Mi az Ön protokollja, amikor a cementezett fogászati implantátumok koronájában a csavarok meglazulnak? Dr. Stacey L. Gividen két saját esetén keresztül mutatja be a saját protokollját, valamint néhány saját tapasztalaton alapuló tanácsot is megoszt.

Az elmúlt hónapban két páciens is érkezett hozzám, összesen 3 implantátumon elhorgonyzott, cementezett front restaurációval, melyeknél meglazult illetve kilökődött a csavar. A restaurációkat mindkét esetben más fogorvos készítette: az első kettőt (Straumann) a 1.1-es és 2.1-es pozíciókban lévő implantátumokra 2005-ben, a második betegnél (Steri-Oss)a 2.2-esen 2003-ban.

Amikor a csavarok meglazulnak – és szerintem egy bizonyos ponton ez minden esetben megtörténhet – mi a protokoll?
A kialakult helyzet természetesen nem fenntartható, ugyanakkor az implantátum kora miatt nem tehetünk mást, a páciens által elmondottakból kell kiindulnunk. Szerencsés esetben rendelkezik certifikátokkal vagy kérhetünk felvételeket az implantátum behelyezést végző és/vagy a pótlást készítő fogorvostól – ez esetben a helyzetünk jelentősen egyszerűbb. Ha azonban ezek valamilyen oknál fogva nem állnak rendelkezésünkre, úgy helyben kell megterveznünk a „játék” menetét… Emellett egyszerű kérdések feltevése révén betekintést nyerhetünk a páciens kórtörténetébe, ami könnyítést jelenthet egy rejtélyesebb, nehezebb helyzetben, vagy kapaszkodót biztosíthat a szituáció megoldásához. A jelenleg tárgyalt páciensek esetében mindezek keverékével volt dolgom.

 Első páciens

Új páciensként érkezett a rendelőbe, fő panaszaként a két első front implantátuma közül az egyik (2.1) meglazulásáról számolt be. Az elkészített periapikális felvételen jól láthatók a 1.1-es és 2.1-es fogak helyén lévő implantátumokon elhorgonyzott szóló koronapótlások. A klinikai vizsgálat során a 1.1-es pótlás enyhe buccolingualis mobilitását tapasztaltam, a 2.1-es minden irányba mozgatható volt. Kérdésemre a páciens elmondta, hogy ki végezte a beültetést. Néhány telefonhívás után kiderítettem, hogy a műtétet végző fogorvos 2005-ben visszavonult, és a pácienesről készített felvételeket később kiselejtezték. A szájsebésztől ugyan meg tudtam szerezni az implantátumrendszerre vonatkozó információkat, de ennél több információhoz nem jutottam.

A 1.1-es pozícióban egy Straumann vékony kúpos RN (regular neck), a 2.1-es pozícióban egy standard RN volt. Így legalább azt tudhattam, hogy milyen csavarok legyenek kéznél. A meglévő csavarok elfordultak, újakra volt szükség – annak függvényében természetesen, hogy minden mást stabilnak és egészségesnek találok-e. A bemeneti nyílás megtalálása volt az igazi trükkös kérdés. A pótlások megőrzésére törekedtem, ezért megkérdeztem a pácienst, emlékszik-e bármilyen információra, amelyet a fogorvosa mondott neki az implantátumokra készülő pótlások kapcsán. Elmondása szerint a becsavarozás a szájpadi oldal felől történt. Bingó! Számomra, ez volt a kulcsinformáció, hiszen tudvalevő, nem ritka, hogy a front implantátum koronáknak a tengelyállás miatt buccalis oldalra esik a bemeneti nyílása, így viszont végre lett egy feltételezhető kiindulási pontom, mégpedig hogy palatinalis oldalról fúrjam meg koronákat.

