A SCHULZE DINASZTIA MÚLTJA, JELENE ÉS JÖVŐJE
Szőnyi Balázs

A fogtechnikus dinasztia szakmai szála egészen 1905-ig vezethető vissza, amikor Schulze Károly megkezdte tanulmányait az Irányi utcában működő Schmidt Gyula által vezetett fogászati laboratóriumban (Irányi utca 15-ben). Később 1911-ben megalapította saját laborját a Kossuth utca 13. szám alatt, mellyel lefektette a család szakmai alapkövét. Ez az alapkő tette lehetővé két fiának, Schulze Károlynak, és Schulze László fogtechnikusmesternek a szakma korai megismerését. Ennek köszönhetően a két fiú 1927-ben, Lakatos Lázár Plaszin laborjában kezdte meg a tanulmányait. A fivérek közül Károly Milánóban nyitja meg első saját laborját, majd 1938-ban, az olasz városból rengeteg külföldi tapasztalattal tér vissza. A megszerzett tapasztalatra építve alapítja meg hazai fogtechnikai laborját a Népszínház utca 22-ben, míg öccse az Erzsébet körút 36. szám alatt kezdi meg technikusi tevékenységét. A hazai és a külföldi tapasztalatoknak köszönhetően a fivérek pár évvel később, 1939-ben a kor legmodernebb laborját alapították meg. A Schulze Testvérek, Kroma Fogművek néven ismertté vált labor – alapításától egészen az 1952-ben történt államosításáig –, az Almássy tér 8. szám alatt működött. A kezdetektől fogva az egyik legelismertebbként tartották számon az országban, mely 25 fővel a legfejlettebb körülmények között a legnagyobb tudásbázissal dolgozott. A dinasztia tagjai pályafutásuk során ezt a tudásanyagot adták át a magyar szakmának. Ennek köszönhetően az évek során számos magasan képesített fogtechnikus szakember került ki a kezeik alól.

Schulze László fogtechnikusmester (Ftm.). a „Fogtechnikai Szemle Baráti Köre” meghatározó tagja volt. Laborját 1957-ben nyitotta meg az Almássy tér 3. szám alatt, ahol egészen 1979-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Schulze László Ftm. 1993-ban Balatonszéplakon halt meg. Testvére, Károly 1948-ban Balatonszéplakra költözött, és nyitotta meg új laborját, és 1960-tól Balatonszárszón vizsgázott fogászként dolgozott egészen 1965-ös haláláig. 

Schulze László gyerekei, László, Károly és Erzsébet szintén felmenőik mesterségét választották, akikhez hasonlóan ők is kiemelkedő szerepet töltenek be a hazai fogtechnikai szakmában.

Id. Schulze László Ftm. 

Kezdetben édesapjánál kezdi meg tanulmányait, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem fogtechnikai laborjában tölt el 5 évet. Első előadásait ez idő alatt tartja, 1976-ban szolgálati úton képviselte az egyetemet Svájcban az éves kongresszuson. 1977-es évben önállóan kezd el dolgozni édesapja laborjában külön iparengedéllyel, itt egy évet tölt el már külön orvosi megrendelőkörrel. 1979-ben Magyarországon az elsők között kezd el kerámia anyaggal dolgozni, ezen belül is elsőként foglalkozik aranyra égetett kerámiával. Karrierje során rendszeresen kivette részét a szakmai életből, 1981-től a Mestervizsga bizottság, majd 1982-től a KIOSZ Fogtechnikai Szakcsoport tagja. 1986-ban a Szakmai bizottság, majd tíz évvel később 1996-ban az Országos Fogtechnikai Ipartestület elnökévé választják meg, melynek 1990 évi megalapítása is a nevéhez fűződik. A Földvári Imre Tudományos kongresszuson több sikeres előadással is büszkélkedhet. Később 1990-ben nem csak a kongresszus szervezője, de előadója is volt egyszerre. 1995-ben a szakmai bizottság elnökeként átalakítja, és új alapokra helyezi az említett tudományos kongresszust, mely akkoriban a legsikeresebb előadás-sorozatok vezetőjévé nőtte ki magát. 

