Köztudott, hogy a táplálkozás az általános és a szájüregi egészség szempontjából is egyaránt rendkívül fontos.  Az iparilag fejlett országokban a táplálkozási hiánybetegségek jelentősége csökken, ugyanakkor a helytelen táplálkozás egészségügyi jelentősége nő, mivel fokozza a leggyakoribb szisztémás betegségek, mint a diabetes, a cardiovasculáris, valamint a daganatos betegségek kialakulásának a rizikóját. Ezeknél a megbetegedéseknél az elhízás, mely az Egészségügyi Világszervezet szerint világjárványnak tekinthető, jelentős rizikófaktor. A WHO adatai szerint az elhízás előfordulása 1975 óta megháromszorozódott, 2016-ban világszerte több mint 1,9 milliárd felnőttet és 41 millió gyermeket érintett.

Ez a globális egészségügyi probléma a fogorvoslás szempontjáből is jelentős, mivel humán és experimentális vizsgálatok bizonyítják az elhízás és a parodontális betegségek összefüggését. Japán kutatók epidemiológiai vizsgálatainak eredményei szerint az emelkedett testtömegindex (BMI≥30) a normál testtömegindexhez képest (BMI≤20) szignifikánsan megnöveli a fogágybetegség kialakulásának a valószínűségét.  További klinikai kutatások a parodontális betegség és hyperlipidemia összefüggéséről számoltak be.

Tradicionálisan a szájüregi betegségekkel kapcsolatban elsősorban a táplálkozás lokális hatásaival foglalkozott a fogorvostudomány. A modern táplálkozási irányelvek a zsírok, telített zsírsavak bevitelének csökkentését (az energiabevitel 25-30%-ára), a szénhidráttartalmú táplálékok bevitelének növelését (az energiabevitel több mint 55%-ára) javasolják. Az ajánlások szerint a szénhidrátbevitelen belül a cukor, illetve a hozzáadott cukor bevitelének jelentős csökkentése szükséges (kevesebb mint 10%-ra).

Az utóbbi évtizedekben végzett epidemiológiai vizsgálatok szerint a fejlett szájhigiénés kultúrával rendelkező országokban nincs összefüggés a cukorfogyasztás növekedése és a caries előfordulása között. A szénhidrátok fogszuvasodást növelő hatása főleg a rossz szájhigiéne és a fluoridok lokális alkalmazásának hiánya miatt a caries rizikócsoportoknál érvényesül.  A cukortartalmú üdítőitalok fogyasztásának elkerülését a szakirodalom egyértelműen javasolja, mivel az elhízást elősegítő hatásuk mellett fokozott cariogén és eróziós potenciáljuk is van.

Új szempontot jelent a táplálkozás szisztémás hatásainak figyelembevétele az íny- és fogágybetegségekkel, valamint a szájüregi daganatképződéssel kapcsolatban

A parodontitis kialakulásában és progressziójában az elsődleges ok, a bakteriális plakk mellett a szervezeti válasz is kritikus szerepet játszik. Az ínygyulladás és parodontális betegségek kialakulásában lokális és szisztémás gyulladásos folyamatok játszanak szerepet, a táplálkozás pedig képes közvetlenül befolyásolni a gazdaszervezet gyulladásos reakcióit. A gyulladásos folyamatok oxidatív stres­szt idéznek elő, emiatt megnő a szervezet antioxidások, vitaminok és ásványi anyagok iránti igénye is. Egyes táplálékok a gyulladási folyamatok megszüntetését segítik elő. Az eddigi vizsgálatok szerint a vitaminokban, ásványi anyagokban és telítetlen zsírsavakban gazdag étrend pozitív hatást fejt ki a páciensek parodontális és szisztémás egészségi állapotára is.

Aki bőségesen eszik gyümölcsöt, zöldséget, valamint ezekből készült leveket fogyaszt, számos betegség kifejlődését elkerülheti. A rost- és antioxidáns-tartalmú étkezés védelmet jelent az érelmeszesedés és a rosszindulatú daganatok kialakulásával szemben. A mediterrán országok lakossága kétszer annyit fogyaszt a gyümölcs- és zöldségfélékből, mint amennyi a hazai étrendbe kerül, részben ennek is tulajdonítható, hogy a keringési és a tumoros betegségek miatt bekövetkező halálozás ott mintegy fele a magyarországi előfordulásnak. Újabb neuroepidemiologiai vizsgálatok szerint a mediterrán diéta a szellemi hanyatlást is csökkenti.

