Áttekintő tanulmány hasonlította össze az esztergált és a homokfúvott fogászati implantátum felületeket

Korábbi tanulmányok már igazolták, hogy az implantfelület érdessége egyike a legfontosabb faktoroknak, mely meghatározza a biológiai integráció fokát és a beültetések sikerességét. Habár a figyelem az esztergált felületekről mára már a homokfúvottakra terelődött, – és ez utóbbit gyakrabban is használják – a klinikai gyakorlatban semmilyen megalapozott evidencia nem támasztja alá a homokfúvott felületek használatát az esztergált felületekkel szemben. Éppen ezért a budapesti Semmelweis Egyetem
kutatói összehasonlították a kettő közti különbségeket a beültetések hibaaránya és a
marginális csontveszteség alapján szisztematikus áttekintés és metaanalízis során.
A fúvás folyamata során a kerámia részecskéit – mint például titánium-oxid, alumínium-oxid és szilíciumrészecskék – magas sebességgel fújják az implantátum felületére. A homokszemcsék mérete és sebessége, mikor eléri az implantátum felületét, azok a
meghatározó paraméterek, melyek befolyásolják a felület érdességét. A homokfúvott implantátumok felülete tehát inkább szabálytalan és érdes, míg az esztergált felületek simábbak, sekély barázdákkal.
A kutatók vizsgálatai nyomán számos in vitro tanulmány demonstrálta a homokfúvott felületek pozitív hatásait az osszeointegráció során, ám néhány klinikai vizsgálódás és áttekintés azt mutatta, hogy a moderáltan érdes felületek nem teljesítenek jobban a valóságban. Ezek a tanulmányok azt sejtetik, hogy az érdesebb felületek módosíthatják a biofilmképződés paramétereit, így a baktériumok könnyebben kapcsolódhatnak a felülethez. Ennélfogva az érdes implantátumok körüli marginális csontok
kevésbé stabilok lehetnek és jobban ki vannak téve a periimplantitis kockázatának.
A szisztematikus áttekintés hét tanulmányt foglalt magába, 362 homokfúvott és 360 esztergált implant bevonásával. Az eredmények 80%-kal kisebb kockázati arányt mutattak a homokfúvott felületek javára az esztergálttal szemben egy év használat után és 74%-os
kockázati arány 5 év használat után. Ezzel ellentétben azonban nem volt jelentős különbség a marginális csontveszteségben a két implantfelület között sem egy, sem öt év távlatában.
A kutatók így foglalták össze az eredményeket: „Ez a metaanalízis felfedi, hogy a homokfúvott felületek jobban teljesítenek az esztergálttal szemben, ami a beültetés hibaarányát illeti; ám ez a felsőbbrendűség nem érvényes a marginális csontokra egyébként egészséges pácienseket tekintve. A tanulmány egyúttal felhívja a
figyelmet arra is, hogy további randomizált klinikai vizsgálatok szükségesek terjedelmes mintaszámmal, hogy bizonyos módosított implantfelületek valódi klinikai előnyeinek objektív meghatározását kimondhassuk.”
A tanulmány a Pécsi Egyetem és a Szegedi Egyetem közreműködésével valósult meg.

Forrás: dental-tribune.com