát vonja vizsgálat alá:
• Eddig mennyi implantátumot helyezett be?
• Mennyi volt a sikerességi arány eddig?
• Elmondta-e sikerességi arányát a betegnek?
• Sorolja fel, milyen implantológiai kurzusokat végzett, mikor és hol!

A peres eljárások elkerülésének kulcsa az implantológiában az előrelátó praxisszervezés, melynek keretében nagy figyelmet kell fordítani a megfelelő páciens kiválasztására, már a legelső találkozáskor ki kell szűrni a problémás pácienseket. A helyes kommunikáció és a részletes dokumentáció is elengedhetetlen feltételek. Folyamatosan követni kell a szakmai szabályok változását, a szakmai módszertani leveleket, állásfoglalásokat, rendszeresen részt kell venni továbbképzéseken, és ezek dokumentációját meg kell őrizni. A fogászati implantológiát a folyamatos fejlődés, az egyre nagyobb társadalmi elfogadottság, a média, a megváltozott orvos-beteg kapcsolat, az egészségügyi ellátásért fizetett kiemelkedően magas összegek az érdeklődés középpontjába helyezték. Ennek egyenes következménye, hogy a bírósági kártérítési perekben is első számú célpont lett. Egy implantológiával foglalkozó rendelő életében nélkülözhetetlen a praxis jogi védelmével foglalkozni, ennek feltételeit és a megfelelő felkészülést biztosítani, olyan szakemberek munkáját igénybe venni, akik mind az implantológiai szakmai kérdésekben, mind a jogi területen segítséget tudnak nyújtani. A felkészülésben segít az Ecto Derma Polyklinika „A praxis jogi védelme” címmel szervezett tanfolyama.

Dr. Gáspár Lajos
www.ectoderma.hu