Szükséges-e táplálkozási tanácsadást végezni a fogorvosi praxisban?

Az Amerikai Parodontológusok Társasága (AAP), valamint a British Dental Journal című folyóirat is felméréseket végzett fogászati szakemberek között ebben a témakörben. A megkérdezett amerikai parodontológusok (65%), valamint az angliai gyakorló fogorvosok (66%) többségének véleménye szerint a táplálkozás szisztémás hatása döntő szerepet játszik a parodontális egészség fenntartásában is, ezért a fogorvosi rendelőben szükséges lenne diétás tanácsadást végezni.

A fogsorviselők hátrányos helyzetben vannak a hasonló korú és körülmények között élő saját fogú páciensekhez képest, felmérések szerint átlagosan 1,5-szer, 2-szer kevesebb salátát, zöldséget és rostos ételt fogyasztanak. Ezzel a témával kapcsolatban a Newcastle-i Dental Hospital-ban 18 hónapon át végeztek fogászati vizsgálattal egybekötött táplálkozási tanácsadást 45-80 éves új fogsorviselőknél. A tanácsadás eredményeként napi 210 g-mal nőtt a fogsorviselők zöldség- és gyümölcsfogyasztása.

Az utóbbi évtizedekben a táplálkozástudományi vizsgálatokkal megállapították, hogy a különböző táplálékok hogyan befolyásolják a krónikus gyulladásos megbetegedéseket, mint pl. a cardiovasculáris betegségek, a rheumatoid arthritis vagy a parodontitis. Új terápiás kísérleteket végeztek a szervezeti válaszreakció befolyásolására az ún. „Host Modulation Therapy – HMT” segítségével. A host moduláció a betegségek klasszikus, gold standard kezelése mellett kiegészítő terápiás lehetőséget jelenthet, különösen a magas rizikójú pácienseknél.

Egyes táplálékok host modulációs hatása fogorvosi szempontból – a teljesség igénye nélkül

A többszörösen telítetlen zsírsavak, az omega 3, omega 6 létfontosságú építőkövei a sejtmembránoknak. A többszörösen telítetlen zsírsavakat szervezetünk nem képes szintetizálni, ezek tehát esszenciális tápanyagok. A legtöbb növényi olaj gazdag telítetlen zsírsavakban. A telített és telítetlen zsírsavak cardiovasculáris hatásait összehasonlítva megállapították, hogy a telített zsírok kétszer olyan erős koleszterinszint-emelő képességgel rendelkeznek, mint amilyen nagyságú koleszterinszint-csökkentő képességgel rendelkezik az ugyanolyan tömegű többszörösen telítetlen zsír. Az omega 3 zsírsavak szisztémás gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek. Humán vizsgálatok szerint az omega 3 (halolaj) hatásai a következők: fokozza a bakteriális fertőzésekkel szembeni védekezést, csökkenti az ínygyulladást, csökkenti az osteoclast aktivitást. Porphyromonas Gingivalis (PG) fertőzéssel előidézett experimentális parodontitisnél omega 3-mal végzett táplálékkiegészítés után szintén gyulladáscsökkentő hatást tapasztaltak; csökkent a gyulladás és a csontpusztulás, valamint fokozódott a PG-vel szembeni rezisztencia.

A vitaminok szerepe nélkülözhetetlen a normális anyagcsere-folyamatokban, ezáltal a szervezet homeosztázisának fenntartásában.

A táplálkozás és a szájüregi daganatok kialakulásának összefüggéseit a Harvard egyetem kutatói is vizsgálták.  Az 1986–2002 között végzett 16 éves kutatás során 42 ezer férfi étkezési szokásainak összefüggését tanulmányozták a szájüregi tumorok előfordulásával kapcsolatosan. A vizsgálat eredményei szerint a zöldség-gyümölcs fogyasztóknál egyharmaddal kisebb a daganatkialakulás kockázata, a citrusfélék rendszeres fogyasztása pedig 30-40%-kal csökkenti az orális malignus daganatok előfordulását.

