Az alkotás öröme!

Interjú alanyom Kaltenbach László 1990-ben kezdte el a fogtechnikusi szakma alapjait a Mária utcai laboratóriumban, miért döntött úgy, hogy a gépészmérnök családi tradíciót megtörve inkább a fogászati pálya felé orientálódik. Szakmai életútjáról, az eltelt 30 évről beszélgettünk.

Beszélgetésünkkor kiderült, hogy a családi tradíciók nem szakmához köthetőek, mégis milyen elhatározás vitt a jelenlegi szakma irányába, miért lettél végül fogtechnikus, milyen okok miatt választottad ezt a pályát? Volt esetleg a családban orvos, fogorvos, fogtechnikus, aki példakép volt?

– A fogászat iránti érdeklődésemet egy tizenéves kori baleset keltette fel, mikor az egyik nagymetsző fogam letörött. Ennek az esztétikai beavatkozásnak köszönhetőn kerültem először kapcsolatba a szakmával. A pótlás még azóta is tart!

 Tradícionális mérnök családból származom, kiskoromban apámmal rengeteget „bütyköltünk”, ami sokat segített a manuális fejlődésben illetve a problémamegolás terén. Ez a későbbiekben nagy segítségemre volt a szakmai kihívások és a hétköznapi problémák leküzdésében.

1990-ben kezdted a tanulmányaid, mesélnél a tanulóévekről, hogyan láttad akkor a fogtechnika megítélését? Mindeközben aktívan sportoltál, több neves vízilabda egyesületben is megfordultál, végül a fogtechnikusi pályát választottad, kérlek meséld el mi állt a háttérben.

– 12 évet töltöttem az uszodában a KSI majd később az OSC vízilabdázójaként. A sport megtanított a kitartásra és arra, hogy a jól elvégzett munka hoz erdményt.Végül a sport révén kerültem a Práter utcába. A gyakolati képzést a Mária utcában töltöttem, de látva az ottani állapotokat, tudtam, hogy én ezt máshogy szeretném csinálni.

Friss végzett szakemberként találkoztál a BEGO céggel, Andics Lászlóval, miért volt fontos ez a találkozás? 1992-ben a Bego német gyártó cég meghatározó szereplője volt a fogtechnikai felszerelések piacának, illetve aktívan részt vettek a fogtechnikai képzésben is, milyen változást hozott ez az életedben?

– Egy szakmai kiállításon találkoztunk, ahonnan egyenes út vezetett Budapestről Sopronba, ahol 92-óta élek, és dolgozom. Sokkoló volt a váltás, hirtelen olyan környezetbe kerültem ami a kor szakmai és technikai színvonalának a csúcsát jelentette.   

Kezdő fogtechnikusként milyen álmokat dédelgettél, milyen szakmai irányt/reszortot szerettél volna megtanulni? Miben láttad akkor az erősséged? Változott ez esetleg mára?

 – Végigjártam a fogtechnika minden területét, kezdve a mintakészítéstől – amit még ma is nagyon szeretek, és úgy gondolom, hogy ez az alapja mindennek – a kombinált munkákon át a protetikáig. Mindíg egész feladatként tekintettem egy munkára, tehát már a lenyomat tanulmányozása során próbáltam elképzelni, hogy a végleges pótlás elkészítéséhez mihez lesz szükség a különböző alkotóelemek kialakításakor. Tervezés és rendszerben gondolkodás, visszaköszön a mérnök!

1994 mikor a saját vállalkozásod alakult, majd sok költözés és átalakulás után új helyen Kaltenbach-Dental néven folyt a munka, beszélnél erről az időszakról? Ez volt a 90-es évek „aranykorszaka”?

– Aranykorszaka? Ha a munka mennyiségét és az abból fakadó anyagi lehetőségeket nézzük, akkor lehet mondani, hogy a nyugati határszélen a fogászati túrizmus ekkor kezdett igazán beindulni. De a szakma nem követte a fejlődést, a mennyiség, rövid határidő és olcsóság nem a minőségi munka alapja.

Mikor jött a Te életedben a szakmai változás, a Cad/Cam technológia mikor került a látóteredbe? Akkor ez az új irány, lehetőség mennyire volt a mindennapokban jelen? Milyen technológia változást jelentett ez akkoriban? Milyen irányt, kapukat nyitott ez meg Számodra?

