Bevezetés
Napjainkban az irányított csontregenerációt széles körben alkalmazzák az alveoláris csont megőrzéséhez vagy augmentálásához. Sok esetben nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű csont alakul ki helyenként, ami felelős a későbbi implantátum körüli gyulladások magas prevalenciájáért, az esztétikailag hátrányos pótlásokért és az implantáció sikertelenségéért. A regeneratív, kollagén-termékeket széleskörűen alkalmazzák mind csont, mind lágyszöveti augmentációhoz. A rövid felszívódási idő miatti in vivo, limitált barrier funkció bizonyos termékek regenerációs képességét hátrányosan érinti, mind a csontképzés fokozásában, mind a lágyszövetek javításában. A GLYMATRIX® technológia cukor keresztkötött kollagénen alapul, amelyet az irányított csontregenerációhoz használt kollagén membrán (OP) készítéséhez használtak. Újabban egy vastagabb GLYMATRIX® termék (OV) került kifejlesztésre, amelyet mind a csont, mind a lágyszöveti augmentációhoz használhatunk parodontológia vagy implantációs műtéteknél. Egy kétcsoportos tanulmányt végeztünk, hogy összehasonlítsuk a két terméket.

Módszerek
Az OV és OP összehasonlításához a kétcsoportos tanulmányban 19 kan beagle kutya esett át sebészi beavatkozáson, amely során 4 alsó kisőrlő foguk el lett távolítva. 21 nappal később, egy 7x8x10 mm-es alveoláris csontdefektus került kialakításra, amelyet kollagénből és bovin eredetű csontpótlóból készült blokkokkal töltöttünk fel. A defektusokat a teszt vagy a kontroll csoporthoz tartozó membránokkal fedtük, vagy üresen hagytuk. A 4., 12. és 24. héten az állatok állkapcsát eltávolítottuk, lefejtettük róla a lágyszövetet és a középvonalban disszekáltuk, majd vakon, mikro-CT vizsgálatnak vetettük alá. A teljes mineralizált térfogatokat (implantátum + csont) és a teljes mineralizált denzitásokat számszerűsítettük. A kevésbé kalcifikált részeket H&E-vel festettük, a bazálisabb részeket Stevenel féle kékkel (SB). A vakon történő vizsgálat magába foglalt egy szemi-kvantitatív hisztológiai (gyógyulás, regeneráció és biokompatibilitás) és egy hisztomorfometriai vizsgálatot (csontos terület, gerinc szélesség, reziduum, membrán mineralizáció és osszifikáció). Minden területről 4 metszetet vizsgáltunk szövettanilag (H&E és SB) és hisztomorfometriailag (csak SB). A legkisebb négyzetek átlagai és a folyamatos végpontok standard hibái az eredeti skálán kerültek jelentésre. Valamennyi, páronkénti összehasonlítás eredményét a 0,05 és a 0,01 szignifikancia szinten állapítottuk meg, miután több összehasonlítást végeztünk Edwards és Berry módszerével. Az összes végpontot kétoldalú tesztekkel elemeztük.


Eredmények
Az összes vizsgált paraméter alapján az OV és OP általános gyógyulási és biokompatibilitási tulajdonságai a kezelt defektusoknál hasonlóak voltak. Nem találtunk semmilyen statisztikailag szignifikáns különbséget a két membrán között a gerinc helyreállításának szempontjából. A membrán mineralizációját gyakrabban figyeltük meg az OV esetében valamennyi vizsgált időpontban, de a membrán csontosodása (a membrán sejt-mediálta átformálódása csonttá) hasonló volt mindkét esetnél, azonban az OV több esetnél mutatott csontosodást a 24. héten. Az OV szignifikánsan nagyobb százalékban tartalmazott membrán elemeket a 12. héten. A 24. héten mindkettő hasonló mennyiségben (3-5%) tartalmazta az eredeti membrán maradványait. Mind az OP és az OV felülmúlta az üresen hagyott kontroll csoport eredményeit, demonstrálva a szignifikánsan jobb csontosodást.



Konklúzió
Az OP és az OV egyaránt hatékony barrier volt 6 hónapon keresztül, fokozatosan integrálódva a környező szövetekbe, és elősegítették a defektusok csontos regenerációját. A csonttal érintkezve mindkét termék egyedülálló minőségben mineralizálódik, és csonttá fejlődik. Ezért az OV azáltal, hogy egy vastag membrán (1-2 mm), a vékony lágyszöveteket is képes augmentálni az implantátumok körül, valamint egyéb esztétikai defektusok, illetve dehiszcenciák korrekciójában is kiválóan működik a regeneratív műtétek után.