Június elsejétől él a fogorvosok adatszolgáltatási kötelezettsége az EESZT felé. Bár a csatlakozásnak már legkésőbb fél évvel ezelőtt meg kellett volna történnie, a határidő érezhetőn fölkavarta az állóvizet szakma-szerte – hiánycikké váló kártyaolvasók, szinte elérhetetlen helpdesk vonalak és tapintható feszültség formájában.

A tervezett tematikát az EESZT bevezetésének különös aktualitása miatt átalakítva, ezen a héten megkezdtük intenzív válságkezelő programunk hatósági megfeleléssel foglalkozó modulját, hogy a még mindig a levegőben lévő kételyek közül eloszlassuk, amit csak lehet.

Hogy mi a probléma az EESZT rendszerével, arról már sokan, sok helyen beszéltek. Hiányos lakossági tájékoztatás, kötelező kiadások a COVID után eleve kivéreztetett szolgáltatóknak, megnövekedett adminisztrációs teher és soklépcsős, végtelenségig bonyolított csatlakozási folyamat – hogy csak a legnépszerűbbeket említsük.

A rendelők jogszerű működéséért végzett, sokszor bonyolult, kényelmetlen és rettentően időigényes munkát rendszerint a szükséges rossz kategóriába sorolom, de az EESZT-vel kapcsolatban mások az érzéseim. A fogorvos társadalomban hatalmas ellenállás övezte a bevezetését, amellyel kapcsolatban legtöbbször az hangzik el, hogy „nem látom az értelmét”. Pedig az EESZT valójában egy kifejezetten progresszív kezdeményezés, amelyhez hasonlóval már több európai ország rendelkezik.  A páciensek és a szakma is sokat profitálhat belőle hosszú távon, de ehhez szükséges az, hogy a szolgáltatók következetesen és jól használják azt, támogatva egymás munkáját.

Hogyan?

Nézzünk pár –egyáltalán nem életszerűtlen példát!

Tegyük fel, hogy egyedüli orvosként dolgozol a rendelődben, és elmész két hét nyári szabadságra. Ha felhív az egyik páciensed akut fájdalommal, lehetőséged lesz segíteni rajta egy online receptfelírással.

Vagy nézzük azt az esetet, amikor az idősödő páciensed az anamnézislap kitöltésekor nem emlékszik mind a 10 gyógyszere nevére, pedig esetleg fontos lehet a további kezelések megtervezéséhez. Az EESZT rendszeréből lekérhető információk pontot tehetnek az ügy végére.

Menjünk tovább! Hogyan állunk annak a páciensnek a konzultációjához, aki az elmúlt 3 hónapban 6 másik helyen járt már? Eddig ezzel kapcsolatban legföljebb csak megérzéseink lehettek, ezentúl meg is győződhetünk arról, valóban egy kedvezményvadásszal van-e dolgunk.

Ha a páciensed panaszosan felhív azzal, hogy még mindig fel van dagadva az arca, pedig betartotta minden utasításodat, és szedte az általad felírt antibiotikumot, de az EESZT rendszerében azt látod, hogy a gyógyszer ki sem lett váltva, tudni fogod, hogy nem az orvostudomány mondott csődöt a páciensednél, hanem ő maga felejtett el együttműködni.

A páciensed ragaszkodik hozzá, hogy garanciálisan cseréld ki a 6 hónappal korábban készült hídját, holott átadáskor még minden rendben volt vele? Valóban neked kell vállalnod az ezzel járó időt és költséget, ha az EESZT-ből kiderült, hogy 2 héttel korábban egy másik rendelő ugyanezen a pótláson végzett korrekciós munkát?

Talán az is megvalósulhat majd, hogy az orvos társadalom „összefog” és egy-egy gyanús és nagyon kellemetlen páciens eset után a beteg e-profiljában hagyott megjegyzésekkel segítenek majd egymásnak hasonlóan, mint ahogy az integrált banki rendszerek esetében működik a „hitel feketelistás” ügyfelek esetében. Képzeljük csak el mekkora segítség lehet egy másik orvos kolléga által hagyott megjegyzés, ami bármikor, minden esetben lekérdezhető lesz.

Meggyőződésem, hogy ha a már felocsúdtunk a csatlakozás okozta „sokkból”, akkor lesz esélyünk arra, hogy ne csak a nyűgöt, a kötelességet, a plusz költséget, hanem a lehetőséget, a progressziót és kényelmi eszközt lássuk az EESZT rendszerében, amit páciensként és orvosként egyaránt élvezhetünk. 

Máté Zoltán
Dental Menedzser

Ossza meg véleményét!

A DENTAL.HU a fogászati szakma portálja.

Az Ön véleménye, hozzászólása, aktivitása legalább olyan fontos, mint a cikk, amit elolvasott. Ossza meg a cikket ismerőseivel vagy szóljon hozzá, mondja el véleményét a Facebook oldalunkon.