Dr. Németh Zsolt a fog- és szájbetegségek, az arc- állcsont- és szájsebészet, a klinikai onkológia szakorvosa, illetve európai szakvizsgával rendelkezik maxillofaciális sebészetből. Számtalan tudományos szervezet tagja, tisztségviselője, több szakmai díj birtokosa: a Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság past presidentje, elnöke a Semmelweis Egyetem Arc- Állcsont- Szájsebészeti Grémiumának, tagja a Szakmai Kollégium Arc- Állcsont- és Szájsebészeti Tagozatának; a Semmelweis Egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának igazgatója, a Fogorvostudományi Kar dékánhelyettese. PhD fokozattal rendelkező, habilitált egyetemi docens. A Dental Hírek szaktanácsadója, az Implantológia magazin főszerkesztője és a Dental World Implantológia Kongresszusának programfelelőse.

Megjelent a Dental Press legújabb e-Journal kiadványa, amelynek témaköre az implantológia. Ebből az alkalomból beszélgettünk dr. Németh Zsolttal.

  • Kérem, mondja el személyes véleményét, hogyan hatott a fogászatra, azon belül is a szájsebészeti beavatkozásokra a 2020 tavaszán hazánkat is elérő Covid-19 járvány? Mikor és miként tapasztalta először, hogy a pandémia „felforgatta” a mindennapokat?

 A Kormány 2020 március 11-én hirdette ki a veszélyhelyzetet, ezt követően (03.14-tól) a fogászati alapellátásban, majd 3 nappal később a szakellátásban is csak a sürgősségi beavatkozásokat szabadott elvégezni. A közfinanszírozott fogászati rendelők (a rendeletet tévesen értelmezve) sem akartak betegeket fogadni, komoly szakmapolitikai erőfeszítések árán lehetett csak kijelölni a lakosság sürgősségi ellátásához elegendő ellátóhelyet. A magánrendelők döntő többsége is felfüggesztette működését, utólag lehetett hallani arról, hogy néhányan, sürgősségi ellátás okán, fogadtak azért Pácienseket. A nemzetközi légiközlekedés leállásával, a határok lezárásával a fogászati turizmus is leállt, illetve minimális szinten működött.

Kásler miniszter úr kérésére az egyes egészségügyi szakterületek maguk határozták meg, hogy milyen beavatkozások tartoznak a sürgősségi körbe. A fogászati szakma ebben a tekintetben könnyebb helyzetben volt, mert már évekkel korábban, más okból meghatározta a sürgős ellátás körébe tartozó beavatkozásokat. Természetesen ezt egy kicsit szükséges volt kiegészíteni. A Semmelweis Egyetem – ahol dolgozom – Járványügyi Operatív Testület alakult Dr. Merkely Béla rektor úr vezetésével, a Fogorvostudományi Karán a Fogászati Ellátásért Felelős Járványügyi Operatív Csoport kezdte meg működését, Dr. Hermann Péter professzor úr irányítása mellett.  A Fogorvostudományi Kar Klinikáinak otthont adó épületekbe az ott dogozók és a Páciensek is csak pretriázst követően léphetnek be, a Kollégákat rendszeresen szűrjük. Az első hullám dinamikája (az igazolt betegek, súlyos esetek, halálozások száma, a terjedés módja, üteme) már májusban lehetővé tette, hogy a fogászati ellátás újrainduljon. A Szakmai Kollégium Fog- és Szájbetegségek Tagozatának ajánlását az EMMI 2020. május 3-án fogadta el. Ezt követően – az előírt védőfelszerelések és óvintézkedések alkalmazása mellett – újra lehetett indítani a fogászati ellátást. Mivel ugyanez a szabály még most is érvényben van, a járványügyi előírások szigorú betartása mellett, most is lehet betegeket fogadni, természetesen a páciensek orvoshoz fordulási kedve csak hónapok múlva tért vissza a korábban megszokottakhoz. Most, a 2. hullám alatt nem korlátozták rendeleti úton a fogorvosi ellátást, de az óvintézkedések fennmaradtak, mind a Kollégák, mind a Páciensek komolyan veszik a veszélyt, és betartják a vírus-terjedés megelőzését célzó szabályokat.

