„A PREVENCIÓ EGY HEROIKUS KÜZDELEM…” Beszélgetés dr. Bartha Károllyal
Dr. Radánovics-Nagy Dániel

Interjúalanyom 1980-ban végzett a SOTE Fogorvosi Karán, majd kilencévnyi általános fogorvoslás után útja az Alma Materbe vezette vissza. 1989 óta a Semmelweis Egyetem oktatója, 1996-ban kandidátusi fokozatot szerzett, a Szakmai Kollégium Tanácsának titkára jelen ciklusban, a Magyar Endodonciai Társaság alapító tagja és volt elnöke, a Magyar Preventív Fogászati Társaság alapító tagja és jelenlegi elnöke, valamint az SE Fogorvostudományi Karának dékánhelyettese

Úgy tudom, az Ön családjában komoly hagyománya van a fogorvoslásnak.

Mindenekelőtt köszönöm a lehetőséget, nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy megkeresett. Kérdésére válaszom, hogy igen, a nagyapám és az apám is fogorvosok voltak, a fiam pedig tavaly végzett, így ő is követi ezt a fajta tradíciót. Én magam nem igazán tudtam annak idején – bár ezzel szerintem sok 18 éves van így –, hogy mivel is szeretnék foglalkozni. Talán meglepő lehet, de az ipari formatervezés, ezen belül az autók érdekeltek, azonban ez Magyarországon a ’70-es években szóba sem jöhetett, így a jól kitaposott családi úton maradtam, és a Fogorvostudományi Karra jelentkeztem.

Hogyan lett Önből egyetemi oktató?

Amikor befejeztem az egyetemet, a végzős hallgatókat – részint a tanulmányi eredményeik, részint az egyéb tevékenységeik alapján – rangsorolták, és a Dékáni Hivatal hirdetőtábláján kifüggesztett megpályázható állások közül a sorrend alapján lehetett választani. Nekem szerencsém volt, mert a nyolcadik voltam, így Budapesten kaptam állást. Nem feltétlenül a kiváló jegyeim miatt, de a szakirodalommal, a szakmával való foglalkozás már akkoriban is érdekelt.  Hallgatóként négy rektori pályázatot készítettem, kettőt egy barátommal közösen, kettőt önállóan. (Gyermekfogászat – A megelőzés lehetőségei a gyermekfogászatban és a fogszabályozásban [I. díj]; Szájsebészet – A maradó fogak előtörésével kapcsolatos rendellenességek és sebészi gyógyításuk [II. díj társszerzőként]; Társadalom Orvostan – A gondozás módszereinek alkalmazási lehetőségei a fogorvosi gyakorlatban [I. díj]; Konzerváló Fogászat – A fluor szerepe a caries megelőzésében [II. díj társszerzőként] – a szerk.). Így aztán 1980 szeptemberében az óbudai SZTK-ba kerültem. Ott (egy év katonaságot leszámítva) majd’ egy évtizeden keresztül dolgoztam – ha szabad így fogalmaznom – a „sűrűjében” –, amikor is a Konzerváló Fogászati Klinikáról elment egy franciául beszélő kollegina, én pedig, mivel a középiskolában tanultam franciául, szóba kerültem, és egy kedves ismerősöm, dr. Rigó Orsolya beajánlott az akkori igazgatónak, dr. Bánóczy Jolán professzor asszonynak. Így lettem tanársegéd a Konzerváló Fogászati Klinikán 1989 júliusában. Szinte rögtön bekerültem egy olyan endodonciai kutatócsoportba, amely a mai napig unikálisnak mondható abban az értelemben, hogy több hazai egyetemről, Pécsről és Debrecenből is voltak  tagjai. Néhány év után kandidátusi címet szereztem, és úgy éreztem, ez a kutatói irány megfelelő számomra. Voltak ötleteim, pályáztam is, de úgy tűnt, hogy nem voltam benne a „káderfejlesztési programban”, és lassan egyértelművé vált, hogy ez az út mégsem lesz járható. Ekkor a figyelmemet az oktatás felé fordítottam. Ezen belül az oktatásszervezésre, ami abban az értelemben egy hálátlan feladat, hogy egyfelől rengeteg szervezői, logisztikai háttérmunkával jár, ugyanakkor egyáltalán nem „látványos” tevékenység, nem igazán alkalmas a karrierépítésre, nem jár például impaktfaktorral, de hiányában azonban egyszerűen nem működnek a dolgok egy egyetemi klinikán.

Egyetemi oktatóktól mindig megkérdezem: miként tudja összehangolni a tanítás-kutatás-betegellátás hármasát?

