Aligha van olyan, aki – az egyre csalogatóbb napsütés ellenére – derűsebben látná a fogászati szektor helyzetét az elmúlt több mint 3 hét tükrében. Mi lehet az üzenete a koronavírusnak a fogászat számára? Milyen óvintézkedéseket kell meghoznunk most, és milyen konzekvenciákat, tanulságokat kell levonni a jövőre vonatkozólag? Minthogy voltak az infekciókontroll fejlődésének szempontjából történelmi mérföldkövek és fordulópontok, nem kizárt, hogy ez a vírus pandémia egy olyan fordulópontot jelent világ fogászati ellátása terén, mint amilyet a Semmelweis-féle klórmész-oldatos kézmosási protokoll elterjedése jelentett az aszepszis tekintetében. Bár az akut fogászati ellátás pontos minkéntjének kérdésköre megkerülhetetlen, a kialakult helyzet financiális következményei is egyre égetőbb problémát jelentenek a legtöbb praxis számára. Mindkét témában „dübörgött” a webinár a héten: Dr. Gáspár Lajos, dr. Bögi Imre és Bögi Kristóf társaságában invitálta virtuális kerekasztal beszélgetésre az érdeklődőket „Az újabb gazdaságvédelmi intézkedésekről fogorvos szemmel” kedd délután. Szerda délelőtt pedig Máté Zoltán rendszeresen jelentkező online panelbeszélgetése „A sürgősségi ellátás tapasztalatai és gazdasági oldala” címmel adott elfoglaltságot sokunk számára. 

Az emberek napról-napra érezhetően feszültebbek, a feszültség hátterében a bizonytalanság és az abból adódó félelem húzódik. Ezen írás születésekor (április 8.) hazánkban hivatalosan igazoltan 895 az új koronavírussal fertőzöttek száma, és a járvány itthon eddig 58 halálos áldozatot követelt. Nyilván senki sem szeretne a statisztika bármelyik részévé válni, de annyi szinte bizonyos, hogy a populáció jelentős része át fog esni a fertőzésen. A vírusfertőzéstől való félelmet azonban egyre több esetben felülírja az egzisztenciális létbizonytalanságtól való félelem – de legalábbis tartás –, és persze az örök kérdés: meddig fog még ez tartani?

A status quo kárvallottja az összes szektorban dolgozó, legyen az munkáltató vagy munkavállaló: fogorvos, asszisztens vagy éppen fogtechnikus. A KATA adózási formát választók állami támogatása nagyon sok fogászati szektorban tevékenykedőnek nem jelentett segítséget, így reményteli várakozás előzte meg a hét eleji gazdaságélénkítő intézkedés-csomag bejelentéseit, hiszen egy több munkavállalót is foglalkoztató magánpraxis havi kvázi rendszerfenntartása – a mindössze legfeljebb az akut ellátásra redukálódó munkavolumen mellett – rendkívül nagy anyagi terhet ró az üzemeltetőre. Ezen csökkent munkavolumen mellett kellene még állományban tartani és valamiféle részmunkát, „home office” lehetőséget biztosítani a munkavállalóknak azért, hogy az állami támogatást igénybe lehessen venni. Miközben ennek a mikéntje sem tisztázott, magával az akut ellátással kapcsolatban sem született egy minden részletre kiterjedő (!) hivatalos iránymutatás, protokoll. Ennek hiányában részigazságok mentén lehet csak dolgozni, bár az említett online terekben egyre konstruktívabban igyekeznek a szakemberek tudást, tapasztalatokat cserélni. Szükség is van erre, hiszen a COVID-19-et senki sem ismeri behatóan, mindenki számára új, ismeretlen.

Milyen érdekes, hogy ez a szabad szemmel nem is látható kis ellenség jóformán kikényszeríti belőlünk a pedáns higiéniát. Ez azt jelenti, hogy eddig nem csináltuk jól, amit eddig csináltunk? Valahol azt, de inkább annyi a biztos, hogy mostantól már sohasem csinálhatjuk úgy, mint eddig – önmagunk és mindenki más érdekében is. Ahogy a római filozófus, Seneca mondta: „Sic fac omnia, tanquam spectet aliquis! – Mindent úgy csinálj, mintha valaki figyelne!” Merthogy figyel, és ezt nem a paranoia mondatja velem.

Az ismeretlentől való félelem, amelynek a klasszikus értelemben nincs tárgya, vagyis rendkívül aprócska a láthatatlan ellenség. Ha valamilyen módon mégis vizualizálni szeretnénk, az akaratlanul is a levegőben szálló aeroszol baljósan gomolygó képét vetítjük magunk elé. Íme, alakot öltött az ellenség! Ellene küzdünk! Profánul azt is mondhatnánk, szívunk is vele rendesen. Merthogy a lehetséges megoldás egyik kulcsa mindenképpen a hatékony exhausztoros elszívás, amelyet érdemes lehet nagyobb átmérőjűre és nagyobb teljesítményűre cserélni.  A megfelelő barrier funkciójú védőeszközök – kesztyű, maszk, overál, lábzsák, stb. – viselésén és a felületek dezinficiálásán túl többek érdeklődése a légtisztítás- és fertőtlenítés kérdésköre felé fordult, amelyekre különféle ózongenerátorok és antibakteriális-HEPA szűrős, UV-fénnyel tisztító berendezések lehetnek alkalmasok. Habár a védelem sosem lehet 100%-os, a lakosság esetében megfigyelhető egyre lazuló fegyelemnek nem szabad begyűrűznie a fogászati (akut) ellátásba, pont ellenkezőleg: érvényt kell szerezni a gyakorlatban is! Az infekciókontroll alaptézise az, hogy mindenkit fertőzöttnek kell tekinteni! Pedig afelé tendál a világ, hogy ezt követelménynek kellene tekinteni, és hozzáteszem, nem csak a fogorvosok számára, hanem ennek minden vetületével az asszisztenciának és a fogtechnikusoknak is zsigeri szinten tisztában kellene lennie.

Ezeknek a maximális erőfeszítéseknek az anyagi vonzata sem megkerülhető, és nagy kérdés, hogy az ezzel tovább növekvő fix költségeket miként kezelje, kire hárítsa a praxis – úgy, hogy ezek az adott akut beavatkozás árlistán szereplő költségét akár a triplájára is emelheti? Ezeken a tételeken a praxisnak nincsen haszna, „csupán” a megfelelő kondíciókat rendelkezésre bocsátja a biztonságos (?) munkavégzés érdekében.

A dilemma óriási: nem szívesen visszük vásárra a magunk és munkatársaink egészségét, de a saját és mások egzisztenciáját sem. A kérdés megválaszolatlan: melyik ujjunkba harapjunk? Akármelyikbe is, de előtte ne felejtsük el alaposan megmosni!

Dr. Radánovics-Nagy Dániel

Ossza meg véleményét!

A DENTAL.HU a fogászati szakma portálja.

Az Ön véleménye, hozzászólása, aktivitása legalább olyan fontos, mint a cikk, amit elolvasott. Ossza meg a cikket ismerőseivel vagy szóljon hozzá, mondja el véleményét a Facebook oldalunkon.