Amalgám és gyanta alapú tömések 24 hónapos nyomonkövetése

Az Amerikai Nemzeti Fogászati Kutatóhálózat eredményei

Összefoglalás

Kiindulás alapok: Ha meg tudjuk határozni, mely faktorok növelhetik a restaurációs beavatkozások effektív élettartamát, sokkal könnyebbé vállik a megfelelő kezelési protokoll kiválasztása. Az Amerikai Nemzeti Fogászati Kutatóhálózat kutatói az amalgám és gyanta alapú tömések vizsgálata során a sikertelen beavatkozásokat kísérő elsődleges okokat vizsgálták.

Módszerek: Ezen prospektív kohort kutatás során a szerzők a Kutatóhálózatban résztvevő orvosok és klinikák információinak összevetésén dolgoztak. Az orvosok a kutatás elején kitöltöttek egy adatlapot, melyben az általuk végzett restaurációs beavatkozásokról kérdezték őket. Ezután minden 12. hónapban szintén kitöltötték az adatlapot, a kutatás során összesen háromszor. A kérdéseket 3 csoportba sorolták: páciens, praxis, illetve fogorvos oldali faktorok. Az így nyert adatokat ezután randomizált regressziós módszerrel elemezték.

Eredmények: Összesen 226 fogorvos 6,218 restaurációs beavatkozást végzett el 3,855 páciensen. Ebból 386 (6,2%) beavatkozást tekintettek sikertelennek a meghatározott időintervallumban (23,7 hónap). Észrevehető volt, hogy a megmunkált fogfelszínek és a sikertelenség között koherencia figyelhető meg, négy vagy több felszín pótlása esetén a sikertelenségi arány több mint a négyszerese volt az átlagnak. A felhasznált tömőanyagok, valamint a fogak típusa sem álltak kapcsolatban a sikeraránnyal. Idősebb páciensek esetében viszont nagyobb volt a sikertelenség valószínűsége (P < .001). Gyermekek esetében ez 4% körül mozgott, még 65 év felett már több mint 10% volt. A fogorvos neme és leterheltsége viszont nagymértékű korrelációt mutatott a beavatkozás eredményességével.

Konklúzió: Összeségében a tömőanyag típusa nem változtatja meg szignifikáns mértékben a beavatkozás sikerarányát. Ezzel szemben a páciens életkora, a rendezendő fogfelszínek száma, a fogorvos neme és leterheltsége mind hatással van a restaurációs eredményekre.

A tanulmány gyakorlati vonzata: Ha a fogorvos idejekorán felismeri a sikertelenséget előidéző faktorokat, megfelelő időben tud ezeken változtani, így a beavatkozások eredményében is pozítiv változást érhet el.