Szájsebészeti beavatkozások alatt többféle tevékenységet érthetünk. Egyrészt ide tartoznak a dentoalveoláris műtétek, mivel ez a szakmaterület fogorvosi diplomához kötött, művelői fogorvosok, ezért vonatkozott rájuk a kizárólag sürgősségi ellátást engedő passzus. Másrészt sokan ezzel a terminológiával illetik az arc- állcsont-szájsebészeti szakterületet, melynek művelése általános orvosi vagy kettős diplomához kötött. Ez a szakmaterület is kidolgozta a maga sürgősségi eljárásrendjét. Klinikánk fekvőosztályán daganatos, sérült, gyulladásos, vérző betegek ellátása történik elsősorban. Ezen a szakmaterületen jelenleg csak a sürgős beavatkozások végezhetőek el, illetve azok, melyek elmaradása esetén súlyos, maradandó egészségkárosodással kell számolni.

  • Az állami ellátásban, a Klinikán tapasztalt  változást, esetleg visszaesést a korábbi évekhez képest? Arra is gondolok, hogy a korlátozások, a járvány miatt meghozott COVID-protokoll elvileg kevesebb beteg ellátására ad időt, ez mennyiben változtatta meg az Ön és munkatársai időbeosztását?

A betegszám tavasszal és a nyár első felében volt alacsony, de aztán visszatért a megszokott szintre, és napjainkban is ez tapasztalható. Persze sok Páciens halasztja a tervezhető beavatkozásokat, de most, annak ellenére, hogy a járványhelyzet súlyosabb, mint tavasszal, egyértelműen több a beteg a Kar Klinikáin, a járvány előtti időszakban is magas volt a beteglétszám. A magyar lakosság nagyobbik része nem tudja megfizetni a magánrendelők árait, így azokat az ellátásokat, melyeket a NEAK adott életkorban finanszíroz, előszeretettel veszik igénybe az Egyetemen.

  • A fogászati beavatkozások, azok veszélyforrásai, ahogy az egyik kolléga nevezte, amolyan „orosz rulett”. Ön miként látja, a fogorvosok az egyre súlyosbodó járványban is tovább folytathatják a munkavégzést? Várható esetleg a tavaszihoz hasonló szigorítás, vagy komolyabb korlátozás?

A mostani helyzetben a Páciens, de az orvos sem lehet teljes biztonságban, ez nem is kérdés. Az orosz rulett rossz kifejezés, jobban mondva rossz, nem ideillő példa. Egészen mást jelent, az valóban egy kiszámíthatatlan és éppen ezért veszélyes, sokszor halálos, és főként felesleges veszélyforrás. A fogorvosi-szájsebészeti ellátás sürgősségi formája nem felesleges, és a szabályok betartása mellett nem veszélyes. Nyilván betegeink egy bizonyos százaléka hordozhatja a vírust, és mivel nincsenek tüneteik, átjuthatnak a pretriázson. Mi abból indulunk ki, hogy ez bármelyik Páciens esetében megtörténhet, így az aerosolképződéssel járó beavatkozásokat FFP2-es maszkban, pleximaszkban és védőruházatban látjuk el. Nyilván, a több mint fél év alatt több Kollégánk is megfertőződött, de a rendelkezésemre álló információk alapján a vírust valószínűleg „terepen”, és nem a Klinikán kapták el. A rendszeres szűrővizsgálatoknak és munkatársaink fegyelmezettségének, óvatosságának köszönhetően ezek az érintettségek hamar kiderülnek, így nem alakulnak ki a munkahelyeken igazi gócok. A Páciensek is meggyőződhetnek arról, hogy a biztonsági előírásokat maximálisan betartjuk, nekik is sokkal nagyobb az esélyük arra, hogy máshol fertőződjenek meg, mint a Klinikákon. Március óta a Karon nem hallottam olyan esetről, hogy az ellátó személyzet adott volna át fertőzést egy Páciensnek. Klinikánk fekvőosztályára a tervezett műtétet (pl. daganatok) igénylő betegeket csak friss, negatív PCR eredménnyel vesszük fel, az ügyeletben érkező betegeket pedig a teszteredmény megérkezéséig elkülönítve tartjuk. Természetesen sürgős esetben a Pácienst egyből a műtőbe visszük, ilyenkor – ha lehet -, még körültekintőbben alkalmazzuk a védekezést előíró protokollt.