Id. Schulze László a tanulók oktatását 1978-tól a mai napig végzi, azóta számos kiváló szakember került ki a kezei közül. A hazai fogtechnikus oktatás egyik kiemelkedő alakjaként 1992-től a vizsgákon mint szakmai elnök vesz részt. Az előadások mellett szakkönyveket és egyéb tudományos közleményt is írt, többek között 1995-től a Fogtechnikai Szemle főszerkesztőségi kinevezését is ellátta. Rengeteg innovatív technológiát elsőként vezetett be, és használt Magyarországon. 1982-től már indukciós öntőgép is besegít az öntésbe, és a laboratóriumot a duplájára fejleszti, majd 1999-ben ugyanitt egy 16 fős alkotóműhely jön létre. Schulze Károly testvére 1999-től protetikát magas színvonalon folytatta a Balzac utca 33-ban. Oktatott tanulókat is, akik közül többen a tanulóversenyen jó eredményt értek el. A Schulze labor 2002-ben elsőként használja a digitális CAD/CAM technológiát, majd 2008-ban  elsőként vezeti be az országba az Eclipse technológiát. 

A termékeny szakmai múltat követően 2005-ben a negyedik generációval együtt ünnepeli (2001-ben Renáta és 2003-ban László) a család a szakmába kerülésük 90. évfordulóját. Életpályája egyik legnagyobb elismeréseként 2004-ben a Dental Labor „Arany paralelometer” szakmai versenyen, a zsűri külön díjban részesíti az IDS-en Kölnben. 2008-ban fogász végzettséget szerzett, majd 7 évvel később visszavonult az OFI éléről. 2018-ban a labor vezetését átadja szintén tehetséges fiának, Ifj. Schulze Lászlónak.

Ifj. Schulze László Ftm.

Fogtechnikus dinasztiába születtem, a dédszülőktől kezdve minden generációban van fogtechnikus a családban. Gyerekként is sok időt töltöttem a laboratóriumban és sokszor magával vitt édesapám a fogtechnikai rendezvényekre és találkozókra. A 2000 években az érettségi után kezdtem a fogtechnikai tanulmányaimat a jól ismert Práter utcai iskolában Pósáné Szücs Erika osztályában és édesapám laboratóriumában mint tanuló. Abban az időben még a manuális fogtechnika volt előtérben Magyarországon. 

Amint végeztem az iskolával a családi vállalkozásban kezdtem el termelői munkakörben dolgozni, valamint a tanulók oktatásával foglalkoztam. A munkáink fele külföldi megrendelőktől érkezett. Többször is megkerestek üzletkötők, hogy a magyar fogtechnika európai piaci helyzetét ismerve vonzunk be munkákat a nyugati piacról. Az egyik kérésnek be is adtuk a derekunk, de sajnos, az az észrevétel lett belőle, hogy a kínaiak és a törökök rendkívül leuralták a piacot az áraikkal. Azért eredménytelennek nem mondanám a piacépítés fáradalmait, mert nagyon átfogó képet kaptunk a fogtechnika európai helyzetéről és még egyéb piacokról is. Megtudtuk adott országokban mekkora laborok vannak, mik a szakmai trendek, milyen árakon értékesítenek, milyen exportlaborok vannak jelen stb. Ezek mai napig hasznos információk számomra. Mikor láttuk, hogy csak nagyon nagy tökével lehetne komoly piacot szerezni, hátraléptünk és felkaroltunk egy innovatívnak számító implantációs felépítményt, amit sikerült is kezdeti pályára állítani, de a cégvezetésnek teljesen önálló gondolatai voltak, amivel nem tudtunk azonosulni és az együttműködést megszüntettük. Szerintem hibás döntés volt a cégvezetés részéről, ahogy a mellékelt ábra mutatja, de ez az ő jogkörük volt. Ebben az időben sikerült az implantológiai és a gyártástechnológiai ismeretekbe beletanulnom. 

