A tudásnak ára van – Interjú Dr. Bodrogi Attilával

A funkcionális esztétikai fogászat, az implantológia specialistája dr. Bodrogi Attila. Egy ideig a Szegedi Egyetem oktatójaként adta át tudását, majd 2014-ben létrehozta önálló továbbképző-központját: Bodrogi Institute – Education Center for Advanced Dentistry-t. 
A novemberben induló tanfolyamainak az implantológia és az esztétikai fogászat lesznek a fő területei, készül a kurzusai akkreditálására, távlati céljai között külföldi orvosok képzése is szerepel. Rendelője, a SmileCenter, az esztétikai beavatkozások elismert hazai központja.

Hol van az emberi test „önátalakításának” a határa?

Szakmailag szinte mindent meg lehet már csinálni a csontpótlástól a kerámiahéjakig, a hollywoodi mosolyig. Kérdés, hogy ezt milyen áron lehet megtenni. Minden beavatkozásnak van egy biológiai ára is. Egy kicsit olyan ez, mint a plasztikai sebészet, az operatőrök ott is maradandó változásokat okoznak a testben, eltávolítanak, összevarrnak, rövidítenek, kiegészítenek. Gyakorlatilag ugyanezt csináljuk, a kockázatok, a felelősségek is hasonlóak. Ezért fontos a beavatkozás előtti alapos tájékoztatás arról, hogy adott esetben mi a biológiai ára annak, amit a páciens kér. Az esztétika, a szépészet nagyon szubjektív, annak ellenére, hogy vannak olyan paraméterei, melyek megtanulhatóak. De nem feltétlenül tetszik mindig a pácienseknek az, ami szakmailag „tökéletes”. Azonban ma már vannak olyan módszerek, amelyekkel pontosan meg is mutatható, hogy a páciens adottságai mellett ideális esetben milyen végeredményt lehet elérni.  Ezek a technikák képzéseink fókuszában állnak.

Volt már példa arra, hogy azt mondta valakinek: amit ön kér, az orvosilag megengedhetetlen?

Előfordult, hogy egy kezelést nem vállaltunk, mert előre tudható volt, hogy az, amit a páciens előre elképzelt, annak ellenére, hogy szakmailag teljesíthető, nem fogja elérni a hatást, amit elvárna. Amit mi csinálunk, annak van egy etikai, egy orvosi része, az pedig egy másik kérdés, hogy a változás a páciens számára is elfogadható-e.  A páciensek sokszor irreális elvárásokkal érkeznek, azt gondolják, a „megálmodott” mosollyal egész más lesz az életük. Ez nagyon sok esetben valóban megtörténik, mert a pozitív kisugárzású emberek gyakran sikeresebbek. De nekünk kezelőorvosként látni kell azt a határt, amin túl már inkább pszichológiai kezelésről lenne szó, és nem a szakmánkról.

Tudna mondani konkrét példát, hogy hogyan kezelik az ilyen beteget? Ha egy teljesen extrém, nem teljesíthető kéréssel találkozik, milyen szakmai érveket használ?

A digitális fogászat eszközeivel meg lehet mutatni, hogy mi lesz a végeredmény. Tulajdonképpen egy digitális lenyomatot veszünk a páciens fogsoráról, készítünk CT-t, és ezeket az adatokat egymással összevetve tizedmilliméter pontossággal meg lehet tervezni az eredményt, és ezt meg is lehet jeleníteni a páciens számára. Ha ezt a tervet következetesen visszük végig, akkor a végeredmény pontosan ugyanaz lesz, mint amit az elején megjelenítettünk. A kezelést mindvégig sablonok segítségével végezzük, akár az implantációt is, hogy minden pont oda, és éppen abba a pozícióba kerüljön, amit az elején megterveztünk.

Volt már olyan páciense, akinek tökéletes szakmai munkát nyújtott, és mégis elégedetlen lett, mert mégsem változott akkorát az élete a beavatkozás után, mint azt várta?

Minden évben van egy vagy két olyan kezelés, amiről azt gondolom, hogy szakmailag nagyon jól sikerült, és ezt az elkészült fotók, videók, és akár egy független külső kolléga szakvéleménye is alátámasztja, ennek ellenére a páciens nem elégedett.  Ezek azok az esetek, amikor a pszichés faktor akadályozza a siker megélését. Ezért fontos, hogy az ember az elején, a konzultációnál fölismerje azt a személyiségtípust, akinél tudja, hogyha megfeszül, akkor sem éri el azt, amire a páciens vágyik. Ezekben az esetekben egy felelősen gondolkodó fogorvosnak tudnia kell nemet mondani.

Sokáig az implantáció volt a divatos beavatkozás, a mostani trend meg az, hogy tartsuk meg a fogainkat. Ön melyiket preferálja?

