„A TANULÁSI FOLYAMATNAK SOHA NINCS VÉGE…”

Az egyik legismertebb esztétikai fogorvos Magyarországon, fogszorítás terápia specialista, implantológus, és nemzetközileg is elismert előadó. Számos fogászati témájú cikk szerzője, illetve több könyv társszerzője, és sok különleges fogászati eljárás meghonosítója. Évente több száz fogorvos tanul a kurzusain. A Magyar Esztétikai Fogászati Akadémia, a Myofunkcionális Interdiszciplináris Terápiás Társaság, a Magyar Restauratív és Esztétikai Fogászati Társaság alapítója, a Magyar Parodontológiai Társaság, a Magyar Endodonciai Társaság tagja. Az általa vezetett Dr. Volom Dental Medical Oktatóközpont vezetője, az amerikai Center for Dental Excellence partnere, vendégkutató a Magyar Természettudományi Múzeum Antropológiai Osztályán.

1984-ben végzett a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karán. Már egyetemi évei alatt komolyan érdeklődött a kompozitok anyagszerkezete iránt. Milyen úton haladt ennek a témakörnek az alaposabb megismerése?

Az egyetemen mi voltunk az első évfolyam, akiknek már szakdolgozatot kellett írni. Én a kompozíciós tömőanyag témakörét választottam. Ez azonnal felkeltette az érdeklődésem, hatalmas örömforrássá vált. Miközben nagyon alaposan utánanéztem a téma szakirodalmának, megismertem, hogy milyen óriási lehetőségeket rejt ez az anyag, nagyon sok mindenre lehet használni, így pl. az esztétikai munkáknál is.

A kompozit volt az első „szerelem”, utána természetesen végigjártam a hagyományos utat. Örömöt jelentett egy szép tömés elkészítése, egy szép korona átadása, egy körhíd, vagy a direkthéjak készítése. E munkák során azonban újabb és újabb problémák is jelentkeztek, többek között, hogy ezeket be kell illeszteni az arc harmóniájába, illetve a harapás beállítása mennyire fontos.

Közben egy kongresszuson megismerkedtem (itt már én is előadóként voltam ott jelen) Gary Unterbrink professzorral, aki az Ivoclar jeles kutatója volt, a kompozitok kiemelkedő szintű ismerője és a direkt restaurációk remek művelője, egyébként is egy kiváló képességű, gondolkodó ember. Sokat beszélgettünk a bruxizmus (fogszorítás) problémájáról, és arról is, hogy a tökéletes megoldása szinte lehetetlen. Ő ismertetett meg az NTI-TSS harapásemelővel, mindez „nagy kaland” lett az életemben. „Bedobott a fogszorítás mély vizébe”, amely sokszor kínált egy bizonyos fajta megoldást, de egy-egy esetben sikertelenséget is. Ezután közel tíz év tanulás következett, kb. 2015–18 táján már jelentősen „összeállt, kitisztult bennem a kép”, rájöttem, világosan láttam, hogy a testtartás és a fogsorérintkezés nem különválasztható. Ez úgy is megfogalmazható, hogy a fogsorérintkezés az egész test funkciója.

Ismereteinek az állandó bővítése, új eljárások, lehetőségek kidolgozása folyamatos inspirációt jelentett Önnek. A továbbiakban mely területek iránt fordult az érdeklődése?

A mindennapi munka során döbbenhetünk rá arra is, hogy a tanulási folyamatnak soha nincs vége. Sokat foglalkoztatott, mi az oka annak, hogy szinte nincs olyan gyermek, akinek ne lenne fogszabályozásra szüksége. Ez nem így volt régen! Miután én állandóan gondolkodó, kíváncsi ember vagyok, ez motivált, hogy utánajárjak, mi teszi így tönkre az emberek egészségét. Innen jött életembe az antropológiai kutatási vonal kb. két és fél évvel ezelőtt, még a Covid-járványt megelőzően. Többször eszembe jut munkám során Goethe mondása: „Csak azt látod, amit tudsz!” Ahogyan bővül a tudásunk tára, úgy jönnek a felismerések, az újabb kérdések. Így lett a legújabb érdeklődési köröm a paleopathológia, ennek a témának a kutatása, hogy hol és miként romlott el ennyire az egészségünk.