Közben megismertem egy nagyon érdekes gyártási technológiát a fém nyomtatást 3D-ben, ezt egy külföldi partnerünk mutatta, meg akinek már volt ilyen gépe és mi is elkezdtük kipróbálni a nyomtatott CoCr vázakat. Teljesen más dimenziókat nyitott meg a fémvázak készítése tekintetében, mind például minőség, gazdaságosság elsősorban! Elkezdtem ajánlani laboroknak és a kapott fájlokat kiküldtem a partnerhez, aki legyártotta és elküldte majd én leszállítottam. Szépen folyamatosan kezdett épülni a piac, de még nagyon kevés megrendelő volt ahhoz, hogy egy gép rentábilis legyen.

Arra gondoltunk, ha helyben lesz gyártás talán nyitottabbak lesznek a laborok, hogy kipróbálják, szerencsére így is lett 2017-ben elkezdődött a LEZERSZINTER.HU gyártási szolgáltatása és sikerült annyira felfuttatni a megrendelést, hogy 2019-ben be kellett állítanunk egy második gépet. Ennek a technológiának nagyon sok előny van, erről máskor szívesen mesélek bővebben.

Mindeközben látva a fogtechnika jelenlegi helyzetét a szegmensen belül maradva, de prioritásokat átrendezve újabb struktúrát állítottunk fel ami teljes egészében nem is alakult ki teljesen és a pandémia még nehezíti is ennek a végső formáját. A fogtechnika szolgáltatásunkat a HappyDent fogtechnikájával együttműködve végezzük a székházukban.  Ebben a fúzióban a fő cél egy olyan csapat és technológiai háttér létrehozása, ami tudás és technológia háttért tekintve kiemelkedő színvonalat tud képviselni a piacon. Ennek kezdeti eredményei vannak is már, de nem ez a legmegfelelőbb időszak a kiteljesedésre, de remélem a cikk olvasásakor már sokkal jobb lesz a helyzet a járvány tekintetében és lendületet kap a gazdaság.

Egy dinasztia, két generáció… Komoly szakmai múlt áll Önök mögött, szinte nincs ma olyan ember a szakmában, aki ne ismerné a Schulze nevet. Hogyan élik meg „örökségüket”, sikerült elérniük azt, amit elődeik letettek az asztalra? Egyáltalán cél volt ennek elérése, fenntartása vagy akár túlszárnyalása? 

Id.: Biztos vagyok benne, hogy büszkék voltak és ma is azok lennének, ha itt lehetnének. Amit örököltünk szakmailag, azt muszáj hozzátennünk a munkánk során, hogy értékeljenek minket is. Úgy látom ez a jövőben is biztosított!

Ifj.: Ezt majd az idő fogja eldönteni, de mindenképp azon vagyok, hogy ne hozzak szégyent arra amit elődeim megalapoztak a szakmában. Szakmai űr mindig van, de amit jelenleg nagyon fontosnak és magaménak érzek az, hogy jelenleg vadnyugati stílusban működik a szakma.

Nincs semminek kerete, mindenki azt csinál, amit és ahogyan akar. Szeretnék egy egységes versenyhelyzetet teremteni (persze ezt nem egyedül, hanem a szakmában ezzel azonosulni tudókkal), ahol nem az árak lesznek a mérvadók, hanem az ár-érték arány és ez egyben egy minőségi versenyt fog kialakítani.  

Két generáció, bizonyos szempontból eltérő szakmai, technológiai feltételrendszer… Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás a karrierjük során, amivel szembe kellett nézniük? Mire voltak a legbüszkébbek? 

Id.: A legnagyobb kihívás a családnak az államosítás volt, amikor mindent ingyen megkapott egy szövetkezet, amiből aztán megalakult a Fogtechnikai Vállalat. A legbüszkébb nagyapám az apámra volt. Ő énrám. Én meg a fiamra.

Ifj.: Mindig a legutolsó kihívás tűnik a legnagyobbnak, de nem tudom megmondani, mert almát a körtével kellene összehasonlítani. Van amikor üzleti, van amikor érzelmi és van amikor szakmai mindegyikből volt bőven.

