A VU Amsterdam-i Egyetem és a Bonn-i Egyetem munkatársaival együttműködve a kutatók eredményesen ki tudták mutatni, hogy az ANRIL izoformái olyan egyéb géneket is szabályoznak, amelyek a forrásuktól messze találhatóak meg a humán genomban. Ezen felül a kutatócsoport több olyan új genetikai rizikót jelentő génváltozatot is felfedezett, amelyek szerepet játszanak a koronáriabetegségek és a parodontitis kialakulásában.

Annak érdekében, hogy részletesen fel tudják deríteni az ANRIL különböző funkcióit, a CAU génkutatója, Dr. Arne Schäfer egy tudósokból álló munkacsoport segítségével kifejlesztett egy olyan molekuláris biológiai konstrukciót, amely képes be- és kikapcsolni a gént különböző meghatározott időpontokban. Ezt a konstrukciót adták hozzá a sejtkultúrákhoz. A konstrukció működésének lényegi eleme egy kis hajtűszerkezetű RNS-szekvencia, amely arra programozza át a sejteket, hogy specifikusan semmisítsék meg a saját RNS-üket, és így következésképpen elhallgattatja a célgént. “Tulajdonképpen kicseleztük a sejtek immunrendszerét annak érdekében, hogy tanulmányozzuk, melyik géneknél figyelhető meg up- vagy down-reguláció, ha az ANRIL-t kiiktatjuk.” – mondta Schäfer. A biológusok 22 000 génterméket írtak le a különböző előre meghatározott időintervallumokban, az ANRIL kiiktatását követően. Minden alkalommal alapvetően három gén működése csökkent, az ADIPOR1 géné, a VAMP3 géné és a C11ORF10 géné, amelyek mindegyike szorosan összefügg a glükóz- és a zsírsavmetabolizmussal.

 

A világ legnagyobb periodontitis-vizsgálatán belül, az Európai Periodontális Genetikai Konzorciumban a kutatók 870 periodontitis-es beteg és a 2700 egészséges beteg alkotta kontrollcsoport DNS-ének áttanulmányozása után találtak még egy genetikai rizikót jelentő variánst. Ezt a variánst Európa legnagyobb myocardialis infarktusos betegcsoportjában (CARDIoGRAM) több mint 21 000 szívinfarktusos betegnél validálták 44 000 kontroll esettel összehasonlítva. A DNS-részlet, amelyben ez a variáns megtalálható (a VAMP3 géntől feljebb, a CAMTA1 génen belül), összefüggésbe hozható a periodontalis patogén kórokozók szignifikánsan megnövekedett számával. “A periodontitis-es betegek célcsoportjában a normál testsúlyú, 35 év alatti betegekre fókuszáltunk, annak érdekében, hogy függetlenítsük az eredményeket az egyéb koronáriabetegséget kiváltó okoktól, úgymint az évtizedek óta tartó dohányzás vagy obesitas. A nagyszámú random mintavétel az európai szívinfarktusos betegek csoportjából, amely bizonyítottan független volt kortól és nemtől, jelzi a talált összefüggés általános jelentőségét.” – fűzte hozzá Schäfer a kutatási eredmények magyarázataként.

A CAU és az UKSH csapatának sikerült egy másik, a periodontitis-re genetikai rizikót jelentő génvariánst is beazonosítani a C11ORF10–FADS gén cluster-en belül. Ezt a cluster-t már régóta összefüggésbe hozták a metabolikus szindróma (diabetes mellitus, iGT, inzulinrezisztencia, magasvérnyomás, abdominalis elhízás) és a krónikus IBD kialakulásával.

“Az eredményeink fontos előrelépést jelentenek a myocardialis infarktus genetikai okának kutatásában.” – mondta Schäfer. “Felvetik annak a lehetőségét is, hogy a rendellenes glükóz- és zsírsavmetabolizmus, valószínűleg a termelődő gyulladásos mediátorokon keresztül, fontos szerepet játszik a periodontitis kialakulásában. Úgy tűnik, hogy a periodontalis kórképek és a gyakran szívinfarktushoz vezető atherosclerosis között szoros oki kapcsolat van, amely közös ok

valószínűleg a zsírsavmetabolizmus folyamataira is visszavezethető.”

A tanulmányt, eredeti címén “The largenon-coding RNA ANRIL, which is associated with atherosclerosis, periodontitis and several forms of cancer, regulates ADIPOR1, VAMP3 and C11ORF10”, a Deutsche Forschungsgemeinschaft támogatta és jún. 27-én jelent meg online a Human Molecular Genetics folyóiratban.