Egy 38 éves nőbetegünknél klinikai és képalkotó eljárások alapján középmértékű, kiterjedt agresszív parodontitist diagnosztizáltunk. Egy előzetesen elvégzett célzott laborvizsgálatból kiderült, hogy a páciens vérében a parathormonszint (PTH) magasan túlszárnyalja a normális értéket. A parodontális tasakokból sulcusváladék-mintát vettünk, és (egy erre kifejlesztett módszerrel) elvégeztük a PCR (Polymerase Chain Reaction) kórokozók kimutatását a kezelés megkezdése előtt, illetve az FMD (Full Mouth Disinfection) után. Az antibiogram alapján Clindamicint alkalmaztunk 2×600 mg/nap dózisban 7 napon át. A páciens klinikai és mikrobiológiai státusát újraértékeltük a két hónapig tartó parodontális kezelést követően. Az eredmények kielégítőek voltak. A parathormonértékek jelentősen visszaestek, elérték a standard szintet. Véleményünk szerint a jól levezetett, legkisebb részletekre is odafigyelő, alapos parodontális kezelés jelentősen befolyásolhatja az endokrin eredetű funkciózavarok pozitív evolúcióját.
Az agresszív parodontitis a parodontális betegségek között egy súlyos és gyors lefolyású kórforma. Klinikai kórképének jellegzetessége az interproximális tapadásvesztesség, amely minimum három maradó fogat érint a hatos molárisok és a nagymetszők mellett. [1]
A hámtapadásvesztés és az alveolus csontperem felszívódása egy „átmeneti epizód”. A parodontitis kezdeti stádiuma és későbbi progressziója nagymértékben függ a jelen lévő kórokozók virulenciájától. Közismert, hogy a bakteriális jelenlét csupán beindító tényezője a parodontitisnek, és a gazdaszervezet válasza lényeges a kórfolyamat progressziójában. [2, 3]
A véráramban jelen levő PTH párhuzamosan anabolikus és katabolikus hatást gyakorol a csontokra, többek között az állcsontokra is. A parathormon-túltengés – a hiperparatirodizmus – jelentős mértékben befolyásolja a csontháztartás egyensúlyát, az alveolisist úgy, hogy serkenti az aktív csontlebontó sejtek kiválasztódását a preosteoclastokból. [4]
A parodontális érintettség és a magas PTH-érték közötti összefüggést szeretnénk igazolni a következő esettel, hogy ezúttal felhívjuk a figyelmet a parodontium kórfolyamataira, elsősorban az agresszív parodontitis hatására a szisztémás betegségek lefolyásában.
A beteg kikérdezése során kiderült, hogy egy klinikai laborvizsgálat magas parathormonértéket mutatott ki, 109 pg/ml-t, a normál biológiai referenciaszint 17–73 pg/ml értékekkel szemben. [5]
Az általunk készíttetett panorámafelvétel igazolta a középmértékű, kiterjedt agresszív parodontitis diagnózist (2. ábra).
A parodontálistasak-mérés 5–6 mm mélységű tapadásvesztességet mutatott, valamint fogínyretractiót, kisebb mértékű fogínyvérzést és egy 4-5 mm-es epiteliális szövetveszteséget, főképpen a nagyőrlők interproximális oldalfelszínein, ami a még helyükön levő fogak 30%-át érintette (3. ábra).
A legmélyebb parodontális tasakból (6 mm) sulcusváladékot preleváltunk (4. b ábra).
A PCR-vizsgálat a kórokozók közül zömében Porphyromonas gingivalist és Treponema denticolát mutatott ki (5. ábra).
A parodontopatogén kórokozók mennyiségi és minőségi felmérése után módunkban állt az antibiogram elkészítése. A gyógyszeres kezelést hét napon át tartó, napi kétszeri 600 mg-os Clindamicin adagolásában határoztuk meg. (6. Ábra.) [6]
A gyógyszeres kezelés előtt egy ülésben elvégeztük a szokásos terápiát (FMD), és elmagyaráztuk a páciensnek a helyes szájápolás lépéseit. (0,2%-os klórhexidin használatát javasoltuk – naponta kétszer.) [7, 8].
Két hónap múlva klinikailag és mikrobiológiailag újraértékeltük a páciens parodontális státusát. A tasakmélység 1-2 mm javulást mutatott, a provokált fogínyvérzés minimálisra csökkent, az ínyvisszahúzódás is 0-1 mm-es tapadásnövekedést mutatott.
