Az ausztrál fogorvostanhallgatóknak hiányzik a siket betegekről szóló oktatás a tantervből

Az Egészségügyi Világszervezet szerint a világ lakosságának közel 20%-át érinti a halláskárosodás valamilyen formája. Mivel Ausztráliában minden hatodik ember valamilyen mértékben szintén érintett, ausztrál kutatók azt vizsgálták, hogy a fogorvosi képzések hallgatói mennyire érzik magukat felkészültnek az ausztráliai siket lakossággal való kapcsolatteremtésre és annak ellátására. Eredményeik egyértelmű hiányt mutattak ki a képzésben, ami potenciálisan hatással lehet a siket betegek fogászati ellátására.

A szerzők megjegyzik, hogy a siket személyek szájüregi egészségügyi oktatásában egyenlőtlenségek mutatkoznak a siketeket célzó források hiánya és a siket kulturális képzés hiánya miatt a fogorvosok körében. A szerzők azt állítják, hogy a rendszerszintű problémák jobban megfigyelhetők és kezelhetők, ha a siketeket egy kulturális közösség részének tekintjük, nem pedig fogyatékos csoportnak, mint más kisebbségi csoportok esetében. A kutatók egy olyan tanulmányt is megemlítenek, amely hangsúlyozza, hogy a kulturális szemléletű oktatás javíthatja a betegellátást, például a beleegyezésen alapuló orvosi-jogi kérdésekkel, valamint a diagnózis és a gyógyszerfelírás során elkövetett hibákkal foglalkozva.

A jelenlegi tanulmány során 13 ausztráliai intézmény több mint 250 fogorvos-, szájhigiéniai és szájterápiás hallgatóját kérdezték meg a siket vagy nagyothalló személyekkel kapcsolatos korábbi tapasztalataikról és az ausztrál jelnyelvi (auslan) kurzuson való részvételükről. A válaszadó hallgatók 55,7%-a jelezte, hogy korábban már találkozott hallássérült vagy siket személyekkel, 64,9%-uk azt mondta, hogy tisztában van a siket kultúra létezésével, és 90,8%-uk soha nem vett részt auslan nyelvtanfolyamon. Érdekes módon azok, akik részt vettek auslan tanfolyamon, nagyobb magabiztosságról számoltak be a betegekkel való kommunikációban a szükséges viselkedésbeli változásokról és a kihívást jelentő betegekkel való kommunikációban. A siket kultúráról is többet tudtak.

A hallgatóknak egy nyílt végű kérdést is feltettek arra vonatkozóan, hogy szerintük melyek azok a lehetséges kihívások, amelyekkel a siket személyek szembesülhetnek egy fogorvosi rendelés során. A leggyakoribb témák között szerepelt, hogy a fogászati problémákat, például a fájdalmat nem tudják megosztani, a kezelőorvos nem tudja közölni a szükséges kezelést, félreértések, képzett tolmácsok hiánya, a tájékozott beleegyezés hiánya, valamint a maszk viselése vagy a kezelőszék fizikai elhelyezkedése, amely megakadályozza a vizuális hozzáférést.

E nehézségek megnevezésével a válaszadók hajlamosak voltak hallgatólagosan a siket betegre és a siket közösségre, a klinikusra és a fogorvosi közösség egészére, vagy a tolmácsra és a tolmácsszervezetre hárítani a felelősséget ezek kezeléséért. Azok, akiknek volt tapasztalata az auslan nyelvvel, gyakrabban jelölték meg a felelősséget a fogorvosnak, mint azok, akiknek nem volt ilyen tapasztalatuk, akik a siket páciensre hárították a felelősséget.

A siket és nagyothalló betegek megfelelő ellátási színvonalának elérése érdekében a kutatók hangsúlyozzák, hogy az egészségügyi szolgáltatóknak figyelembe kell venniük a kulturális különbségeket és minden olyan akadályt, amely a fogyatékkal élők méltányos kiszolgálását akadályozza. A szerzők azt is javasolták, hogy a klinikákat úgy alakítsák ki, hogy megkönnyítsék a siketek kezelését, auslan nyelvű képzést és a siket kulturális tudatosságra vonatkozó képzést biztosítsanak, jobb szájhigiénés oktatást biztosítsanak a siket diákokat oktató iskolákban, a siket közösség számára személyre szabott forrásokat tervezzenek, és a tolmácsok számára szakmai továbbképzéseket biztosítsanak.

A csoport javaslataik alátámasztására egy sikertörténetre hivatkozott, amikor a jelnyelvet beillesztették egy fogorvosi iskola tantervébe. A kutatók azt javasolják, hogy az auslani tanfolyamokkal együtt, ahol lehetséges, olyan siket tudatosságnövelő képzéseket is vezessenek be, amelyek a siketekkel való hatékony kommunikáció gyakorlati és szociális képzéséből állnak, és amelyeket képzett siket facilitátorok végeznek. Legalábbis a személyzet siket páciensekkel kapcsolatos tudatosságának biztosítása, auslan vagy alapvető angol nyelvű források, szöveges vagy e-mailes kapcsolattartási pontok biztosítása és a páciensek kommunikációs preferenciáinak meghatározása könnyen megvalósítható megoldások, amelyekkel el lehet kezdeni.

A tanulmány, melynek címe: „Dental and oral health students’ preparedness for the management of deaf patients: A cross-sectional survey”, a Journal of Dental Sciences című folyóirat 2023. március 7-i számába való felvételét megelőzően online jelent meg.

Forrás: https://www.dental-tribune.com/news/students-of-dental-sciences-in-australia-lack-education-about-deaf-patients/

(Image: Elnur/Shutterstock)