A parodontális betegségben szenvedőknek csökkent anti­oxidáns-kapacitásuk van, amint azt közel 12 ezer parodontitises páciensnél a serum antioxidáns koncentráció mérésével állapították meg.

A C-vitamin a kollagén egyik fő alkotóanyaga, a hidroxi­prolin stabilizálása révén elősegíti a kollagénszintézist. A kollagén az alveolaris csont és a gyökérhártya mátrixát alkotja, stabilizálja a struktúrát. A C-vitamin segít a nyálkahártya épségének fenntartásában, javítja a sulcus mikrovaszkuláris keringését, és megelőzi az oxidatív stress romboló hatásait. A napi átlagos C-vitamin-szükséglet a nőknél 75 mg, a férfiaké 90 mg, a dohányosoknál ez az igény +35 mg-mal nő. Elégtelen C-vitamin-bevitel esetén megnő az erek permeabilitása, romlik a kollagén-újraképződés és a sebgyógyulás, valamint a csontmátrix képződése is zavart szenved.

A B-vitamin complex a szervezet RNS, DNS szintézisének energiatermelésében játszik jelentős szerepet. B-vitamin-hiány esetén a nyálkahártya épsége sérül, stomatitis, glossitis, angular cheilitis alakulhat ki.

Az A-vitamin a sejtmegújulást, a DNS replikációt segíti elő, hiányában csökken az epitheliális hámsejtek növekedési képessége.

A polifenolok olyan természetes vegyületek, melyek molekulánként jellemzően több mint egy fenolcsoporttal rendelkeznek, és kifejezett antioxidáns hatással rendelkeznek. A polifenolok nagy mennyiségben fordulnak elő bizonyos fajta gyümölcsökben: vörös áfonya, kék áfonya, tőzegáfonya, szőlő, citrusfajták (narancs, citrom, lime, grapefruit), a teafű, extra szűz olívaolaj.

Kakaó polifenolok: a kakaópor antioxidás koncentrációja a legmagasabb, mivel a vörösborban, valamint a zöld és a fekete teában található polifenolok kétszeresét tartalmazza. Az étcsokoládé fogyasztása klinikai vizsgálatok szerint hozzájárul a vérnyomás csökkenéséhez, emellett javítja a szervezet inzulinfelhasználásának módját, és átlagosan 10 százalékkal csökkenti az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL), azaz a „rossz” koleszterin mennyiségét. Az Európai Kardiológiai Társaság (European Society of Cardiology) szerint „a keserű csokoládé kakaótartalmának oxidatív stresszcsökkentő hatása van (min. 70%, és az aszpirinhez hasonlóan javítja a trombociták funkcióját.” A csokoládéfogyasztás cardiovasculáris hatásaival foglalkozó eddigi legkiterjedtebb epidemiológiai vizsgálat egy németországi, 12 éves követéses vizsgálat volt, mely 19 357 (35-65 éves) személy bevonásával történt. Az European Heart Journal 2010 márciusában publikálta a vizsgálat eredményeit, miszerint a napi 1,7-7,6 g csokoládé fogyasztása szignifikánsan csökkentette a myocardiális infarktus (38%), a stroke (48%) és a magas vérnyomás (32%) rizikóját.

A szájüregben is megállapították a kakaó polifenolok jótékony hatását, miszerint egyaránt gátolják a biofilm képződést, valamint egyes orális mikroorganizmusok, mint pl. a Streptococcus mutans és a Streptococcus sanguis növekedését, valamint csökkentik a Str. mutans savtermelését is.

A kávéfogyasztás előnyös hatásait számtalan vizsgálat igazolja. 43 ezer norvégiai felnőtt 6 éves prospektív követéses vizsgálata szerint a kávéfogyasztóknál csökkent a száj­üregi és a garatrák előfordulása.

A kávéfogyasztás hatásaival foglalkozó 17 klinikai vizsgálat eredményeinek 2009-ben elvégzett meta-analízise alapján a kutatók megállapították, hogy a rendszeres (napi 3 csésze) kávéfogyasztás 36%-kal csökkenti az oropharyn­geális carcinomák előfordulását.

Az áfonya ismert és mikrobiológiailag bizonyított hatásai (húgyúti fertőzések megelőzése, kezelése) mellett experimentális parodontitis esetén megfigyelték, hogy akadályozza a gyulladásos mediátorok képződését, és gátolja a parodontopatogén Porphyromonas gingivális kolonizációját.

