Esetismertetés
Az alsó hatosokat nemegyszer tíz-tizenkét éves korban ki kell húzni, a megmaradt alveolusok gyorsan felszívódnak, és utánuk egy viszonylag kompakt, hol vékonyabb, hol erőteljesebb csontréteg marad vissza.
A canalis madibularis nem változtatja a lefutási irányát, de az ezt takaró csontréteg számos esetben okoz komoly nehézségeket az implantáció során. Ha a beültetést fiatal korban végezzük, a még erőteljes csontréteg megkönnyíti a munkát, és sikeres, hosszú távon eredményes implantációra kerülhet sor.
A tökéletes tervezés, laborbeli kivitelezés és fogpótlás velejárója a gondosan elvégzett ellenharapás ellenőrzése, ami a klinikai erőfeszítés hosszú távú sikerességét biztosítja.
Első eset
A 36 éves férfipáciens 35-ös és 36-os fogát 12 évvel ezelőtt veszítette el, kárieszkomplikációk végaktusaként. Az 1–10. ábrák a beültetés és a fogpótlás készítésének lépéseit mutatják.
Második eset
A 33 éves hölgypáciens 35-ös, 36-os és 37-es kis- és nagyőrlőit 8 éve vesztette el, terhessége idején. Az 11–21. ábrák a beültetés és a fogpótlás készítésének lépéseit mutatják.
Következtetések
Az alsó állcsont őrlőzónájának protetikai rehabilitációja számos specifikus morfológiai adottság miatt valódi szakmai kihívást jelent. Minden esetben az egyéni adottságok, a biológiai specifikumok és a sebészeti-protetikai, valamint laboratóriumi és klinikai lehetőségek függvényében kerülhet sor a kezelési terv meghatározására.
Irodalom
Misch, C. E.: Implant success or failure: Clinical assessment. In Misch, C. E. (Ed) Contemporary Implant Dentistry. St. Luis, MO: Mosby-Year Books, 29, 1993.
Vajdovich I.: A gyakorló fogorvos implantológiája. Dental Press, Budapest. 2002.
Karancsi O. László, Matekovits György, Pop Karolina, Schramkó Szilárd