A kettő nem zárja ki egymást. Az implantációs megoldásoknak a mai napig is tart a forradalma, nagyon komoly innovációk vannak e területen. Aki ebből kimarad, az elveszti a fonalat, ezért sem beszélnék vagy-vagyról. Azt a fogat, amelyet meg lehet, és érdemes is megtartani, azt nem szabad eltávolítani. Vannak nagyon jó, minimálinvazív beavatkozások, mikroszkópos gyökértömések. Ugyanakkor van olyan helyzet, amikor ez az út már nem járható, mert a fog olyan mértékben destruálódott, hogy arra nem lehet megfelelő statikájú pótlást készíteni. Ilyen esetben, illetve amikor már számos fog hiányzik, nincs más út, mint az implantáció.

Milyen új trendek vannak az implantációs eljárásokban?

Tíz éve foglalkozom komolyan implantológiával. Akkor elvégeztem egy master programot a Kaliforniai Egyetemen (UCLA), azóta gyakorlatilag minimálinvazív implantológiával foglalkozom, azzal, hogy hogyan tudunk minél több csontszövetet megtartani a kihúzott fog helyén.  Ennek a lényege, hogy nem hagyjuk a húzást követően összeesni a csontot – ami egyébként egy természetes biológiai folyamat. Erre egy kiváló módszer például az azonnali implantáció. Legújabb specialitásom az úgynevezett PET, vagy partial extraction therapy. Ilyenkor a fognak csak egy bizonyos fragmentumát távolítjuk el, és egy nagyon vékony réteget – ezt shieldnek hívjuk – bent hagyunk az alveolusban. Ezáltal a periodontális ligamentumok között megtartott vérerek fenntartják a keringést és a környező csontszövet stabilitását. Az említett shield mögé teszem be az implantátumot, és ezzel gyakorlatilag el tudom kerülni, hogy a csont összeessen. Ez a páciens számára is sokkal kényelmesebb, hiszen egy ülésben távolítjuk el a fogat, és ugyanakkor behelyezzük az implantátumot.  Akár egy azonnali ideiglenes felépítményt is kaphat, így foggal tud távozni a rendelőből. Utána nincs duzzanat, nincs vérzés, sokszor még varratra sincs szükség. A beavatkozást viszont végtelenül precízen kell végrehajtani. Magyarországon egyelőre nagyon kevesen ismerik, és még kevesebben alkalmazzák ezt az eljárást. A módszer az elmúlt három-négy évben kezdett elterjedni világszerte. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a nemzetközi kapcsolataim hozzásegítenek a legkorszerűbb eljárások megismeréséhez. Külön öröm számomra, hogy egy nemzetközi kutatócsoport (PET Research Group) is tagjai közé választott e témában elért eredményeim elismeréseként. Emiatt a Socket Shield saját oktatási projektemnek is az egyik központi eleme.

Mi a következő célja, feladata?

Öt-hat évvel ezelőtt csatlakoztam egy nemzetközi oktatói közösséghez, a DentalXP-hez, így évente akár több tucat előadást, illetve hands-on tréninget tartok világszerte. A megszerzett tapasztalatokat Magyarországon is szeretném kamatoztatni. Létrehoztam a nevem alatt futó Bodrogi Institute-ot, ahol az esztétikában négy, az implantológiában további nyolc egymásra épülő modul van. Ha valaki ezeket végigjárja, a tartalmukat elsajátítja, akkor megismerkedhet az esztétikai tervezés alapjaitól egészen a teljes rekonstrukcióig a beavatkozások teljes repertoárjával, az implantológiában meg a legalapvetőbb ismeretektől eljuthat a haladó technikákig. Magyarországon most november végén kezdjük el ezeket a képzéseket.

Hol tart a modulépítésben?

Az egyes modulok megvannak, a rendszer, az most elindult. Amitől egy kicsit szkeptikus vagyok, az az, hogy van-e Magyarországon igény arra, hogy valaki elszántan, elkötelezetten, következetesen végigmenjen egy olyan képzésen, amelynek legfontosabb célja, hogy a lehető legjobb minőséget nyújthassa a pácienseinek. Azt a minőséget, amire mi itt a rendelőnkben nap mint nap törekszünk.

Mibe kerül, hogy egy ilyen szintű fogorvosi munkáig eljusson valaki?

Az én kurzusaim most 800 és 1000 euró között vannak. Ezek egy- vagy kétnapos képzések, attól függően, hogy mi a tematika. Csak összehasonlításképpen, azért az amerikai képzésért, amelyet én is elvégeztem legutóbb, napi 1000-1500 dollárt is elkérnek. De itt Európában is, komoly szaktekintélyek és nagyon jól fölépített oktatási rendszerek működnek, amelyekben a képzés napi 900-1000 euróba kerül.

Ezeken a kurzusokon csak ön ad elő, vagy hív vendégelőadókat is?