A fekete szeder rákmegelőző elváltozásokra kifejtett jótékony hatását orális, oesophagus és colon preacancerosisok esetén egy 2016-ban publikált összefoglaló tanulmányban írták le.

Az orális preaccancerosus elváltozások feketeszeder-géllel történt lokális kezelése klinikai, szövettani és biokémiai vizsgálattal igazolt 60%-os javulást eredményezett.

A probiotikumok olyan, a természetes flórához tartozó élő mikroorganizmusok, melyeknek elfogyasztása egészségjavító hatású, mivel a gyomor-bélcsatornába juttatva kedvezően befolyásolják a bakteriális mikrokörnyezetet. Az ún. bakterioterápia egyes betegségek megelőzésében és terápiájában bizonyított hatású. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok szerint probiotikum terápia hatására bizonyítottan csökkenthető az orális pathogének kolonizációja. A probiotikumok előnyös szájüregi hatásaival kapcsolatban számos kutatást végeztek:

Caries preventív hatás: 1-6 éves gyermekeknél csökkenti a caries előfordulását, felnőtteknél pedig szignifikáns Streptococcus mutans csökkentő hatása van.

Az ínygyulladás és parodontitis elleni hatást a probiotikumok plakk-képződést gátló hatásának köszönhető. Csökkentik a bakteriális adherenciát, valamint a plakkban található periopathogenek mennyiségét. Vizsgálták a probiotikumok parodontális műtétek utáni hatását is, és megállapították, hogy megfelelő szájhigiéne mellett késleltetik a subgingivális plakk rekolonalizációját. A parodontális bakterioterápiával kapcsolatban újabb eljárás az ún. Guided Periodontal Pocket Recolonization (GPR), vagy „replacement therapy”. A GPR módszer során gyökérsimítás után helyileg alkalmazzák a probiotikumokat, hogy megakadályozzák a pathogén baktériumok ismételt elszaporodását. Egy 12 hetes vizsgálatban a probiotikumok sulcus baktériumflórájára kifejtett hatását a lokálisan alkalmazott antiszeptikumokkal, illetve antibiotikumokkal összehasonlítva egyenrangúnak, vagy még előnyösebbnek találták.

Candida ellenes hatás: idős pácienseknél probiotikummal dúsított étrend 16 hetes vizsgálatban a nyál candida tartalmát 32%-kal, a hyposalivatiot pedig 56%-kal csökkentette. Egy másik vizsgálat szerint probiotikummal megelőzhető a fogsorviselők candida fertőzése.

Rossz lehelet elleni hatás: a probiotikumok előnyös száj­üregi hatásával kapcsolatban japán kutatók megállapították, hogy a cukormentes natúr joghurt rendszeres fogyasztása 80%-kal csökkenti a rossz leheletet előidéző kénhidrogén felszabadulását. A vizsgálók szerint a joghurtban lévő aktív probiotikumok, mint a Streptococcus thermophilus és a Lactobacillus bulgaricus hatására csökken a szájban a kénhidrogén-termelődés.

A táplálkozással kapcsolatban végül érdemes megemlíteni az ún. funkcionális élelmiszerek fogalmát. A modern dietetika a tápláló és egyben jótékony hatású antioxidáns, és ún. bioaktív anyag tartalmú élelmiszereket „funkcionális élelmiszereknek” nevezi. Lényege, hogy aktívan segíti az egészség fennmaradását vagy helyreállítását. Legjobb példa erre a valóban probiotikus joghurt, ami amellett, hogy finom, az élő, probiotikus flórájával segíti a normál bélflóra helyreállítását. A European Commission Concerted Action on Functional Food Science (FUFOSE-Group) definíciója szerint: „Egy adott élelmiszer akkor tekinthető funkcionálisnak, ha fogyasztása – a megfelelő táplálkozás-élettani hatásokon túlmenően – a szervezet egy vagy több célfunkciójára kimutathatóan pozitív hatással van úgy, hogy jobb egészségi állapot vagy kedvezőbb közérzet és/vagy a betegségek kockázatának csökkentését éri el”.

Dr. Rigó Orsolya