Az elmondottakon túl a fogorvoslás tudományában a kompozit iránti érdeklődésből nőtt ki a másik „szerelem-vonal”, a szálerősítés, a transzkoronális sínezés. Ez egy fog-megerősítési rendszer. Erről a témáról tavaly készítettünk egy publikációt dr. Fráter Márkkal, dr. David Alemannal és dr. Sáry Teklával közösen. Nagy meglepetésünkre a transzkoronálisan megerősített fogak (e technológia kialakítása eredetileg az én ötletem volt) témaköre azért lett izgalmas, mert ez az első szálerősítéses eljárás, amellyel erősebbé lehet tenni a fogakat az eredeti állapothoz viszonyítva.

Vannak egyéb, még nem publikált ötleteim is. Folyamatosan keresem az izgalmas, új lehetőségeket, a határterületeket és az új megoldásokat a fogászatban.

Ismereteinek rendszeres bővítése során azonban annak átadása is fontos lett. 1987-ben tartotta meg első tudományos előadását, amely a tömőanyagok kopásának scanning elektron-mikroszkópos vizsgálatáról szól. Milyen úton jutott e speciális szakterület alaposabb megismeréséhez?

1987-ben – a csernobili katasztrófa napján – Szombathelyen tartottam az első tudományos előadásomat. Egy barátommal, dr. Pados Róberttel végeztünk korábban közösen kísérleteket scanning elektron-mikroszkópokkal tömőanyagokon. Azt vizsgáltuk, hogy milyen a kopásállóságuk ezeknek, milyen lesz a felszínük a koptatás után. Ennek eredményeként kiderült, hogy a korábban lenézett csehszlovák kompozitok milyen értékes, közép-felső kategóriás anyagok.

Ekkor tudatosult bennem, hogy mekkora kincs, hogy már „szabad” ember, magánorvos is vagyok (1987), így eldönthetem, hogy milyen anyaggal dolgozom, milyen kísérleteket végzek.

Nagyon hamar magán-orvosi gyakorlatot is folytatott, illetve a rendszerváltást követően az első teljes állású magánfogorvos. Ez 1990-ben elég „merész” vállalkozás lehetett. Miért választotta ezt az utat?

Azért lettem magánorvos, mert az állami egészségbiztosításban nem láttam a jövőm, a szakmai fejlődésem útját. Pilisvörösvárra jártam ki naponta (édesanyám autójával), de az ott kapott bért ki kellett egészíteni a megélhetés érdekében.

Így dr. Felkai Tamás barátommal közösen béreltünk egy kis rendelőt, ahol magánorvosként dolgozhattunk. 1990. január elsejétől vált lehetővé, hogy valaki teljes állású magánorvos lehessen. Ennek a lehetőségnek még ekkor nem volt meg a jogi útja, sokan közreműködtek, barátok, jogászok, és alaposan utána kellett járni, ki kellett dolgozni ennek a jogi stb. hátterét.Végül, 1990. február elsején sikerült a tervem megvalósítása.

Az évek során számos előadást és gyakorlati kurzust vezetett Magyarországon és külföldön (Ausztria, Cseh Köztársaság, Horvátország, Liechtenstein, Mexikó, Németország, Románia, Szlovénia). Melyek voltak a legfontosabb témakörei?

Röviden összegezve: a direkt restaurációk és a szájhigiénia igen fontos kérdésköre! 1989 óta már van ezekben a témákban oktatás is nálunk. A megfelelő szájhigiénia érdekében végzett felvilágosítás és képzés azóta is a rendelőnk kiemelt feladatai közé tartozik.

Közben az előadások lassan elmaradtak, mert szerintem többet lehet tanulni a gyakorlati ismeretek átadása során. Ez került a munkám fókuszába. Egy előadásnak az a funkciója, hogy felhívja valamilyen problémára a figyelmet, de ezek megoldásához szükség van a gyakorlati ismeretekre. Így tevékenységem elsősorban a gyakorlati ismeretek átadására, a gyakorlati tanfolyamokra irányítom.