Onnan közelíteném meg a kérdést, hogy bár a hivatástudat elengedhetetlen, de az embernek – legalábbis szerinem – a szakmáján kívül kell, hogy legyen magánélete is, és ennek a kettőnek megfelelő egyensúlyban kell lennie egymással. Nem egészséges, ha reggeltől estig dolgozunk, pénzt keresünk, miközben lemaradunk az élet bepótolhatatlan pillanatairól. Látni felnőni a gyermekeinket, érdemben részt venni a nevelésükben, az életük alakulásában, vagy csak kimenni az erdőbe és nézni, amint hullanak a levelek – ezekre gondolok. Nagyon sokan olyan dolgok után vágyakoznak és hajtják magukat, amire valójában nincs is szükségük. Ebben pedig a megfelelő emberi tartás és egészséges világlátás hiányában könnyedén felőrlődnek, kiégnek.

Nem megkerülve azonban a kérdését, mint említettem, nekem a kutatómunka már nincsen a fősodorban – de most is szívesen foglalkozom TDK-sokkal. A magánrendelési óráim számát is igyekeztem észszerűen limitálni, az oktatásszervezés és tanítás azonban rengeteg időt és energiát emészt(ett) fel. Mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy nekem sikerült kitörnöm a mindennapos általános fogorvoslás „mókuskerekéből”. Az oktatás számomra olyan, mint az ópium: ritmusa van az életnek, ahogyan az egyik szemeszter követi a másikat, új arcokkal találkozhatok és ismerhetek meg, folyamatos kihívásoknak kell megfelelni, szüntelen ingerek érnek. Nem utolsó sorban egy sziklaszilárd családi háttér is segített.

Milyen egyéb platformokon segíti a hallgatók életét?

Szabálykövető ember hírében állok, így amikor a kar Tanulmányi és Vizsgabizottságának korábbi elnöke, dr. Hermann Péter professzor úr dékán lett, felkért e bizottság vezetésére.

Tagja voltam a FOK Szabályzati és Választási Bizottságának, a Hallgatói Fegyelmi Bizottságnak (elnöke egy ciklusban), 2015-től a Felülbírálati Bizottságnak, a kar képviseletében. A tudományos karrierépítés szempontjából ezek mind irreleváns tisztségek, mégis fontosnak és hasznosnak tartom, emellett egy olyan webfelületet is létrehoztam, amely a hallgatókat segíti eligazodni az adminisztrációs ügyek útvesztőjében: letölthetik a különféle ügyleírásokat, kérvényeket, formanyomtatványokat, elolvashatják a vonatkozó szabályokat. Fontosnak tartom az oktatás támogatása céljából is a honlapokat, az ott elérhető információkat, és örömmel tapasztalom, hogy a klinikai honlap Preventív fogászat c. tárggyal kapcsolatos része iránt jelentős hallgatói érdeklődés tapasztalható. 

Miként került kapcsolatba a Preventív fogászat tantárggyal?

Dr. Nyárasdy Ida vezetésével 1996-ban kezdődött meg a Preventív fogászat önálló tárgyként való oktatása, akkor ő helyettesként vett maga mellé, majd nyugdíjba vonulása után – kissé kalandos úton – én lettem a tárgy oktatója, ennek immár a negyedik éve. Pont akkor vettem át, amikor a fiam harmadéves volt, így egyenesben kaptam a visszajelzéseket (nevetés). Minden második félévben szervezek egy amolyan extra kurzust 10-20 olyan hallgatónak, akik el szeretnének menni prevenciós előadást tartani, akár a volt iskolájukba, vagy ha van pedagógus családtagjuk, ismerősük, akkor az ő osztályukba, ennek keretében megbeszéljük, miként lehetne/kellene mindezt megoldani. Mindemellett én a prevenciót nem – illetve nemcsak – úgy képzelem el, hogy a legelhivatottabbak óvodákba járnak, és mossák a gyerekek fogát. 

Persze ez is fontos, de én azt tanítom a hallgatóknak, hogy minden, amit csinálnak, prevenció. Ha egy rossz tömést vagy koronát készítenek, vétenek a nil nocere elve és a prevenció ellen is. 

A prevenció bázisa szerintem tehát az, hogy tisztességesen, a szakma szabályainak megfelelően dolgozzunk. Sokan megfeledkeznek erről, és olyan szakmai kompromisszumokat kötnek, amelyeket nem volna szabad. Legrosszabbul sajnos sokszor azok a betegek járnak, akik foglalkoznak a fogaikkal, közben pedig keresik a jó fogorvost; gyakran azt tapasztaltam, hogy ha sok fogorvos sokat dolgozik egy szájban, az legtöbbször szomorú végeredménnyel jár.

Hol tart jelenleg a fogászati prevenció hazánkban?

A WHO definíciója szerint az egészség egy teljes fizikai, szellemi és szociális jólétet jelent. Az egészségügy már ezen meghatározáson elbukott, ugyanis nincs lehetőségünk a szociális jólétet biztosítani, pénzt adni a szegény embereknek, hogy befűtsenek, normálisan ruházkodjanak, rendesen étkezzenek, ugyanígy nem tudunk nekik pénzt adni arra se, hogy fogkefét és fogkrémet vegyenek. 