Információim szerint a magánrendelők működnek, nyilván a betegszám visszafogottabb, de egyelőre nincs hír megszorító intézkedések bevezetéséről, természetesen ez bármikor megváltozhat. Remélhetően a napokban tetőzik a 2. hullám, és abban is csak bizakodhatunk, hogy a korlátozások eredményeként nyerünk annyi időt, hogy a 3. hullámot a nyájimmunitással, vagy a védőoltásokkal már elkerülhetjük.

  • A 2020-as év rendhagyóan kezdődött, és várhatólag nehézségek mellett zárul is, mégis, a fejlődés nem áll meg. Melyek azok az újdonságok a szakmában, amelyek az utóbbi időben elsősorban felkeltették az implantológusok érdeklődését?

Ez az év a fogászati szakma fekete éve. Az év első két hónapjában volt csak rendes ellátás, azóta csak megyünk a dolgok után, a működés leállt, szünetelt, aztán újraindult, sok rendelő nem tudta megtartani a munkatársakat, azok más rendelőben vagy szakmán kívül kerestek maguknak állást. A páciensek is kivártak/kivárnak, sokan halasztják a nem sürgős vagy még meg nem kezdett kezeléseket. A rendelők sokat költöttek védőeszközökre, a rendelő levegőjét megtisztító, szűrő berendezésekre, sokan előre menekültek.

Talán három területről lehetett többet hallani, mindegyik az amúgy dinamikusan fejlődő, digitális világ része. Az egyik a navigált, sablon nélküli implantáció. Két meghatározó cég is a járvány alatt nyitott a Kollégák, a rendelők, de az Egyetem felé is. Készülékeket helyeztek ki, webinárokat tartottak/tartanak. A másik a digitális protetikai munkafolyamatok alkalmazása, hiszen a lenyomatvétel, a minta eljuttatása a fogtechnikára, annak ottani kezelése most veszélyforrást rejthet magában, így pl. a szkennerek alkalmazása most előtérbe került. Végül a továbbképzéseket, webinárokat kell megemlíteni. Több cég, hazai és külföldi Kolléga ingyenesen is tartott online fórumokat, élőműtét-bemutatókat. Ezek jó része implantológiával, preprotetikai műtétekkel foglalkozott. Az implantológia – mint szakma, és mint iparág – egyértelmű vesztese a mostani, rendkívüli helyzetnek.

  • Ebben az évben a szakmai találkozók, kongresszusok rendre elmaradtak, így a Dental World is online térbe hívta a tudásra, továbbképzésre vágyókat. Mi a személyes tapasztalata az internetes képzésekről, a nagyszámú ingyenes Zoom beszélgetésről, az elsősorban gyártók által kezdeményezett webinárokról?

Az előbb már szó volt ezekről. Az online eszmecserék, konferenciák, webinárok megjelenése a járványhelyzet ritka, pozitív hozadéka. A pandémia előtt is léteztek, de nem övezte őket nagy népszerűség. Ma is állítom, hogy a személyes részvétel, a Kollégákkal történő találkozás, a társasági program nem helyettesíthető semmivel. Természetesen online is meg lehet mindent beszélni szakmatársainkkal, ipari-kereskedelmi partnereinkkel, de ez egészen más. A személyes találkozás nem pótolható! A szakmai rendezvények online térbe helyezése kényszer volt, de bizonyos területeken szokássá válik majd. Egyszerű értekezletek, megbeszélések céljára ez járható út marad, de kongresszusokat nem helyettesít. Természetesen az előadások, bemutatók megtarthatók ebben a formában is, de a kiállítók és a baráti társalgások megszenvedték ezt az időszakot

  • Sokakat foglalkoztató témakör az azonnal terhelhető implantátumok kérdése. Léteznek-e esetleg olyan új felületkezelési- vagy egyéb eljárások, amelyek gyorsabbá, hatékonyabbá teszik az osszeointegrációt?

Az azonnali implantáció feltétele az arra alkalmas implantációs rendszerek használata, az implantátumok felszíne és a megfelelő mennyiségű és minőségű csont- és lágyszövetek jelenléte, a Páciens harapási mintázatának, rossz szokásainak előzetes elemzése, továbbá a tervezett protetikai munka típusának helyes kiválasztása. Az implantátum-felszínek közül, a napjainkban is már alkalmazott és intenzíven kutatott hidrofil és nanostruktúrát felszíneket (pl. SLA aktív) emelném ki, ezek adhatnak reményt az azonnali terhelés esetén a leggyorsabb és legteljesebb integrációra. A navigált sebészet lehet biztosíték arra, hogy az implantátum optimális helyre kerüljön, a rendelkezésre álló csontot a lehető legjobban, a legjobb méretekkel rendelkező implantátumokkal tudjuk kihasználni. Az implantációt sok esetben előzi meg parodontológiai műtétek sorozata, melyek a megfelelő csont- és lágyszöveti dimenziók kialakítását teszik lehetővé. Ez utóbbi eljárásokban is újabb és újabb műtéttípusok kerülnek kidolgozásra, bevezetésre.