A képzéseken társam dr. Fenyő Attila. Ő is itt dolgozik a rendelőnkben, vele már tartottam külföldön is több gyakorlati és elméleti képzést. Igyekszünk egymás között felosztani azokat a szakterületeket, amelyekben külön-külön is, azt gondolom, hogy nagyon komolyan elmélyültünk, és van mit továbbadnunk. Jól kiegészítjük egymást. A csapathoz csatlakozik még állandó fogtechnikuspartnerem, Váradi András is.

Ők mit oktatnak?

Fenyő doktor parodontológus, és a rendelőben az esztétikai fogászatnak, a digitális smile design-nak és a lágyrész menedzsmentnek a felelőse, a képzésekben is ezeket a területeket oktatja. Váradi András az oktatások protetikai vonatkozásaiban osztja meg értékes tapasztalatait.

És ön?

Magamat mindenképpen úgy definiálnám, hogy egy komprehenzív fogorvos vagyok. Az az én előnyöm vagy inkább erényem, hogy átlátom a kezelések teljes repertoárját. Ebből az én szakterületem főként az implantológia, továbbá a teljes rekonstrukcióknak a protetikai része. Fejben össze tudom rakni, hogy melyek azok a lépések, amelyekkel a lehető legjobb végeredményt tudjuk elérni, és ebben hol vannak azok a kritikus pontok, amelyek speciális odafigyelést igényelnek. Ezeket az összefüggéseket szeretném megosztani a résztvevőkkel is. A képzés certifikáttal jár. Most ezt az oktatást akkreditáltatni is szeretnénk. A kurzusok angol és magyar nyelven folynak, hiszen nem csak hazai orvosok érdeklődnek a képzések iránt. Külön érdekesség, hogy az egyik képzési forma – a Clinical Masters Program – a New York-i egyetem (NYU) diplomáját is adja a résztvevőknek.

Elég nagy a verseny ezen a piacon.

Valóban, de nem tudok, meg nem is akarok versenyezni azokkal a kurzusokkal, amelyeket gyártók szponzorálnak, ezért a képzések árát alacsonyan tudják tartani. Képzéseinken a minőségre fókuszálunk, a világ legjobb hands-on modelljeit használjuk, kiváló eszközök, berendezések alkalmazásával, valamint a közel 30 év tapasztalatának és eredményeinek a megosztásával. A Bodrogi Institute egyike a világ 6 akkreditált DentalXP Training Centerének.

Ön hogy választ terméket?

Nálam a biztonság a legfontosabb. Tehát olyan eljárásokra és olyan anyagokra van szükségem, amelyekről tudom, hogy kiválóan működnek. Azt nézem, hogy a kollégáim Brazíliától Japánig, Dél-Afrikától Franciaországig milyen tapasztalatokat osztanak meg egy-egy termékről.

Tervez esetleg karitatív, olcsóbb képzéseket közfinanszírozott rendelőkben dolgozó kollégáinak is?

Ez nincs a terveim között. Azt gondolom, hogy a tudásnak ára van. És ahhoz, hogy ezt valaki megszerezze, valamit bele kell fektetnie.

De ők rosszul finanszírozottak és az ország egyes részein talán nincs is alkalom arra, hogy magánpraxist vigyenek.

Erre csak egy példát mondok: én egy olyan amerikai központú továbbképző online felületen kezdtem, ahol most már „EXPERT SPEAKER” státuszban vagyok, ahová éves díjként 300 eurót, azaz kevesebb mint 100 ezer forintot kell befizetni, cserébe pedig több ezer előadást lehet megnézni. Ezért a 100 ezer forintért más is naprakész tud lenni, ha akar. Éves szinten valamennyi fogorvos büdzséjében ott kell lennie ennek a százezer forintnak, mert ha nem, akkor valamit nagyon rosszul csinál.

Akkor miért érné meg megvásárolni az ön kurzusát?

Más elméletben előadásokat hallgatni, vagy operációkat látni videón, meg más az, amikor élőben, közvetlenül, akár kritikusan is tud kérdezni, amire én legjobb tudásom szerint fogok válaszolni. Meg tudom vele osztani azt, amit 27 év alatt a szék mellett összeszedtem, ezt a tudást adom át. A gyakorlati tréning pótolhatatlan eleme a tudás megszerzésének.

Hová jutott Bodrogi Attila mint fogorvos?

Ahonnan indultam 1992-ben, sok-sok munka és tanulás árán nemzetközileg elismert szakember lettem, az utóbbi években sikeres oktató is. De hogy hová tartok, annak még azt gondolom, van kifutása. Most 52 éves vagyok, az elkövetkező 10-15 évben szeretném továbbépíteni a tréning projektjeimet, és mind több fogorvoshoz eljuttatni azokat az ismereteket, melyek segítségével nem csak jobb szakemberré válhatnak, hanem pácienseik életét is jobbá tehetik.

Danó Anna