Amikor egy kisgyermek azt mondja, hogy ő csak vasárnaponként szokott fogat mosni, mert csak akkor kerül sorra – ugyanis egy fogkefe van az egész családban (de legalább van!) –, nos, az egyfelől hajmeresztő, másfelől rendkívül szívszorító. Sokan el sem tudjuk képzelni, milyen körülmények között élnek emberek ma Magyarországon, ha mi magunk sosem jártunk ilyen bugyrokban… A prevenció tehát egy heroikus küzdelem is. 

Ami biztos, hogy bőven akad tennivalónk, de egy összetett folyamatról beszélünk, ami három alappilléren nyugszik, és jelenleg itthon mindhárom több sebből vérzik. Egyfelől az állami egészségügyi rendszer nem hibátlan; másrészt a benne dolgozó (fog)orvosok jelentős része végtelenül leterhelt, kiégett, a fogorvosok által elvégzett munka minősége – sajnos gyakrabban, mint kellene – kifogásolható; harmadsorban pedig a betegek attitűdjével is komoly baj van. Azt sokan mantrázzák, hogy az egészség a legnagyobb érték, de az orvosi munka egyáltalán nincs a helyén, az értékén kezelve. A legtöbben azt gondolják, hogy nincs felelősségük a saját egészségük alakulásában: majd az orvos megreparálja, ő pedig ugyanannyit ehet-ihat, és élheti a felelőtlen életét. Ha én döntési pozícióban lehetnék, akkor biztos, hogy a dohányosok, a saját hibájukból túlsúlyosak többszörös TB-t fizetnének, az egészséges életmódot követőek pedig csak a felét.

A fogászati prevenció hallatán sokan a fogszuvasodás megelőzésére gondolnak csupán. Ez azonban csak egy – bár fontos – része az előbbi fogalomnak. Ha azonban leszűkítjük „csak” a fogszuvasodásra, akkor elmondható, tudományosan leközölt adat, hogy a szuvas fogak 75%-a a lakosság 25%-ának szájában van. Az a szomorú tény, hogy a rossz fogazati állapot gyakorlatilag rossz szociális helyzetet jelent. Ez a problémakör tehát elsősorban szociális jellegű, nem pedig egészségügyi, ezért a prevenció lehetőségei is korlátozottak.

A fogászati prevenció és általában az orális egészség továbbfejlesztése céljából 2015. június 25-én a Magyar Fogorvosok Egyesületének keretein belül működő, de önálló jogi személyiségű Magyar Preventív Fogászati Társaság alakult az Ön elnökletével. Mit kell tudni erről, kiket várnak, mivel foglalkoznak?

A szervezet tagjai nemcsak fogorvosok, általános orvosok, hanem klinikai szájhigiénikusok, illetve fogorvostan-hallgatók is lehetnek, hogy mindenki képviseletet kaphasson, aki a prevencióban részt kíván venni. A Magyar Preventív Fogászati Társaság céljait az Alapszabályunk a következőképpen foglalta össze:

• Az orális egészség javítása érdekében minden korcsoportban kifejtett tevékenység, illetve annak támogatása mind egyéni, mind társadalmi szinten. A Társaság tevékenységébe bevonja az érintett egyéneket, szervezeteket, cégeket és állami szerveket.
• Tudományos és ismeretterjesztő rendezvények szervezése.
• Kapcsolatok építése és ápolása a hasonló hazai és külföldi szervezetekkel, a preventív szemlélet képviselete széles körben.
• Részt vesz, és lehetőségeihez mérten támogatja a prevenció területén végzett tudományos tevékenységet.

Kiemelt céljaink:

• a fog keményszöveteinek és a fogágy betegségeinek, az orthodontiai anomáliáknak és a száj malignus elváltozásainak megelőzése;
• a szájüregi megbetegedések, az egész szervezetet érintő egyéb megbetegedések és ezek jelentőségének hangsúlyozása mind a társszakmák képviselői, mind a lakosság körében;
• speciális prevenciós tevékenység előmozdítása várandósok, szisztémás megbetegedésben szenvedők, illetve fogyatékkal élők számára;
• a hazai orális egészséggel kapcsolatos epidemiológiai adatok gyűjtése és azok feldolgozása.

Várunk tagjaink közé mindenkit, aki a fentieket el tudja fogadni, akar és tud cselekedni a hazai fogászati prevenció fejlesztéséért.

Szabadidejében mivel szeret kikapcsolódni?

Az aktív kikapcsolódási formákat is kedvelem, a kirándulás, a kerékpározás szellemileg és testileg is felfrissít. Egy jó könyv is sokat adhat, de ami nélkül nem tudnék létezni, az a zene. Nem művelem tehetség híján, de sokat és sokféle zenét hallgatok. 

Köszönöm a tartalmas beszélgetést!