  • A szájsebészet, az implantológia, a csontpótlás ma a fogászat egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata. A gyártók folyamatosan fejlesztenek, és a piackutatások azt jelzik, hogy egyre több végleges- és hosszú távra szóló megoldásokkal lehet találkozni. Ön szerint milyen fordulópont jöhet még ezeken a szakterületeken?

Merőben új eljárást, módszert nem tudok említeni, ha tudnék ilyet, nem itt beszélgetnénk, hanem annak fejlesztésén, megvalósításán dolgoznék. Azt gondolom, hogy a most is létező modalitások: radiológiai diagnosztika, a szájüregi struktúrák digitális leképezése, a digitális tervezés, az egyedi, páciens-specifikus, frézeléses, additív gyártás, a navigált csontpótlás, a navigált implantáció, a digitális mosolytervezés, a dysgnáth sebészet digitális tervezése, sablonokkal támogatott műtéti korrekciója, tehát ezek az eljárások fognak fejlődni. Hazai szinten mindenképpen fejlődést hoz majd mindebben a Digitális Fogászati Tervező-képzés.

A fenti technikák segítségével elkészített fogpótlások hosszú távú sikere nagyban függ a páciensek gondos kiválasztásától, az orvos-beteg kapcsolat minőségétől. Véleményem szerint a betegbiztonságot, az orvosnak és praxisának jogi biztonságát hosszú távon az alkalmas betegek gondos kiválasztása nagyban befolyásolja. Tehát kinek? Mit?(És milyen árképzés mellett?) – Szerintem ez dönti el a biztonságot, a hosszú távú sikert, és ez eredményez elégedett Pácienst.

  • A digitális tervezés és 3D nyomtatás eredményeképpen ma már különféle sablonok,
    rendszerek segítik az implantálni vágyókat. A digitális tervezés azonban nagyon komoly szakértelmet kíván. Ön szerint, ennek a technikának az egyre szélesebb körben történő alkalmazása háttérbe szorítja-e a fogtechnikusok tevékenységét?

Nem hiszem. A fogtechnikusokra mindig szükség lesz, persze talán nem a mai formában, értelemben. A Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kara épp most indít egy Digitális Fogászati Tervező szakot, részidős képzési rendszerben. A cél olyan szakemberek képzése, akik értik a fogorvostól kapott digitális tartalmat, azt fel tudják dolgozni, a fogtechnikai labor ezzel kompatibilis eszközeire feltöltve pedig elő tudják állítani a pótlást, a sablont, fogszabályozó sínt stb. A képzésre gimnáziumi értettségivel, az általános felvételi szabályoknak megfelelően lehet jelentkezni, de természetesen jelentkezhetnek fogorvosok is, illetve másodképzésként, a digitális világ iránt érdeklődők is. Az itt képzettek fontos, jól fizetett, előbb utóbb nélkülözhetetlen munkatársai lesznek a fogorvosi rendelőknek és/vagy a velük együttműködő laboroknak. Ugyan robbanásszerű fejlődésről beszélünk, de a világ ennél azért lassabban változik. Olvashatunk a dízelautók gyártásának betiltásáról, ezen gépjárművek kitiltásáról, de ez még arrébb van. Látjuk a CBCT térhódítását, a navigált sebészet fejlődését, de tudjuk, hogy világszerte, az implantátumok nagy többségét panorámaröntgen alapján, „szabadkézzel” helyezik be. Ennek megfelelően a fogtechnikusok még jó ideig tudnak olyan fogorvosokkal együttműködni, akik a hagyományos módszerekkel dolgoznak, de mindkét szakma átalakulása törvényszerű.

  • Ön, mint a fej-nyaki régió daganatos elváltozásainak szakembere és kutatója, illetve ezek ellátásának itthoni szakmai irányelveit kidolgozó klinikus, miként látja Magyarország helyzetét? Az utóbbi években elmozdult-e valamilyen irányba hazánk az európai „élbolyból”, ami a szájüregi rákos megbetegedéseket illeti?