Előadásait – azok témájáért, kiváló felépítéséért – több alkalommal különböző díjakkal jutalmazták. Említene ezekből néhányat?

2005-ben az Ivoclar Dental Progress konferenciáján megkaptam a „Legjobban strukturált előadás” díját. Témám a lenyomatozás volt. Talán a legizgalmasabb, legérdekesebb számomra az, amikor 2006-ban a Bécsben tartott Dental Progress előadás-sorozatán – ahol 30 előadás hangzott el –, ezek közül nekem ítélték a „Legjobb előadás” díját.

Számtalan különleges fogászati eljárás meghonosítója, például a merevítő-rostos fogmegerősítésnek is. Arra kérem, sorolja fel a továbbiak közül azokat, melyeket igen fontosnak tart a napi munkák során.

Ilyen például a Ribbond merevítő-rostos fogmegerősítés, a miniatűr migrénterápiás harapásemelő sín, az egészséges arc- és fogívfejlődést szolgáló myofunkcionális trénerek és myobrace fogszabályozók, a Silensor horkolásgátló, vagy a META Safescraper és Micross csontkaparók bevezetése is. Behoztuk a funkcionális trénereket, mert annyi a probléma, a baj a légzéssel, a nyeléssel, a harapással, hogy ezzel nem lehet nem foglalkozni! Fontosnak tartom azt is, hogy meghonosítottam itthon egy német fogtechnikus – Erich Kopp – által kidolgozott horkolásgátló rendszereket. Tudjuk azonban, hogy a jó eszköz nem ér sokat jó képzés nélkül, ezért mindig prioritás volt számunkra, hogy ehhez kapcsolódóan mély és praktikus tudást adjunk át a tanfolyamainkon keresztül. Évente több száz hazai fogorvos tanul a kurzusainkon.

Az esztétikai munkafolyamatok szemléletének, illetve technológiájának a változása új fejlesztésekkel, folyamatos tanulással is jár. Megfelelő ösztönzést kapnak erre a fogorvosok a páciensek igényei, elvárásai alapján?

Részben, hiszen az újdonságok felderítése elsősorban nem a páciensek dolga, hanem azoké, akik készségszinten alkalmazzák a fogászati ismereteket, és ennek a tudásnak a birtokában megérzik egy-egy fejlesztés, újdonság előremutató mivoltát, jövőbeli hasznosságát. Itt látom cégünk szerepét is a hazai fogorvoslást illetően, hiszen közismerten nagyon nyitottak vagyunk, sőt keressük a friss gondolatokat, innovatív termékeket, amelyek könnyebbé, jobbá, biztonságosabbá teszik a munkánkat.

Úgy hiszem, az igényesség egyre inkább fontos elvárás, köszönhető az egyre több fiatal, igen tehetséges és alapos munkát
végző kollégának is, akik előadásaikkal, magas nívójú képeikkel egyre kedveltebbek, elismertebbek nem csak a fiatal orvosok körében.

Mennyire uralja már most e szakterületet az online/digitális technika? Gondolok itt a különböző szoftverek, valamint a digitális munkafolyamatok egyre szélesebb körű alkalmazására.

Úgy gondolom, egyre jobban. Ez mindenkinek érdeke, hisz a digitális lenyomatozás, a harapás digitális összeállítása a beszkennelt állcsontokkal és a számítógépes tervezés sok hibalehetőséget küszöbölne ki. Ha ehhez elviselhető árak is társulnak, robbanásszerű fejlődésre számítok. Azt gondolom, hogy a fejlődést nem lehet megállítani, és bár az alkotó szellemet nem lehet természetesen gépekkel helyettesíteni, minden arrafelé hat, hogy a különféle digitális technológiák még inkább átszövik a fogászat minden ágát. Az intraorális szkennerek, a CAD/CAM technológia, a 3D printing, a digitális artikulátorok további fejlődésével ezek a vívmányok – remélhetőleg – a rendelőkben egyre inkább elérhetőek lesznek, és rutinszerű alkalmazásuk még pontosabbá fogja tenni a mindennapi munkát. A digitális fogászatban különösen sok új lehetőséget láthatunk. A digitális technológiák évtizedek óta rendelkezésre állnak, de szakértelem és látásmód nélkül használhatatlanok, vagy egyszerűen nem érik meg a gazdasági befektetést. Szerintem ez a jövő útja!

