A „Schrödinger macskája” Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikus nevéhez fűződő gondolatkísérlet. A tudós ezzel a kísérlettel kívánta szemléltetni a mikrovilágban uralkodó törvények hétköznapi szemlélet számára meghökkentő idegenszerűségét, azt, hogy a részecskék egyidejűleg több helyen, különféle állapotokban lehetnek. A gondolatkísérlet arra az abszurditásra mutat rá, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot. (Wikipédia) Az elektív fogászati beavatkozások hatóságilag történő megtiltását – ennek tényét és történetét – itthon minden, a szektorban érintett ismeri: fogorvos, asszisztens/higiénikus, fogtechnikus, anyagforgalmazó egyaránt. Mindenkit rendkívül érzékenyen érint, de a legérzékenyebben mégiscsak a fogfájós pácienseket. Őket nem ritkán lüktetően, hasogatóan, sajgóan.

A Nemzeti Népegészségügyi Központ által március 17-én kihirdetett határozat taxatíve felsorolja a megengedett akut beavatkozásokat, ám ezek részletezésében, és még inkább a szükséges infekciókontroll mikéntjének taglalásában hiányérzetünk támadhat. Az azóta eltelt több mint két hétben persze sok víz folyt le a hátunkon, a mindenki számára új, de kicsit sem komfortos helyzet megoldásán sokan dolgoznak – ebben a pillanatban is –, és sokan tettek különféle javaslatokat. A praxisokat sújtó súlyos gazdasági következmények enyhítése mellett az egyik fő kérdéskört továbbra is: a fertőzésveszély szempontjából kritikus ellátási területet jelentő fogászati beavatkozások protokolljának a kidolgozása és hivatalos elfogadtatása jelenti. Erre irányult nemrég Dr. Karászi Zsolt András, a MOK FTESZ elnökségi tagjának állásfoglalás kérése is, az egyéni védőeszközök használhatóságával kapcsolatban.

Jóval előtte, a március 3-án, kínai szerzők tollából a nature.com-on megjelent „Transmission routes of 2019-nCoV and controls in dental practice” cikk jelentette a gerincét annak a dr. Volom András által vezetett – nevezzük – „szakmai-szociális önszerveződés”-nek, amely viszonylag hamar előállt egy lehetséges protokoll javaslattal. Mindeközben a prof. dr. Kásler Miklós miniszter által jóváhagyott, az EMMI Egészségügyi Szakmai Kollégium Fog- és Szájbetegségek Tagozata által ajánlott eljárásrend minden megyében a hatóságilag kijelölt, állami/önkormányzati tulajdonban lévő központi rendelőkben oldaná meg az akut fogászati problémával jelentkező páciensek ellátását. Néhány napja pedig a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozata a honlapján megosztotta dr. Németh Orsolya Ph.D., egyetemi docens, budapesti szakfelügyelő főorvos által összeállított „Akut betegellátás a fogászatban járványügyi helyzet idején” címet viselő prezentációját. A maga nemében mindegyik remek munka, de összességében a szintézis nem könnyű.

Az eklektikát fokozandó, április 1-jén az NNK előállt egy eljárásrenddel, amely a 2020. évben azonosított új koronavírussal, továbbá az ezzel kapcsolatos követendő járványügyi- és infekciókontroll szabályokkal foglalkozik, amely a WHO, illetve az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ ajánlásai és előírásai alapján került összeállításra. A nemzetközi szervezetek ajánlásainak változása esetén az eljárásrend frissítésre kerül – olvashatjuk az anyagban.

Ugyanígy olvashatjuk benne azt is – az egészségügyi dolgozókról szóló résznél –, hogy: „A szükséges intézkedések meghatározása, illetve munkavégzésének korlátozása szempontjából a lehető legnagyobb biztonságra kell törekedni. A cél a korai tünetek mielőbbi felismerése és annak megelőzése, hogy az esetlegesen fertőző egészségügyi dolgozóról a fertőzés tovább terjedjen a betegre, más egészségügyi dolgozókra és látogatókra.”