Több-kevésbé tehát endodontusként közelítettem a dolgot és szerencsém lett (2. ábra). A külső porcelánréteg gondos eltávolítása után átvághattam a fémet, egy kis vattagolyóval kitisztítottam a nyílás, majd jöhettem a csavarfejjel (3. ábra). A koronát eltávolítva enyhe gyulladást észleltem (4. ábra), de ezt leszámítva mindent rendben találtam. Ugyanezt tettem a 2.1-es fog esetében is (5. és 6. ábra). Mindkét koronát új csavarokkal visszahelyeztem 32 Ncm-es nyomatékkal meghúztam, majd zártam. Az okklúzió beállítását követően a pácienst elengedtük.

2. ábra: Hozzáférés a 8. és 9. koronához a csavarok feltárásával
3. ábra: Hozzáférés a 1.1-es és 2.1-es koronákhoz a csavarok feltárásával
4. ábra: A lágyszövet kiértékelése a korona eltávolítását követően 

Második páciens

Ez a páciens négy járt utoljára a rendelőmben. A kontroll során felfedeztem, hogy a cementezett implantátumkorona a 2.2-es fogon ismét meglazult – egy kifordult csavar miatt. bár a páciens nem érzékelte az implantátum korona mozgékonyságát. Mint korábban, most is meg tudtuk szerezni az alkalmazott implantátumrendszer típusára (Steri-Oss) és az behelyezés dátumára (2003) vonatkozó információkat. A helyreállítást végző fogorvos csak annyit tudott mondani, hogy a pótlás cement rögzítésű, de a hozzáférési pont-referencia tekintetében – hogy az buccalis, incisalis vagy lingualis
– nem volt információja.

Három különféle csavart rendeltem, ugyanis nem álltak rendelkezésemre a pontos típusra vonatkozólag. Arra gondoltam, ha meg tudom őrizni a koronát anélkül, hogy újra kellene készíteni, nagy esélyem van arra, hogy cserecsavart alkalmazzak; ha nem, láthatom a pontos helyzetet és megrendelhetem a megfelelő csavart a fogrgalmazótól. A hozzáférési pont szerencsére ismét palatinalisan helyezkedett el, a korona integritása sértetlen volt. Az általam előkészített csavarok az interface miatt túl rövidnek vagy túl szélesnek bizonyultak, ezért készítettem egy fényképet (7. ábra) és elküldtem kollegámnak, aki azonnal rendelni tudott egy megfelelő csavart.

5. ábra: Hozzáférés a 1.1-es és 2.1-es koronákhoz a csavarok feltárásával
6. ábra: Régi csavar és korona
7. ábra: A különböző csavarok összehasonlítása a meglévő csavarok illesztésekor

Amiről érdemes beszélni

Sok vita folyt és folyik a csavarozott és cementezett implantatumok előnyeiről és hátrányairól. Mindkettőnek meg lehet a maga indikációs területet, de általában véve a csavarátmenetes implantátumok biztosabb megoldások a fenti két esetben is leírt okok miatt – nem is beszélve a beragasztó cement esetleges visszamaradó feleslegéből adódó következményes periimplantitisről. Nem ez az első eset, amikor kifordult csavarokkal foglalkoztam – és szerintem nem is az utolsó. Kihívást maga a cementezett jelleg jelenti; illetve ha nincs információnk a bementei pontról. Az utolsó dolog, amit a betegek hallani akarnak az, hogy új koronára van szükségük, de sajnos nem tudjuk mindet ilyen megmenteni a pótlásokat. Az aranyszabály, hogy elmondjuk a páciensnek a legelején: „Reméljük a legjobbat, de a legrosszabbra tervezzünk.”

Ha egy korona feltétlenül cementezett, a következőket tanácsolom: húzzuk fel a fejet, majd készítsünk egy fotót a korona beragasztása előtt, így ha saját magunknak vagy más fogorvosnak a csavarhoz hozzá kell férnie, akkor van egy referenciapontja.

Ossza meg véleményét!

A DENTAL.HU a fogászati szakma portálja.

Az Ön véleménye, hozzászólása, aktivitása legalább olyan fontos, mint a cikk, amit elolvasott. Ossza meg a cikket ismerőseivel vagy szóljon hozzá, mondja el véleményét a Facebook oldalunkon.