A „Majesthetik” csodája – A munkamenet, 3. rész

Achim Ludwig véleménye szerint a szellemi és testi egészség összhangjával túl keveset foglalkoznak a
fogászati képzés során. Ezért fejlesztette ki „Majesthetik” elméletét. Korábbi cikkünkben filozófiájának
alapját fejtette ki, pácienseset bemutatásának keretei között. Új, rövid sorozatában a technikai
folyamatot ismerteti egy „majesthetik”-us munkánál.

(A „Majesthetik” igazából egy magyarul egy szóval nem kifejezhető szójáték a „Majestät” és „Esthetik” szavak összevonásából, melyek jelentése fenség, illetve esztétika – a ford.) Az utóbbi két cikkben ismertetett előkészületek után a „majesthetik”-us munka rétegzése szinte gyerekjáték. A restauráció formájával és felületi struktúrájával részletesen foglalkoztunk a viaszmintázat kialakításakor, így a kerámiarétegzés szinte szabályszerűen, a természetes adottságokból következik. Egyesíteni kell az opákos, transzlucens, fluoreszcens és opaleszcens masszákat – mivel a viasz-stúdium megadja a formát, a keret adott, így szinte lehetetlen „félre”-rétegezni.
De nézzük lépésről lépésre e technikát, mivel a „majesthetik”-us eljárás még egy alapelvét tartalmazza, az „éli harmad varázslatát”. Az emberi fog belsejét tanulmányozzuk, amely megigéz bennünket. Ez az a terület, amely nagyjainkat, Klaus Mütherties-t vagy Willi Geller-t is elvarázsolta, és ami ahhoz vezetett, hogy olyan anyagok kerültek kifejlesztésre, amelyekkel ékszerek varázslatát integrálhatjuk a kerámiába. A „forma ereje” és az „incizális éli harmad varázslata” egymást feltételezik a „majesthetik”-us munkában, mint ahogy a gyémánt vágása is nemesíti a nyers darab formáját, de értéktelen volna a drága belső nélkül. Ez a belső a kifinomult, könnyed természetből ered, amely által a gyémánt annyira értékesnek, ha nem megfizethetetlennek tűnik. De mégis, mennyivel megfizethetetlenebbek fogaink ezeknél a köveknél! Káprázatos eljárás játszódik le a rétegzés során minden érzékeny zónában, ennek kurzusaimon történő megvalósítását először tárom nyilvánosság elé. Érzem a szabadon folyó, kreatív energiát, amely eltölt ezen sorok írása közben, és kívánom, Önök is érezzék ugyanezt. Isten hozta Önöket a premieren: először magyarázom el szakmai folyóiratban a „majesthetik”-us rétegzést!

Mielőtt nekiállunk rétegezni, szívünket, kezünket és gondolatainkat az ecset hegyébe kell összpontosítanunk, és megfelelően inspiráló környezetet kell teremtenünk.

Ehhez kiválóak a friss virágok, achát-lapok a rétegzéshez, erőteljes zene – pl. Mozart vagy Grieg. E dolgok kísérnek bennünket a fogak csodavilágába (1. kép).

De végül is a munkamenet:

A viaszmintázat segítségével készült palatinális blokk garantálja a struktúrák biztos elhelyezését (2. kép). Minimális mennyiségű opákdentinnel szabályozom a háttérben a fényt (3. kép). A megfelelő mennyiségben, célzottan elhelyezett dentint meleg levegővel szárítom, majd trapéz alakban visszavágom (4–5. képek).
A visszavágott dentint óvatosan kirojtozom, majd kiegészítem meziális és disztális zománclécekkel (6–7. képek). Zománchíd tartja az érzékeny csücsközött területet adhezív erejével a helyén, mielőtt feltöltöm a metszőfog-tányért (8.-9. képek). A leírt módon a belső effekteket biztosan helyükre tudjuk tenni, és azok ott is maradnak, szinte lehetetlen rosszul rétegezni. A meleg levegős szárítás a folyadékot a kerámia belsejében tartja, amelynek az egész rétegzés során tőzegszerűen nedvesnek kell maradnia. Így stabil marad rétegzésünk, de a masszák képesek egymásba diffundálni. A metszőfog-tányért újra „kirojtozom”, majd transzpamasszából képzett adhezív habbal stabilizálom (10–13. képek).

Ugyanezzel a masszával feltöltve jön létre a módosított éli tányér. Ez lesz a belső effektek „vetítővászna”, amelyeket mamelon formájában a tányérra helyezek (14. kép). A mamelonok és a fog teste közötti diffúz átmenethez fürdőkád formában élt helyezek el (14. kép), a felső harmadot transzpamasszákkal zárom (15. kép). Az égetés utáni finoman nyers felszín a korrekt égetési menetet bizonyítja (16. kép).

Fontos, hogy a munka során lépésről lépésre haladjunk, mert ez ellazít. A kismetszőket csak akkor rétegezzük, amikor az 11-es már a kályhában van (17–22. képek). Végül a 23-as és a 21-es rétegzése következik (23. kép), mindig visszahelyezve a viaszmintázatokat, hogy megmaradjon az energetikai kapcsolat a forma ereje és a teljes restauráció között. A leírt módon a belső effektusok biztosan helyükön maradnak, szinte lehetetlen „félre”-rétegezni. A meleg levegős szárítás a folyadékot a kerámia magjában tartja, tőzegszerű nedvességet eredményezve a teljes eljárás során. Rétegzésünk így stabil, de a masszák egymásba szívódhatnak. E módszerrel haladunk előre. Ha minden koronát leégettünk, jön – ha szükséges – a második égetés a végső formakialakításhoz. Ha azonban koncentrálva, lépésről lépésre haladunk, és a rétegzést incizál felé V-formájúra szélesítjük, majd kiterjesztjük a kontaktpontok szélességét, gyakran elég egy égetés.
A sorozat következő, utolsó epizódjában részletesen ismertetem a „majesthetik”-us felületkialakítást, és a munka finírozását – valamint a „majesthetik”-us fogtechnikus mindennapjait.

Achim Ludwig (Németország)