„A mi táskánkba sok munkát, tanulást, gyakorlatot, továbbképzést, alázatot kell beletennünk…”

Beszélgetés dr. Bátorfi Bélával

Az elmúlt több mint 6 év során számos illetővel készítettem hosszabb-rövidebb beszélgetést a fogászati szektor szereplői közül – igazából kivétel nélkül élveztem valamennyit, és azon túl, hogy szakmai utakat mutattam be, mindig igyekeztem az egyént az emberi oldaláról is megismerni. Részemről egyértelműen „bakancslistásnak” mondható mostani interjúalanyom is, aki – mint sokan mások is egyébként – rácáfolt az elefántcsonttoronyba húzódott, érinthetetlen karakterre, és nagyon tartalmas, jó hangulatú beszélgetésünk kerekedett, amiből személy szerint megint inspirálódtam – remélem, sikerül ebből az Olvasó számára is visszaadnom valamit!

Interjúalanyom édesapja hivatását követve a Semmelweis Egyetemen szerezte fogorvosi diplomáját 1992-ben, rá négy évre lett a fog- és szájbetegségek szakorvosa. Szervező és újítani vágyó személyisége még egyetemi hallgatói korában a politikai szerepvállalás felé is orientálta, kampányfőnökként kulcsszerepet vállalt abban, hogy a rendszerváltást követő első szabad választás során a Fidesz átlépte a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt. Ő maga azonban az Országgyűlés helyett a szájüreget választotta, hogy tehetségét kamatoztassa: a végzést követően a Bajcsy Kórház és Rendelőintézet fogászati osztályán helyezkedett el, ahol is 11 éven keresztül gyógyított az állami ellátórendszer keretein belül. Közben a családi magánpraxis körüli munkából is kivette részét, melyet 20 éve önállóan vezet. Házas, három gyermek boldog édesapja. Szabadidejében szívesen hódol az országúti kerékpározásnak, síelésnek, sífutásnak, de a sport ennél komolyabb szerepet is betölt az életében: 2015 óta a Magyar Triatlon Szövetség elnöke. 2002 óta foglalkozik tevékenyen fogászati implantológiával, 2006-ban végezte el a münsteri Westfälische Wilhelms-Universität Master of Oral Medicine in Implantology mesterképzését. Most úgy döntött, hogy a majd’ 2 évtizednyi tudását és tapasztalatát az implantológia terén egy sok tekintetben nagyon is innovatív kurzussorozat keretében szeretné átadni az érdeklődő kollégák számára.

Családjában hagyománya van a fogorvoslásnak, hiszen édesapja – dr. Bátorfi Péter – is ezen a területen tevékenykedett. Ő volt az, aki Önt erre a pályára agitálta?

Egyértelműen igen. Gyerekkorom jelentős részét töltöttem Kőbányán az SZTK-ban, a fogászaton és Édesapám fogtechnikus nagybátyjánál a „labi”-ban, a Rigó utcában. Ott már kisgyerek koromban fogakat „mintáztam” viaszból, amíg ők a munkákat beszélték meg. Apámtól sokat tanultam, nagyon precíz volt, és nagyon szerették a betegei. Sokat elmond, hogy amikor leveszem a 30 éves hidakat, amelyeket még Ő készített, nincs szuvasodás a koronák alatt.

Milyen belső indíttatás orientálta a politika felé? Hogyan emlékszik vissza a rendszerváltás körüli, illetve az azt közvetlenül megelőző időkre?

Aktívan vettem részt a rendszerváltásban: 1988-ban alakulása után pár héttel léptem be a Fideszbe, így szervezőként, rendezőként voltam ott a nagy ellenzéki tüntetéseken (március 15., október 23., Duna-kör, Nagy Imre újratemetése). Alapító tagja voltam az V. kerületi, valamint a SOTE Fidesz csoportoknak. 1990-ben az első szabad választáson, majd 1994-ben is Orbán Viktor kampányfőnöke voltam, de ’94-től egyáltalán nem foglalkozom politikával, csak a rendelőmmel és a betegeimmel.

