A temporomandibularis ízületi fej kényszerhelyzete

A harapás létrejötte egy vegetatív funkció, az üres szájjal történő nyelés velejárója, naponta körülbelül ezerszer, alvás során általában huszonötször történik meg.

A harapástól függ az ízületi fejek helyzete. Az ízületi fejeknek az ízületi tokon belül nagyfokú mozgásszabadságuk van, ezért lehetséges a felpuhított viaszba sokféle eredménnyel harapni. A rágóizomzat működése az ízületi fejek harapásban elfoglalt helyzetétől függ.
Az ízületi fej kényszerhelyzete a rágóizomzat hibás funkcióját eredményezi.

A rágóizmok öngyógyító funkciója – azaz az egyensúly elérésére irányuló törekvés – az állkapcsot olyan helyzetbe kívánja mozgatni, amelyben az izmok mindkét oldalon egyenlő mértékben feszülnek.
Ha az állkapocs elmozdítását a fogak akadályozzák, görcsös fogszorítás jön létre. A hosszú ideig tartó izometriás összehúzódás – az izom pumpafunkció kiesése miatt – az általános állapotban is jelentkező tüneteket okozhat, mint pl. az állkapocsízület fájdalma, az állkapocsízület mellett kitapintható duzzanat, a szájzár, az egyik arcfélre kiterjedő folyamatos fájdalom, továbbá fej-, nyak-, váll- és arcfájás, karzsibbadás, a tartóizomzat görcsös működése, migrén, trigeminus neuralgia, tartási problémák, alvászavar, apnoe, gombócérzés a torokban, fáradt vagy fejfájásra ébredés, szédülés, fülcsengés, füldugulás, fülzúgás, nyelési nehézség stb., de ezeknek a tüneteknek számtalan más oka is lehetséges.
Mivel a tünetek között nincs olyan, ami kifejezetten a rágóizomzat működési zavarára lenne jellemző, nem a tünetek megléte vagy hiánya, hanem a rágóizomzat és/vagy az állkapocsízület hibás működésére utaló jelek alapján döntöm el, hogy a harapás vizsgálata indokolt-e.

A rágóizomzat vizsgálatához úgynevezett vattatekercs próbákat végzek. A vattatekercs próbák olcsó, egyszerű, néhány perc alatt kivitelezhető, mégis sok információval szolgáló vizsgálatok. Egy-egy vattatekercset helyezek az alsó fogak rágófelszínére, majd kérem az összeharapást a pácienstől, továbbá azt is, hogy húzza hátra az állkapcsát és szorítson. Ezután összehasonlítom az alsó-felső középvonal viszonyát a habituális harapásban talált helyzettel. Az állkapcsot az izomzat a nagyobb izomfeszülés felé mozgatja (1–2. ábrák). A másik vattatekercs próba: egy vattatekercset az előzőhöz képest merőlegesen az alsó rágófogra helyezek, majd összeharaptatok. Ismét megkérem a pácienst, hogy húzza hátra az állkapcsát és szorítson. Ezt mindkét oldalon elvégzem (3–4. ábrák).

Azon az oldalon, ahová nem tettem vattatekercset, hasonló rést kell találni. Ellenkező esetben a vattatekerccsel az ízületi komponensek húzódtak szét, mindez az érintett ízület hibás harapás által létrehozott kompresszióját valószínűsíti.

Az állkapocsízületeket axiográfiás vizsgálattal diagnosztizálom. Az állkapocsízület tengelyében álló tűvel felrajzolom a szájnyitás, az állkapocs előretolása és a középvonal felé irányuló mozgásokat. A három mozgás minimálisan négy milliméteres egybeesése, ívelt pályája esetén jelenthető ki, hogy az ízületi porckorong a helyén van (5. ábra).

A felső korongok a kezelés előtt készített vizsgálat eredményét mutatják. Ha a három mozgás rajzolata négy milliméteren sem esik egybe, ez a porckorong kiszorulásának a jele. Az alsó korongok a kezelés utáni állapotot, a porckorong visszarendeződését bizonyítják (6. ábra).

A fogszorítástól a fogak, a fogpótlások sérülhetnek, az implantátum kilazulhat, a fogágy károsodhat, a fogsor feltörést okozhat.
A fogszorítás által okozott károsodástól előbb-utóbb lehetővé válik az állkapocs kimozdítása a harapásból, amely véget vet az izometriás összehúzódásnak, ettől megszűnhetnek a temporomandibuláris vagy craniomandibuláris diszfunkció nevű betegség tünetei. Ám a hibás harapás korrekcióját szolgáló fogcsikorgatás, bruxizmus még fennáll egészen addig, amíg az állkapocs elcsúsztatott helyzetében nincs mindkét oldalon fogérintkezés (kiegyensúlyozott harapás).

Kifejlesztettem egy módszert a harapás műszeres mérésére (Centrocc-módszer), hogy a harapásvétel eredményét ne kelljen a páciensre bízni. A kezelés célja annak a harapásnak a beállítása, amely megszünteti az ízületi fej kényszerhelyzetét.

A rágóizomzat hibás működésében szenvedő pácienseimnél – a tünetektől függetlenül – minden esetben ugyanazt a kezelést végzem: bemérem azt a harapást, amely az ízületi fejek központi helyzetét eredményezi. A mért harapásnak megfelelően készíttetett sínnel vagy fogpótlással megváltoztatom az ízületi fej helyzetét. Miután a rágóizomzat a váll- és nyakizmokkal együtt felelős a fejtartásért, az állkapocsízület kezelése a tartóizomzat működésére is kihat.
Egyik páciensemnél a fogpótlás átadása után készített fotón tűnt fel, hogy a hölgy a vállát a régi fogpótlással ferdén tartotta (7. ábra). Az interneten rákerestem korábbi fényképeire, azokon is éppen így ferde a váll- és fejtartása (8. ábra). Ebben az esetben mindössze annyi történt, hogy elhelyeztem a szájában a mérés alapján készített sínt, ettől a tartása kiegyenesedett (9. ábra).

Az állkapocsízületi fejek helyes pozícióba állítása az alapja az egyensúly, a harmónia elérésének, amivel megfiatalítható a páciens (10. ábra).

Az esztétikai cél, a „de szép fogaid vannak” helyett a „de jól nézel ki” elérése, hogy egy fogászati rekonstrukció után a páciens a tükörben ne ugyanazt az embert lássa, mint korábban. Pontosabban: ugyanazt az embert lássa, mint amilyen RÉGEBBEN volt (11. ábra)

Az ízületi fej kényszerhelyzetének megértése megmagyarázza a rágószerv hibás működésére visszavezethető tünetek széles skáláját. Az állkapocsízületi fejek helyes pozícióba állítása az alapja a harmónia elérésének, a természetes kinézetnek, a páciens megfiatalításának.

Az ízületi fej beállításának fontossága az állkapocsízület kezelésének igen lényeges része, és mindez a fogászatban is irányt mutató tényező!

Dr. Fehér Tibor