– Megjelentek az első implantátumok és kezdtek egyre nagyobb teret követelni, kiszorítva a kombinált munkákat. Eleinte hagyományos technikával készülő kisebb implantos pótlások,majd nagyobb teljes pótlások elkészítése lett a kihívás. Ekkor a CAD/CAM csak valami futurisztikus dolog volt, viszont voltak esetek amit hagyományos technikával már csak nagy nehézségek árán lehetett kivitelezni. Kellett jönnie valami új lehetőségnek!

Beszélgetésünk alkalmával többször elhangzott Dr. Bodnár László neve, egy komoly szakmai együttműködés bontakozott ki, milyen állomásai voltak ennek az időszaknak? Itt indult el az Implant-protetika eljárások széle körű ismerete, segíts kérlek, hogy megértsem ezt az időszakot.

-Egy ideje már együtt dolgoztunk , és a NobelBiocare implantációs rendszerét hasznátuk. 2005-2006 írunk amikor megismertük Prof Malo All-on-4 technikát amihez már elengedhetetlen volt a CAD/CAM használata. Eleinte szokatlan volt a számítógép használata a fogtechnikai laborban , de gyorsan részévé vált a mindennapi munkának.

Marosi Tamás is sorsfordító szerepet játszott a szakmai fejlődésedben, a Nobel cég és a Procera óriási fejlődést hozott a fogtechnikában, Te ezt elsőre megértetted vagy kivártál a technológia megismerésével, fejlesztésével? Te is részt vettél ebben, hol tanultad meg a rendszer használatát?

 – A DentalPlus majd a NobelBiocare Magyarország Kft. vezetőjeként, Tamástól megtaptam minden lehetőséget és támogatást, hogy a Procerával tudjak dolgozni. Biztosította a technikai és alkatrész hátteret, alkalmam nyílt eljutni az anyacéghez Svédország, Svájcba, Németországba több továbképzésre, ahol az aktuállis legújabb fejlesztéseket ismertem meg.  

Tudomásom szerint a Nobel és a hazai képviselői, sokat tettek, hogy a Procera szélesebb szakmai körhöz eljusson, mesélnél ezekről az időkről? A gyakorlati tapasztalataidat a gyárhoz, a fejlesztőkhöz is vissza tudtad juttatni, sikerült ezek segítségével felhasználó barát eljárásokat kialakítani?

– A Nobel Biocare által szervezett kurzusok kétirányúak voltak, ami alatt azt kell érteni, hogy megismertettek a legújabb fejlesztésekkel, de nyitottak voltak a nemzetközi résztvevők, napi felhasználók tapasztalataira, észrevételeire illetve fejlesztési ötleteire. Így kerültem kapcsolatba az akkori fejlesztési vezetővel, akinek vázoltam néhány új elképzelésemet amit később örömmel láttam viszont az új software megjelenésekor.

Számos előadás, kurzus fűződik a nevedhez, mesélnél ezekről kérlek, milyen témákban tartottál prezentációt? Szeretném megkérdezni, hogy volt szakmai példaképed, vagy olyan kollega, akitől sokat tanultál?

– Ebben az időben nagy volt az igény arra, hogy az új technológia lehetőségeit a szakma szereplőivel megismertessük. Erről sokat beszélgettünk Szilágy Tamás kollégámmal- aki a Procera rendszer egyik első felhasználója Magyarországon – és ennek kapcsán került sor tőbb előadásra  Sopronban és Budapesten például a DentalWorld keretén belül, valamint kifejezetten orvos-fogtechnikus továbbképzést tartottam, már 2007-ben a navigációs implantáció a NobelGuide bemutatásával, hogy átlátható legyen a rendszer használata minden  szakmai résztvevő számára.

Mesélted, hogy a következő évek lehetőségei nagy inspirációt adtak a szakmai pályafutásod során. Mesélnél esetleg egy-két nagyobb kihívást jelentő feladatról?