Végzése idején tehát már szabad piac uralkodott Magyarországon, mégis az állami szektorban helyezkedett el, ráadásul több mint egy évtizedre. Mit adott ez Ön számára?

Abban az időben még kötelező volt a szakvizsgához két évet állami rendelőben tölteni, ez nekem 11 év lett végül, de mellette építettem a kis magánpraxisomat is. A munkakörülmények szörnyűek voltak, mai szemmel szinte hihetetlen, hogyan kellett dolgoznunk. Kesztyű, maszk, műanyag pohár ismeretlen fogalom volt. 5-6 évig használtuk a gyémántfúrókat, azzal lecsiszolni egy körhidat, az kihívás volt a javából. Sav, bond úgyszintén nem volt, ezek nélkül kellett olyan töméseket, élpótlásokat készíteni, hogy azok bent is maradjanak a páciens fogában. Egyik legnagyobb büszkeségem, hogy amíg ott dolgoztam, nem esett ki tömésem. Viszont tapasztalatszerzésnek nagyon jó volt, napi 30-32 beteg, 11 éven át… Az SZTK praxisok privatizációja is abban az időben kezdődött, én is az elsők között vettem meg a praxist. Anyagilag nem volt egy nagy üzlet még ezután sem, de legalább vehettem végre jobb minőségű anyagokat, eszközöket, és légkondit szereltettem be a rendelőmbe, ahol addig nyári napokon 40-42 fok volt.

A fogászati implantológia hihetetlen fejlődésen ment keresztül és abszolút polgárjogot nyert az orvoslásban az elmúlt két évtized során, amire Önnek közvetlen rálátása volt. Milyen mérföldköveket tudna említeni a saját karrierjéből ennek kapcsán?

2001-ben éreztem úgy, hogy olyan szintre ért a fogászati implantológia, hogy már nagy biztonsággal lehet sikeresen végezni, ha az ember megfelelően képzett és rendelkezésre állnak a szükséges műszerek, eszközök, és nem utolsósorban a minőségi implantátumok.

Első lépés a Prof. dr. Vajdovich István tanár úr féle alapozó tanfolyam volt, amely megadta azt az alapot, amire lehetett építkezni. Ezt követte rengeteg külföldi kurzus, tanfolyam és kongresszus.

Először szóló implantátumokkal kezdtem, majd részleges foghiányok jöttek 2-4 implantátummal, és így tovább. Két-három éven belül már csináltam a teljes száj rehabilitációkat 18 implantátummal és sinus-liftekkel.

Egyik legnagyobb élmény volt a Bécsi Egyetem anatómia tanszékén szervezett cadaver kurzus, ahol kipreparálhattuk, megfoghattuk, meghúzogathattuk a nervus alveolaris inferiort vagy a nervus lingualist. Néhány év múlva a Prof. dr. Piffkó József-féle münsteri master képzés volt a következő mérföldkő, amikor ismét sikerült szintet lépni. Rendkívüli élmény volt, rendkívüli csapattal. Ez volt az első „turnus” Magyarországról, gyakorlatilag az ország legjobb implantológusaiból állt a „hallgatók” csoportja. Hihetetlen érzés volt, amikor például az előadóból néztük a világhírű Khoury professzor orvosainak műtétjeit, és konstatáltuk, hogy klasszisokkal jobbak vagyunk náluk.

 Az idő előrehaladtával mindinkább kinyílt a világ és megszaporodtak a lehetőségek, így a külföldi munkavállalás terén is. Magyarországot csakhamar Európa fogorvosaként kezdték aposztrofálni, fellendült és virágozni kezdett a fogászati turizmus. Ön miként kapcsolódott be ebbe?