A mikrobiológiai újraértékelés sem Porphyromonas gingivalist, sem Treponema denticolát nem mutatott ki (7. ábra).
A vérkeringésben mért PTH-szint jelentős visszaesését tapasztalhattuk. Az érték visszatért a standard zónába: 47 pg/ml-es számmal. (A normál referenciaértékek: 17–73 pg/ml.) [5]
A parodontitis egy több tényezőt feltételező kóros állapot. A bakteriális fertőzés, környezeti ártalmak és a genetikai adottságok mellett a szisztémás faktorok is szerepet kapnak a fogínygyulladás kóroktanában. A belső elválasztású mirigyek által termelt hormonok, az ún. endokrin rendszer, a parodontium homeosztázisának fontos befolyásolója. Másrészt sok esetben befolyásolhatja a szisztémás státust a parodontális állapotromlás [1, 2, 3].
A sikeres parodontális terápia lényege az alapos klinikai kivizsgálás, a helyes diagnózis, a kórfolyamatokat elősegítő tényezők alapos felkutatása, valamint ezek kiküszöbölése [1, 9].
A fentiekben bemutatott esetünkben a parodontális terápia után a javuló fogínyállapot mellett a szisztémás kórfolyamat gyógyulását is elértük. A PTH eredetileg igen magas vérszintje visszaállt a normális értékre, bizonyítandó azt a még kevéssé kutatott tényállást, hogy a parodontitis befolyásolhatja a hiperparatiroidizmust. [10]
A PTH részt vesz a csontmodellálási folyamatokban (csontresorptio és -appositio) a hormon mennyiségének függvényében. A legújabb kutatási közlemények azt sugallják, hogy a szakaszos hormonadagolás, a minimális dózisú PTH növeli az oszteoblasztok számát, és ezáltal megnövekszik a csontképződés. [11] Ezzel ellentétben, a PTH túladagolása az egész folyamatot megfordíthatja, és megjelenik a csontfelszívódás [5]. Ezzel egy időben a PTH indukálja az interleukin-1 (IL-1) szintézisét az oszteoblasztokban. Az IL-1 fontos szerepet vállal a parodontális betegségekben, mivel a szervezet gyulladásos válaszát modulálja a bakteriális agresszióval szemben. [13] Az alapvető kérdés úgy tevődik fel: Milyen úton/módon befolyásolja a parodontitis és annak kezelése a PTH-t?
A választ a jövő kutatásai fogják majd pontosan megfogalmazni.
A bemutatott klinikai esetünk azt a tényt szerette volna bizonyítani, hogy a sikeres parodontális terápia a korrekt diagnózison és az egyénre szabott kezelési protokollon alapul, ami mind helyi, mind szisztémás gyógyulást eredményezhet. Annak ellenére, hogy esetünk végkimenetele pozitív volt, le kell szögeznünk, hogy az agresszív parodontitisek zöme makacsul ellenáll a kezelésnek, de igen sok függ a szisztémás állapotoktól, valamint a páciens egyéni hozzáállásától is.
Andreea A. Pogan, Roxana Buzatu, Doina Onisei
(Románia, Temesvári FOK. Parodontológia Tanszék)
(A szerző elérhetősége: donisei@umft.ro)
Fordítás román nyelvből:
Prof. dr. Matekovits György
A dohányzás nagymértékben befolyásolhatja a parodontitis kezelését - ezek a megállapításai egy nemrégiben készült tanulmánynak, amely a dohányzásnak való különböző...
Az ínyrecessziók megbízható fedése sokszor kifejezetten nagy kihívást jelent a klinikusok számára. A tunnel technikák kifejlesztésével ma már olyan eredményeket...
A Kelet-finnországi Egyetem kutatói újabb tudományos bizonyítékokkal egészítették ki a parodontális egészségügyi problémák és a kognitív hanyatlás közötti összefüggést. Egy...
A parodontális betegségek és számos szisztémás egészségügyi állapot, például a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség és a...
A továbbképzés szempontjából vízválasztó pillanatban, az Oral-B és a Straumann nemrégiben bejelentette, hogy egyesítik erőiket. Megbízható tudományt, márkákat és technológiákat...
A szájüregi rák világszerte egyre gyakoribb, ugyanakkor - szerencsére - a megértésünk és tudásunk is folyamatosan fejlődik azzal kapcsolatban, hogy...
Fogtechnika éves előfizetés
10 000 Ft
Dental Magazinok éves előfizetés
23 500 Ft
Gengigel Prof
34 990 Ft