– Az előadások és az ott bemutatott esetek valamit a személyes találkozások, lehetőséget adtak, hogy olyan fogorvosi kör ismerjen meg, akiknek szüksége van arra a tudásra és tapasztalatra amit az évek során sikerült szakmailag felhalmoznom. Valamint pacienturájukból adódóan lehetőségük is van az általam nyújtott fogpótlások finanszírozására. De ez azzal is járt, hogy még nagyobb kihívások és folyamatos szakmai fejlődés várt rám ebben az időszakban. Már nem pár implantátumról beszélünk, hanem teljes alsó-felső implantációs pótlások kivitelezése volt ennek az időszaknak a gerince. Ez szükségessé tette a megjelenő új anyagok ismeretét, illetve további anatómiai tanulmányokat.

2 éve a Dental World rendezvény fogtechnikai programján egy teljesen digitális esetet mutattál be, milyen tapasztalatok alapján tudtál erre felkészülni, ismertetnéd az esetet röviden?

– Felkérést kaptam a NobelBicare Magyarország részéről egy előadásra és úgy gondoltam, hogy már nem  CAD/CAM-ről hanem digitális fogászatról beszélünk, már itt tartunk. Ennek része az oralscanner és a nyomtatás is. Egy egyszerűbb esetet választottam, hogy a technológia legyen hangsúlyos. Röviden a wax-up, navigációs műtét, digitális lenyomatvétel, virtuális tervezés, minta nyomtatása és a végleges implant korona elkészítésének folyamata volt az előadás témája.

A digitális fogtechnika most már hosszú ideje a mindennapok részévé vált, személy szerint ezt Te hogy éled meg? Szavaidból azt vettem ki, hogy Te továbbra is törekszel a korábban tanultak használatára és a szoftver inkább csak eszköz a kezedben, ami segít a tervezésben, jól értettem?

– Úgy gondolom, hogy a technika nagy segítség számunkra, de csak akkor működik, ha megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkezünk. Azzal, hogy a szoftvert ismerjük és hasznljuk, nem fogunk jobb fogpótlásokat készíteni Én a mai napig is először wax-up, mock-up vagy fogpróba segítségével manuálisan tervezem meg az elképzeléseket, és csak ezt kőveti a megfelelő anyagok és technikák kiválasztása. Az ipar számos területén próbadarab, tervezés, teszt előzi meg a végleges gyártást, ez szerintem a mi szakmánkban is kikerülhetetlennek kéne lennie. Na…..megint a mérnök!

A cad/cam anyagok, a digitális fogászat lehetőségei ki tudják szerinted az olcsó árukkal valaha is szorítani a hagyományos megoldásokat? Hogyan látod a szakma jövőjét, merre tartunk 2022-ben?

– Véleményem szerint a digitalizáció a tömeggyártást elősegíti és széles körben terjed a fogászatban, így háttérbe szorulnak a hagyományos technikák. Viszont a mi területünkön egyedi termékeket kell készíten és ez még mindig motívál a mindennapi munkában.

Az eddigi szakmai életutad alatt mire vagy büszke, készült esetleg olyan fogpótlás, ami akkora örömöt okozott a páciens számára, hogy a mai napig emlékszel a mosolyra, hálára?

– Büszke? – talán az hogy sosem voltam megalkuvó. Amikor úgy éreztem, hogy az irány nem összeegyeztethető az értékrendemmel akkor magasabbra raktam a lécet.

Mesélted, hogy a tervezés, a mérnöki kivitelezés, a precíz és funkcionális megoldások híve vagy, ezt a gondolkodás módot vitted magasabb szintre Dr. Bartha Ferenccel, említetted, hogy itt nincs sablon munka, csak hosszú folyamatok, átgondolt tervezés.

 – Ebben a kapcsolatban érzem azt, hogy egy húron pendülünk, valóban fél szavakból megértjük egymást. A doktor úrral jutottam el a szakma olyan szintjére, amit a pályám elejétől kerestem. Baráti kapcsolatunkban a paciens-orvos-technikus valóban egyoldalú háromszög.

Mi lehet a szakmai pályád mottója?

Az alkotás öröme.

Mesélj kérlek magadról, hobbidról, családról mit teszel ha nem a fogakat tervezel éppen?

– A sport mindig meghatározó volt az életemben ezt az utazás szeretetével ötvözöm. Lovas túra az Altáj hegységben vagy mountain bike az Alpokban bármikor jöhet.

Laczkó Tamás