 Ezt követően klasszifikálja a vírus expozíciót magas-, illetve alacsony kockázatúnak. Előbbi kapcsán kiemelten magas kockázatúnak tekinti az aeroszol képződéssel járó beavatkozásokat: „Ha nem viseltek megfelelő védőeszközt (FFP2/3 respirátort!), miközben az egészségügyi dolgozó orra és szája SARS-CoV-2 vírussal potenciálisan fertőzött anyaggal való expozíciónak volt kitéve.” A következő szakasz felsorolja az aeroszol képződéssel járó olyan beavatkozásokat, amelyek során: „A légúti váladékok fröccsenése rosszul kontrollálható: cardiopulmonális újraélesztés, intubálás, extubálás, bronchoscopia,  a légúti váladék felszakadását segítő eljárások).”

A fogászati beavatkozások még említés szintjén sem jelennek meg.

Az alacsony kockázatú expozíciónál első helyen, hangsúlyozottan emeli ki az „aeroszol képző beavatkozások sebészeti szájmaszk használata melletti érintkezés”-t.

Itt észlelhető némi zavar a „Mátrixban”. Hiszen eddig az orvosi maszkokról az a kép élt az emberekben, hogy a viselőjét nem védi, hordása a potenciális fertőzöttnek javasolt. Napjainkra egyébként a világ maszkbörzéjén a megbízható (!) FFP2/3-as respirátorok beszerzése már-már az egykori jegyrendszerhez hasonlít, de az egyszerű orvosi maszkok eddigi cca. 12 HUF-os beszerzési ára is abszurd módon az egekbe szökött. Akárhogyan is, ha a fogorvosok alacsony expozíciójúként identifikálják magukat, akkor ezen eljárásrend alapján indokolatlan és illogikus, hogy a magánpraxisok egy jelentős része teljesen leállt a munkavégzéssel. És ugyanígy indokolatlan azok aggodalma, esetleg félelme, akik nem tudnak megfelelő mennyiségű és minőségű FFP2/3-as respirátort biztosítani a praxisuk működtetéséhez – önmaguk, munkatársaik és pácienseik védelmében.

Micsoda anakronizmus! Akárcsak Schrödinger macskája, a fogorvosok is eldönthetik: expozíciójuk az adott pillanatban alacsony vagy éppen magas kockázatú-e. Lassan ott tartunk, hogy a maszkviselés, nem-viselés egyfajta hitbéli meggyőződés lesz. Az igazán elszomorító, hogy ez a (fog)orvosokat éppúgy megosztja, mint a társadalom egészét.

Mindeközben – a hazai fogászati szektor tőzsdei „fekete keddjeként” bevonult március 17-i, az akut beavatkozásokat engedő – az elektíveket tiltó határozat változatlanul életben van. A legfőbb kérdés a fogorvosok többségének számára jelenleg nem az, hogy miként kivitelezhető egy magánpraxis rentábilis üzemeltetése kizárólag akut beavatkozások végzésével, hanem az, hogy azok kivitelezéséhez – pontosabban a megfelelő infekciókontroll biztosításához – egyáltalán miként fogjon hozzá. A kép nemhogy tisztulna, de…

A dilemma összetett. Hiszen az orvosi eskü mellett az orvosi etika alapelvei között az élet és az emberi méltóság tiszteletén túl a „mindig jót tenni a betegnek és nem ártani” elvről sem szabad megfeledkezni. Óriási öngól, ha az egészségügyi dolgozók esetleges „szuper-terjesztőkké” válnak, különösen a magas kockázatúakra nézve. Ám míg a 65 év felettiek boltba járása szabályozható, ezen korhatárra a fogfájás nincs tekintettel. A feszültség egyre inkább tapintható a páciensek oldaláról is – legyen szó állami- vagy magánellátásról. Az akut ellátást végzőkre mind nagyobb számú pácienstömeg és az ezzel járó óriási nyomás hárul, de hasonló stresszel járó vákuum alakult ki az elmúlt hetekben az egy helyben tipródó fogorvosok, asszisztensek és fogtechnikusok körében is.

Valahol mégiscsak irigyeljük Schrödinger macskáját, hiszen 9 élete van, és mindig talpra esik. Nekünk erre az egyre kell nagyon vigyáznunk és reménykedni, hogy talpra fogunk állni!

Dr. Radánovics-Nagy Dániel

Ossza meg véleményét!

A DENTAL.HU a fogászati szakma portálja.

Az Ön véleménye, hozzászólása, aktivitása legalább olyan fontos, mint a cikk, amit elolvasott. Ossza meg a cikket ismerőseivel vagy szóljon hozzá, mondja el véleményét a Facebook oldalunkon.