Bevezetés

Az atrófiás állcsontgerincbe történő implantációkor gyakran fenesztráció alakulhat ki az implantátum koronális részén. Ezért sok szerző javasolja az implantációval egy időben elvégzett kontúr-augmentációt a későbbi csontdefektusok kialakulásának megelőzésére és az implantátumok hosszú távú sikerességéhez [1, 2]. A buccális csontveszteség gyakran az implantátumágy preparációjának a következménye: egy 3,75 mm átmérőjű implantátumhoz általában egy, legalább 3,2 mm vastagságú készrefúrót használunk [3]. Ilyen esetekben az önmetsző és a csontot kondenzáló implantátumok lehetővé teszik, hogy csak 2,8 mm-es átmérőig fúrjunk elő, így további 0,4 mm csontot meg tudunk őrizni, amelynek nagy jelentősége van a hosszú távú funkcionalitás és a megfelelő esztétika elérésében [4].

Esetismertetés

45 éves egészséges, nem dohányzó hölgypáciens jelentkezett nálunk, és a bal alsó kvadránsban lévő fogaira panaszkodott. A fizikális vizsgálat során egyértelművé vált, hogy a 3.5-3.6-3.7-es híd mozog. Új híd készítése nem jött szóba a megfelelő retenciós lehetőség és a 3.7-es fog bizonytalan prognózisa miatt. Ezért a 3.6-os fog helyére implantátum behelyezése, valamint felszívódó membránnal és heterológ grafttal végzett GBR mellett döntöttünk.

Extraorális vizsgálat

A páciens közepesen táplált, normális izomzattal és lágyszövetekkel, kifejezett arc aszimmetria nélkül.

Intraorális vizsgálat

Megfelelő szájhigiéne, néhány helyen restaurált, megkopott fogazat, néhány fog I-es fokú mobilitással bír (1. ábra).

1. ábra: Frontális nézet.

Radiológiai vizsgálat

A praeoperatív panorámafelvétel (2. ábra) alapján a 3.7-es fog prognózisa hídpillérként meglehetősen bizonytalan. A CBCT (3. a–b. ábra) felvétel alapján a gerinc szélessége meglehetősen vékony, de a magassága megfelelő egy 13 mm hosszú implantátum behelyezéséhez.

2. ábra: OP felvétel.

3. a–b. ábrák: CBCT-felvétel és tervezés.

3. a–b. ábrák: CBCT-felvétel és tervezés.

Felhasznált anyagok

– NeO implantátum Ø 3,75 x 11,5 mm (Alpha-Bio Tec., Izrael) 3.6-os fognak megfelelően;
– Felszívódó kollagén membrán;
– Xenograft;
– PTFE 4-0 fonal (Omnia, Olaszország).

A kezelési terv

A kezelési terv tartalmazott egy műtétet megelőző professzionális szájhigiénés kezelést. Az implantátumok megfelelő pozícióba történő behelyezéséhez meg kell vastagítanunk a buccális csontot, ezáltal harmonikus szöveteket és megfelelő emergenciaprofilt alakíthatunk ki. A műtét utáni 2., 4., 7. és 14. napon kontrollvizsgálatot és klórhexidinnel végzett fertőtlenítést terveztünk a lebeny szélei mentén,  valamint ilyenkor ellenőrizzük, hogy nem nyílt-e szét valahol a seb. A protetikai fázist körülbelül 4 hónappal későbbre időzítettük, titánfelépítményt és cirkon-kerámia koronát terveztünk az implantátumra.

A sebészi fázis

Mepivacainnal (1:100000) a vesztibuláris és lingualis áthajlásban végzett érzéstelenítés után a gerincélen metszettünk, vertikális segédmetszés nélkül (3. a–b és 4. ábra). Az állcsontgerinc nagyon vékony, de magassága egy 13 mm hosszú implantátumnak megfelelő (5. ábra). Azonban hogy csökkentsük az esetleges fenesztrációt, egy subcrestálisan behelyezett 3,75 x 11,5 mm-es implantátum mellett döntöttünk. 2 mm-es előfúróval kezdtük a fúrást 13 mm-ig, majd megálltunk a 2,8 mm átmérőjű fúrónál (6. ábra). Az implantátumot kézi racsnival tekertük be csontszint alá, a behajtási nyomaték 50 Ncm körüli volt (7–9. ábrák).

4. ábra: Metszésvezetés.

5. ábra: A foghiány occlusális nézete.

6. ábra: Az implantátum előfúrása.

7. ábra: Az implantátum behelyezése.

8. ábra: Csontszint alá kerül az implantátum.

9. ábra: Csontszint alá kerül az implantátum.

Habár a műtét közben nem láttunk semmilyen perforációt, úgy döntöttünk, hogy elvégezzük a kontúr-augmentációt, ugyanis a csont egy része az implantáció után szokott felszívódni. Először a felszívódó membránt rögzítettük lingualisan, majd csontpótlóval töltöttük fel a területet, majd a membránt ráhajtottuk, hogy védje a területet (10–11. ábrák).

10–11. ábrák: GBR felszívódó membránnal és heterológ csontpótlóval.

10–11. ábrák: GBR felszívódó membránnal és heterológ csontpótlóval.

A membrán felszínét 0,2%-os klórhexidin oldattal fertőtlenítettük, majd passzívan, feszülésmentesen zártuk a lebenyt (hogy elősegítsük az elsődleges sebgyógyulást) (12. és 13. ábra). A varratokat két sorban helyeztük be, először külső horizontális matracöltéseket, majd ezektől koronálisabban, még egy varratsort alkalmaztunk (14. ábra). A páciens a következő instrukciókat kapta: napi kétszer 60 másodpercig 0,12%-os klórhexidin-diglukonát oldattal öblögessen, 875 mg-es amoxicillin + klavulánsav tabletta naponta kétszer, jegelés az első napon, valamint pépes étrend egy hétig. A varratokat 15 nap múlva távolítottuk el (15. ábra).

12–13. ábrák: A lebeny megnyújtása és a sebzárás.

12–13. ábrák: A lebeny megnyújtása és a sebzárás.

14. ábra: Varratok.

15. ábra: 15 nap múlva.

A varratok eltávolítása után semmilyen jele nem volt a seb szétnyílásának (16. ábra). Az implantátum osszeointegrációja megfigyelhető a 4 hónappal később készült röntgenfelvételen. A szövetek megfelelően gyógyultak, az implantátumot felszabadítottuk (17–19. ábrák).

16. ábra: A varratok eltávolítása.

17–18. ábrák: Röntgenfelvétel és a gyógyult terület 4 hónappal később

17–18. ábrák: Röntgenfelvétel és a gyógyult terület 4 hónappal később

19. ábra: A gyógyulási csavar.

Forrás: Implants 2016/4
Dr. Paolo Borelli, dr. Massimiliano Favetti (Olaszország)