Sajnos nem mozdultunk el, de a korábbi évtizedekben tapasztalt esetszám-emelkedés (morbiditás és mortalitás egyaránt) szerencsére megállt, és már 7-8 éve stagnál. Annak ellenére, hogy a helyreállító sebészet eszköztára az elmúlt 20 évben sokszorosára bővült, minden hatékony kemoterápiás protokoll és modern sugárterápiás forrás rendelkezésre áll, a túlélési mutatók nem javulnak. A hiba nem az orvosokban, hanem a későn jelentkező betegekben van, illetve abban, hogy jelenleg még nem megoldott a veszélyeztetett csoport (40 évesnél idősebb, erősen dohányzó, alkoholizáló, fogorvoshoz sosem járó férfiak) szűrése, a daganatmegelőző állapotok, kezdeti stádiumú daganatok felismerése, korai kezelése. Ha a népegészségügyi programok ezt a területet is felkarolják, talán javulhat a helyzet. Ne felejtsük el, hogy szájüregi daganatban Magyarországon évente 3x annyian halnak meg, mint méhnyakrákban! Mindkét daganatforma kialakulása szinte teljes mértékben megelőzhető, előbbi az alkoholfogyasztás és a dohányzás elkerülésével, utóbbi pedig HPV vakcinációval.

  • 2012 óta a Dental World Nemzetközi Implantológiai Kongresszusainak a programfelelőse, 2014 óta az Implantológia c. kiadvány főszerkesztője. Mi a véleménye a hagyományos módon megszervezett továbbképző kongresszusok jövőjéről, a személyes találkozókra is épülő több napos kiállításokról, illetve a lap szakmai fejlődéséről?

Ahogyan már korábban mondtam, a szakmai rendezvények, kongresszusok fő célja természetesen a tudás átadása, megszerzése. A személyes találkozás, a társasági programok szükségességéről már tettem említést. Emellett fontos, hogy a Kollégák első kézből ismerhessék meg az új termékeket, azokat kézbe foghassák, kipróbálhassák, megbeszélhessék a kereskedővel, gyártóval, hogy rendelőjükben is tapasztalatot szerezhetnének-e velük, ha igen, milyen körülmények között. Ez hatékonyan csakis személyes találkozás útján működik. Idén, hazánk egyik leglátogatottabb, kötelező szintentartó tanfolyamát online szervezték meg. A teltházas zoom-rendezvényről nagyon pozitív visszajelzések érkeztek, de titkon mindenki reménykedik abban, hogy jövőre újra találkozhatnak a Kollégák a valós életben is. Hogy így lesz-e, azt nem tudhatom, de egyben biztosak lehetünk: az elkövetkező években pont úgy kerülnek majd megtartásra ezek a rendezvények, ahogy az a szervezőknek a legkézenfekvőbb, egyszerűbb, költséghatékonyabb. Ha a kongresszus nem személyes megjelenés mellett kerül megrendezésre, akkor nincsenek kiállítók (a virtuális kiállítás nem túl népszerű műfaj), így elmarad a kiállítók és a rendezők ilyenfajta bevétele, azonnali vagy várható haszna is. A virtuális konferencia informatikai része is pénzbe kerül, de lehet, hogy jobban megéri, mint teret-termet, műszaki szolgáltatót, rendezvényszervező céget fizetni. Egyszóval online módban a bevételi oldalon a regisztrációs díj van, a kiadási oldalon az online felület használati díja, esetleg az előadók honoráriuma. A vesztesek mindenféleképpen a résztvevők, mivel otthon ülnek, és nem tudnak találkozni, pedig sokaknak ezek a kongresszusok, továbbképzések az év eseményei. Szívesen utaznak ezért több száz kilométert, foglalnak szállást, kihagynak 1-2 napot a praktizálásból stb. Ez körülbelül olyan, mintha kifejlesztenének étkezést helyettesítő tablettákat, amiből naponta 3 szemet kell bevenni: reggel, délben és este. Így nem kell bevásárolni, főzni, tálalni, enni és mosogatni, sok pénzt és időt lehet megspórolni, de így meg viszont (véleményem szerint) élni nem érdemes. A kérdésre helyettem az idő fogja megadni a választ.

Elnök Úr! Köszönöm a rendkívül sok és értékes információt adó beszélgetést!

Laczkó Tamás