Mindig is élen álltak a technológiai újdonságok bevezetésében, mint pl. a CAD/CAM, az Eclipse technológia, vagy a lézerszinter központ. Melyek voltak azok, amikre önök a legbüszkébbek, és honnan jött az ötlet az innovatív technológiák bevezetéséhez? 

Id.: Elsősorban az 1974-ben bevezetett egybe öntött fém és arany hidakra, majd 1979-ben az első Degudent U aranyra égetett VITA kerámiára. Az ötletet mindig a kétkedők inspirálják!

Ifj.: Az emberek csak a sikereseket látják, de vannak sikertelen próbálkozások is a technológiai próbálkozások között, de muszáj megpróbálni újdonságokat bevezetni, mert az teremt versenyelőny helyzetet. Én is a kerámia leplezést mondanám, az nagyobb lépésnek számított arányában, mint a mostaniak.

A siker nem járhat nehézségek, buktatók, kihívások, előmenetelüket támogató vagy épp hátráltató tényezők nélkül. Rengeteg negatív, és egyben álhír keringett a szakmában a Schulze névről, ennek sikerült a nagy részét tisztázniuk?

Id.: Az álhírekkel nem tudok mit kezdeni. A negatív hírek részemről kezelhetetlenek.

Ifj.: Szerintem ezeket tisztázni mind időpocsékolás lenne. Tudom hallok vissza én is ilyeneket, de ezek alapjában olyan emberektől jönnek, akik csak kombinálnak, és félinformációkat hallanak, majd azt egészítik ki. Nem is szeretném kommentálni!

Jelenleg nem csak a világot, de a szakmát is megnehezíti a pandémia, a külföldi pacientúra jelenléte elmarad, amit sajnos a laboratóriumok többsége megérez. Az önök családja száz évre visszamenőleg sok mindent megélt! Hogy látják a jelenlegi helyzetet? 

Vélhetően a vírushelyzet velünk marad, az életünk része lesz, hogyan befolyásolja ez a szakmát esetlegesen hosszú távon is, és mi segítene a jelenlegi helyzetben? 

Id.: A jelenlegi helyzet tragikus. Türelem, megértés és az anyagi segítség elengedhetetlen a túléléshez!

Ifj.: Sok laborral beszélek és tudom milyen forgalom visszaesés keletkezett a pandémiának köszönhetően. A laboroknak akkor is, ha nincs egy munkájuk sem akkor is biztosítaniuk kell a fedezeti pontot. Ez pár hónapig működik is, de már egy éve tart ez a hullámzó időszak a legtöbb laborban, biztos hogy szükség lesz külső segítségre és itt gondolok állami támogatási formákra vagy kedvezményekre. 

Térjünk át az oktatásra! Mindkettőjüknek nagyon fontos szerepet töltött be az életében. Vannak olyan mesterek, oktatók vagy később saját tevékenységükben olyan diákok vagy évek, amik meghatározóak, emlékezetesek maradtak? Hogyan látják az „utánpótlás nevelés” kérdését napjainkban?

Id.: Sok tehetséges és tehetségtelen tanuló volt a kezeim alatt. A szorgalmasakra mindig büszke voltam. Van egy nagyszerű emlékem egy hét hónapot nálunk töltött tanuló jelöltről, aki zseniálisan mintázott és kidolgozott. Kerámiát, fémet, műanyagot, egyszóval mindent. Ezek után Auszriában eladta a munkáját úgy, mintha három évet végzett volna. Csodálatos tehetség volt, mégsem lett fogtechnikus!

Ifj.: Számomra az, ami a szakmáról a megítélés amikor a szülő jót akar a gyereknek és gondolja nem menne a gyereknek az egyetem, de mégis kellene egy jó szakma. A gondolatmenet a következő

– mivel lehet nagyon sokat keresni („A fogtechnikusnak a bőre alatt is pénz van”)
– elég hozzá érettségi (éppen csak átment)
– tiszta munkakörnyezet (fehér köpeny)

és hozzák, a gyerekben semmi ambíció nincs, csak ezeket elmondták neki a szülei és ezek így tetszettek neki is. 