2000-ben keresett meg Londonból egy ügynökség, hogy küldenének betegeket Angliából. Ekkor még csak egyetlen rendelő volt Budapesten, aki külföldiekkel foglalkozott, de ők sem kifejezetten angolokkal. Természetesen a nyugati határszélen már 20 éve működött a fogászati turizmus, de a fapados légitársaságok megjelenésével megnyílt a lehetőség az európai fogászati betegek előtt is. Minden várakozásunkat felülmúlóan beindult a dolog, az első hónapban annyi bevételünk volt, mint addig egy év alatt. Egy darabig özönlöttek a betegek, és szinte csak nagy műtétekre. Volt olyan nap, hogy 52 implantátumot raktam be. Aztán nagyon gyorsan híre ment a dolognak, és gomba módra szaporodtak az angolokkal és más nyugat-európaiakkal foglalkozó rendelők, és vége lett az aranykornak, de szépen ketyegett azért tovább. Elsőként béreltem Londonban rendelőt, hogy kint is tudjunk konzultálni, utókezelni. Persze ezt is lekövette a piac.

Mindeközben megtartottam a magyar pacientúrámat is, mert úgy gondoltam, bármi történhet, szükség lehet rá, és álljunk több lábon, az a biztos. Hát, a bármi az be is következett a COVID-19 járvány képében, ezért most sajnos nagyon sok rendelő került padlóra, ahol csak a külföldi betegekre építettek.

A saját rendelőmben kifejlesztett eljárásrend és az egy évtized alatt megszerzett tapasztalataim alapján dolgoztuk ki, üzlettársam irányításával, a Magyar Fogászati Turizmus Fejlesztési Programot. Több mint 120 magyar fogászati rendelőnek majdnem 200 fejlesztési pályázatában működtünk közre, ami a pályázók körének nem szakorvosi, hanem gazdaságtechnikai és pályázatbonyolítási támogatása mellett sok esetben teljes körű pénzügyi tanácsadást is jelentett. A program 2010-ben bekerült az Új Széchenyi Tervbe, majd az elvégzett munkám eredményeként 2012-ben Pro Turismo díjat kaptam a nemzetgazdasági minisztertől. A külföldi betegek ellátásához szükséges infrastruktúra kiépítéséhez kapcsolódó átfogó, modulárisan felépített modellünk a Krakkó Vajdaság (tartományi) Egészségturisztikai Tanácsának Konferenciáján közöltek szerint az új lengyel fogászati turizmus megteremtésének kézikönyve lett.

Nemcsak az implantátumcsavarokat tekeri, hanem a biciklipedált is. Mit jelent Ön számára a kerékpározás?

A kikapcsolódást, a szabadságot, a feszültség levezetését. És persze egészségmegőrzést, edzést, kondíciót. Legalábbis egy ideig, aztán tenni szerettem volna a magyar kerékpársportért is, és néhány évig amatőr triatlon és kerékpár klubom volt. Számtalan bajnoki címet szereztek a versenyzőim mindkét sportágban, sőt, olimpikonunk is volt Londonban. Ennek is köszönhetően választottak meg a Magyar Triatlon Szövetség elnökének 2015-ben. Az azóta eltelt 5 évben a magyar triatlonsport feljött a világ élvonalába, vagy legalábbis annak a közelébe. Eb-, Vb- és világkupa érmek sokaságát szerezték fiatal versenyzőink.

2017-ben létrehoztam a Pannon Cycling Team-et, Magyarország akkor (és azóta is) egyetlen nemzetközi bejegyzésű profi kerékpárcsapatát. A csapat rövid fennállása alatt is maradandót alkotott. Több versenyzőnk is felkerült a világ­elithez tartozó csapatokba, közülük is Valter Attila jutott a legmagasabbra, aki éppen ezekben a napokban remekel újoncként a Giro d’Italia-n.