A Dental World Nemzetközi Konferencia Esztétikai Kongresszusának évek óta a fő szervezője, házigazdája. Mi volt az évek során az elsődleges szempont a programok összeállításakor? Több újdonság, jövőbe mutató eljárás, vagy inkább a gyakorlatias, sokak által megtanulható módszerek, technikák megismertetése a hallgatósággal?

Évek óta és idén is olyan előadókat hívok, akik értik azt, amit mondanak, és ugyanakkor kiválóan végzik is azt. Az elmélet és a gyakorlat egyaránt fontos számukra, hiszen a jó gyakorlatot a helyesen alkalmazott elmélettől nem lehet különválasztani, ez mesterséges, művi dolog lenne. Az előadók kiválasztásánál kiemelt szempont, hogy rendkívül komplex, átfogó tudással és tapasztalattal rendelkezzenek. A fentieken kívül lényeges az is, hogy hatékonyan tudják átadni a tudásukat, a mondanivalójukat jól követhetően, érthetően közvetítsék.

Az elmúlt évek jelentős változást hoztak az esztétikai fogászat területén. Ma mi jellemzi a fejlődés irányait?

Tartalmi változások tanúi lehettünk az elmúlt években. A korábbi, csak az esztétikumot figyelembe vevő gondolkodás helyett egyre többen az átgondolt – esetenként a gyógyító társszakmák véleményét is kikérő – tervezés irányát választják. Példákat említve: a gnathológiai (állkapocsízület és az állkapocs mozgásaival, helyzetével, problémáival kapcsolatos) tudás elengedhetetlen a megfelelő okklúzió kialakításához. Mit ér egy szép fogmű, ha nem lehet együtt élni vele, mert olyan zavaró?

Nagyon gyakran látom, tapasztalom, hogy a helytelen légzés, a nyelv rossz funkciói, a rossz szokások fogívszűkülethez vezetnek. A következmény: a hibás fogsorérintkezés, ami a megjelenő bruxizmus miatt nemegyszer indokolatlan garanciális munkákat eredményezhet. Ideje a funkciót és az esztétikumot a mindennapok szintjén is összekapcsolni, legyen szó akár protetikáról, akár fogszabályozásról.

A jövőben – a kialakult gazdasági helyzetben – szerintem jelentős mértékben a direkt restaurációk kerülnek majd előtérbe. De közben nem szabad figyelmen kívül hagyni a digitalizálást és a további fejlesztéseket, mert reményeink szerint bizonyos területeken ez költségcsökkenést is eredményezhet.

Mit tart legfontosabb céljának a jövőt illetően?

Amit elsősorban kiemelnék a céljaim közül az, hogy segítsek abban, hogy a fogorvosok és az általános orvosok is jobban megértsék, hogy a fogászat abszolút része a gyógyításnak, az orvoslásnak, nem lehet ezeket különválasztani. A magunk kényelmi szempontjai miatt osztottuk fel a medicinát diszciplinákra, de a beteg az egy szervezet, amelynek minden része hatással van a test egészére, s a test nagyon sokszor hatással van a munkánkra is. Interdiszciplináris szemléletre van szükség a jövőben!

Az egyik emberi értékemnek gondolom, hogy el tudok nagyon alaposan mélyedni egy problémában, nagyon mélyen, egészen a részletekig, de utána ki is tudok ebből emelkedni, és egészen magas perspektívából tudok ránézni az egész hivatásomra, és annak más orvosi szakterületekkel való kapcsolódására! A célom, hogy mindezek után láthassam tevékenységem eredményét a medicina egészében és a betegek egészségének az egészében is!

Ha sokirányú munkája mellett marad szabadideje, mivel tölti azt legszívesebben?

Régi szerelem a búvárkodás, az összegyűjtött tapasztalataimat szeretném most a gyermekeimnek átadni. Nagyon kedvelem a különböző művészeteket. Szenvedélyes komolyzene-hallgató és operakedvelő vagyok!

Nagyon köszönöm ezt a sok információt adó érdekes beszélgetést!

Dr. Riba Magdolna