-Doktornő,  a Szabó úrnak milyen híd készül?
-Fémkerámia.
-Nem akarta a cirkont?
-Ááá, nem is mutattam neki. Iskolában tanító, a felesége 3 gyerekkel otthon. Nem lenne rá pénze és nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.

Én magam számtalanszor voltam tanúja hasonló helyzeteknek, sőt, el kell mondanom, hogy a fogászati pályafutásom elején valószínűleg bele is sétáltam ebbe a csapdába néhányszor.

Nehéz ügy…

Tény, hogy a magánfogászat nem olcsó mulatság. Az is tény, hogy nem vagyunk egy gazdag ország, most pedig, egy gazdasági válság peremén egyensúlyozva még inkább kiszolgáltatott az ember a pénztárcájának.  

Orvosként rettenetesen fontos tulajdonságod az empátiád. Enélkül is válhatsz ugyan kiváló szaktekintéllyé, de lehet, hogy jobb, ha páciensek kezelése helyett inkább csak tanítasz az egyetemen vagy kutatási eredményeket publikálsz.

Egy páciens kezelésének során rengeteg olyan momentum van, amikor az empátiád elengedhetetlen: amikor kellemetlen hírt kell közölnöd, amikor egy rettegő pácienst próbálsz megnyugtatni, vagy amikor aznap kilencedik alkalommal kell elmagyaráznod konyhanyelven és végtelen türelemmel, hogyan zajlik majd a gyökérkezelés.

Az empátiánk azonban bizonyos élethelyzetekben hajlamos túlműködni – különösképpen akkor, ha ezáltal megúszhatunk egy számunkra kihívást jelentő kommunikációs helyzetet.

Sosem fogom elfelejteni, amikor Londonban egyszer implant konzultációra vártunk egy pácienst – az utolsót aznap. Mikor megjelent szakadt ruhában, kócosan, borostásan, egy kopott nejlonszatyorral a kezében, sóhajtottam egy nagyot, és arra gondoltam, hogy itt leszek még 50 percig teljesen fölöslegesen ahelyett, hogy hazamennék és valami értelmessel tölteném a délután hátralevő részét. Merthogy ennek a konzultációnak nincs semmi értelme, abban teljesen biztos voltam. Az orvos leolvasta az arcomról mindezt (valószínűleg nem is volt nehéz), és azt mondta: „Hagyd el ezeket a feltételezéseket. Mindenki egyformán megérdemli, hogy komolyan vegyék. Ne te döntsd el helyette, mire van pénze és mire nincs.”

A mai napig hálás vagyok neki ezért a leckéért. Az úr kapott egy kezelési tervet állcsontonként 6 implantátummal és hidakkal, a végösszeg jócskán tízezer font fölé rúgott. Végigcsináltuk a konzultációt profin, átadtam a végén az árajánlatot az esélytelenek nyugalmával. Az úr nézegette egy darabig, majd egy kis gondolkodás után így szólt:

„Most ötezer font van nálam a táskámban. Az elegendő lesz előlegnek?”

A történet végén néhány hónappal később ez a páciens gazdagabb lett 12 implantátummal, a rendelő egy nagyon kedves és végtelenül együttműködő pácienssel, én személy szerint pedig egy nagyon fontos tapasztalattal.

Ha feltételezések alapján ítélsz, azzal diszkriminálod egyes pácienseidet. Ők ezáltal nem fogják azt a teljes körű tájékoztatást megkapni, ami megilleti őket, a lehetőségeik egy részétől megfosztod őket. Saját magadtól pedig elveszed a bevételszerzés lehetőségét.

Hagyd el a feltételezéseket töredékinformációk vagy benyomások alapján. Ismerd a szolgáltatásod értékét és adj meg mindent a páciensednek ahhoz, hogy a kezelését illetően ő maga hozhasson felelősen döntést. Sosem tudhatod, mi rejtőzik egy kopott nejlonszatyor mélyén…

Sziklási Beáta
Dental Menedzser
https://www.facebook.com/dentalmenedzser

Ossza meg véleményét!

A DENTAL.HU a fogászati szakma portálja.

Az Ön véleménye, hozzászólása, aktivitása legalább olyan fontos, mint a cikk, amit elolvasott. Ossza meg a cikket ismerőseivel vagy szóljon hozzá, mondja el véleményét a Facebook oldalunkon.