Ezzel nagyon sokszor találkoztam az évek alatt és lenne pár vicces vagy inkább szomorú történet, de inkább amire szerettem volna kitérni az oktatással kapcsolatban, hogy nem volt bemeneti kompetenciakövetelmény és sok olyan fogtechnikus lett kinevelve, aki csak árt a szakmának. 

A jelenlegi hazai oktatás megváltozott, nagy a bizonytalanság az új képzési rendszer bevezetése óta. Hogy látják a jelenlegi helyzetet, mivel lehetne kiegészíteni, változtatni az oktatást a megfelelő szakmai színvonal fenntartása érdekében és mivel lehetne ezen változtatni ennek érdekében? Milyen lehetőségeket kellene biztosítani azok számára, akik a fogtechnikai szakmát választják?

Id.: Az oktatási tananyagok elsajátítása, csak előjáték a későbbi komolyabb tanuláshoz, amit az élet követel. Szépérzék, arányérzék. A manualitás fontossága elhanyagolhatatlan!

Ifj.: A változás mindig áldozatot követel, de tudom mivel magam is az Ágazati Készség Tanács tagja vagyok, hogy az ideológia, amit követ az új programkövetelmény az pár éven belül pozitív eredményeket fog látszatni a fogtechnikai szakmára. Remélem sok olyan méregfogat tudtunk kihúzni a tanács javaslataival, amit a döntéshozók nagy részben megfogadtak. Ez biztosítja azok számára, akik a fogtechnikát választják, hogy a képzés végén ne csak papírjuk legyen.

Miket javasolnának azok számára, akik fejlődni szeretnének, vagy jelenleg is tanulók és szakmailag előrébb léphetnek?

Id.: A szakma szeretete, alázat, holtig való tanulás nélkülözhetetlen a fejlődéshez. Mindenkiben megvan a lehetőség a magas színvonal eléréséhez. Ma már minden elérhető, hiszen mindennapi kapcsolatban élünk a számítógépekkel, az internettel, és a különféle mobileszközök jóvoltából szinte bárhol, bármikor hozzáférhetünk a világhálón tárolt hihetetlenül sok információhoz.

Ifj.: Aki teheti menjen minél több szakmai rendezvényre, mert ott tanulhat, megismerheti a kollégákat és ott találja meg a kurzusokkal kapcsolatos legtöbb információt is a kiállítóknál.

Ami még fontos hogy a szakmai előrelépéshez kell anyagi forrás is! Ezt pedig olyan árképzéssel lehet biztosítani amiben szerepelnek olyan tételek, amik sokszor kimaradnak, mint pl. amortizációs költség, humán erőforrás órabére, adminisztrációs költségek, stb.

Ha jól tudom szépen gyarapodik a család! Szeretnék, ha a következő generáció is vinné a Schulze nevet a szakmában?

Id.: Engem sem kényszerítettek a szüleim, azt vallották, hogy azt csináljak, amit szeretnék. A három elképzelésemből ma már tudom, hogy a legjobbat sikerült kiválasztani. Részemről kész tény, hogy az új generáció is folytatja ezt a mesterséget. Örülök majd, ha ez bekövetkezik.

Ifj.: Amennyiben a szakmai méltóságát vissza tudja nyerni a szakma, de más szakmákkal összehasonlítva jelenleg nem ez a befutó, a józanészre hagyatkozva. 

De szívből remélem, mire oda jutunk, hogy a kérdés aktuális legyen, ez a kijelentés nem állja meg a helyét!

Végezetül, minden elismerésem életútjuknak, szakmai eredményeiknek. Azt gondolhatnánk, ilyen múlttal a hátuk mögött elértek mindent, nincs hova tovább fejlődni vagy nehéz további célokat állítani. Mik a Schulze család jövőbeni tervei? 

Bármilyen olyan tevékenység, ami segíti a szakmát hosszú távon és biztosít egy jövőképet azok számára, akik ezt a szakmát választják.