Ezzel idén be is fejezem a sportvezetésben eltöltött éveimet, és csak a családomra, valamint az orvosi és oktatói munkámra szeretnék koncentrálni. Persze a hobbi kerékpározás továbbra is az életem része marad.

Mi motiválja abban, hogy implantációs kurzust szervezzen az érdeklődő Kollégák/Kolleginák számára?

Mára több mint 17 ezer implantátum beültetéssel, 1600 sinus-lifttel és kb. 50 ezer tag fogpótlással a hátam mögött úgy éreztem, eljött az ideje régi tervem megvalósításának, hogy elkezdjem átadni az évek alatt felhalmozódott tapasztalatot és tudást a fiatalabb Kollégáknak. Két fiatal szegedi oktatóval, dr. Aghasizadeh Sherbaf Rezával és dr. Kaposvári Michel George-dzsal együttműködve összeállítottunk egy három modulból álló, 2-2 napos, egymásra épülő implantológiai tananyagot, az első napon közel 8 óra elmélettel. Szeretnénk egy valóban kőkemény elméleti alapot nyújtani – ami szerintem megkerülhetetlen, mégis sokan megkerülik –, és erre építkezve átadni azokat a klinikai gyakorlati ismereteket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy magabiztosan végezhessenek implantációs beavatkozásokat.

Az első – alap implantológia – modul, akkreditált, 17 kredit pontot ad. Természetesen a COVID-19 óvintézkedéseinket nagyon komolyan vesszük, olyannyira, hogy a benyújtott tervek alapján az Országos Tisztifőorvos megtarthatónak ítélte a továbbképzést. Az első nap tehát az elméleté, a másodikon pedig egy 4 órás hands-on lesz, implantátumbeültetésekkel, sinus lifttel, varrástechnikákkal, délután pedig 4 élő műtét következik élő HD Zoom közvetítéssel. Ezek kapcsán is készülünk néhány komoly technikai újítással. Egyfelől a hands-on kurzuson használt gyakorló mulázsok rendkívül jó minőségűek, realisztikusak-plasztikusak, a nóvum azonban, hogy minden résztvevő kap egy 4K fejkamerát, amellyel felvesszük az elvégzett munkáját, amelyet majd a kurzus után letölthet az online oktatási platformunkról. Erre a platformra töltjük majd fel a kurzusok hand-out-jait is, valamint egy 4K videó-könyvtárat is létrehozunk majd. Ennek különlegessége, hogy a Harvard Egyetemen nemrégiben tudományos igényességgel kifejlesztettek egy multifaktoriális, több érzékszervre ható, kifejezetten egészségügyi oktatófilmekre kidolgozott protokollt, és a kurzusszervezésben résztvevő és ebben a módszertanban járatos partnerünkkel karöltve, ennek alapján állítjuk majd össze ezt a videó-könyvtárat. A tanfolyam részvevői 1+1 éves hozzáférést kapnak majd ezen oktatási portálhoz.

A második modul a haladó implantológia lesz, csontpótlási technikákkal, lágyrész-technikákkal, sinus lifttel, PRF-fel, a harmadik pedig egy haladó implantációs protetikai kurzus lesz.

Ha meg kellene fogalmaznia egy „take-home-message”-et a fiatal fogorvos Kollégák számára, mi volna az?

A triatlonban van egy mondás, miszerint az év végi főversenyen annyit tudunk kivenni a táskánkból, amennyit év közben belepakoltunk, se többet, se kevesebbet. Vagyis amennyi munkát, edzést beletettünk, olyan lesz a teljesítményünk. Ehhez hasonló a mi szakmánk is.

A mi táskánkba sok munkát, tanulást, gyakorlatot, továbbképzést, alázatot kell beletennünk, és utána lehet kezdeni a nagy műtéteket, kivenni a „nagy pénzt”. Ne akarják felcserélni a sorrendet, akkor nyugodtan alhatnak.

Köszönöm szépen a tartalmas beszélgetést!

Dr. Radánovics-Nagy Dániel