A „majesthetik” csodája – A munkamenet 2. rész

Achim Ludwig véleménye szerint a szellemi és testi egészség összhangjával túl keveset foglalkoznak a
fogászati képzés során. Ezért fejlesztette ki „Majesthetik” elméletét. Korábbi cikkünkben filozófiájának
alapját fejtette ki, pácienseset bemutatásának keretei között. Új, rövid sorozatában a technikai
folyamatot ismerteti egy „majesthetik”-us munkánál.

Legutóbb arról szóltam, milyen megnyugtatóak a „majesthetik”-us munka legvégső lépései. Ez a hatás többek között azért jön létre, mert csak a következő, kis lépésre koncentrálunk. Pont úgy, mint amikor az öreg Beppo magyarázza barátnőjének, Momonak a titkát: „Mindig a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetre, a következő ecsetvonásra. Ez az öröm; ez fontos. Aztán jól fogod tenni a dolgod. Így is kell. Egyszerre észreveszed, hogy lépésről lépésre, de mindent megtettél. Nem vetted észre, hogyan, és a csapást sem vétetted el. Ez fontos.” (Michel Ende „Momo” c. művéből).

Ebben a szellemben készült el az 13-as héj a végleges wax-up digitális világba való átvitele előtt.

A „Majesthetik-művészet” szerinti 13-as héj

Héj készítése a legtöbb figyelmet igénylő „egyszerű” fogtechnikai munka. Sok köztes lépés lassítja a nyugod munkamenetet. Másfelől olyan pontok is vannak, amelyek a héj készítését nagyon egyszerűvé teszik: kevés foganyag szorul kiegészítésre, a fog természetes színe támogatja a restaurációét. A héj kihívása, amelyet dokumentálok, abban állt, hogy leplezett cirkonkoronák sorozata közé kellett illeszkednie. Szükséges volt tehát a fényvezetési képességet egyenlővé tenni az 13 természetes fog, és a 23-as, bekoronázott fog között (1.-4. képek).

Ehhez először egy kúp formájú dentinmagot építettem fluoreszkáló opakdentinből, hogy a világosság mélyből ható értékét stabilizáljam (5–8. képek). A báziségetést követően sarló alakú transzpa-keretet építettem („fényecske”, 5. kép), amely élővé tette a fénytörési hatásokat az él területén, incizál felé élszínnel kiegészítve. Az approximális, él- és transzpamasszákból épített „fülecskékkel” (neutrális és opalizáló) következett az első égetés (6–8. képek). A következő lépésben a tömeg kiegészítése történt megfelelő transzpa- és élmasszákkal. A harmadik égetéshez a fog végső kontúrjára lett kiépítve, felületi struktúrával együtt, amelyet a „majesthetik”-us koncepció szerint alakítottam ki (9–12. képek).

A felület végső optimalizálását csak a végén, minden egység elkészültével végeztem el. A tűzálló csonkanyag óvatos eltávolítása után a héjat passzítjuk az eredeti csonkra (15. kép). Ajánlott e lépést mikroszkóp alatt végezni (13–15. képek).

A manuális a digitálissal találkozik – a „majesthetik”-us a cirkonossal

Elérkezett az az időpont, amikor a „majesthetik”-us munkamenet találkozik valami mással: a „majesthetik”-us átadja a munkát a cirkonosnak, ahogy barátom hívja szeretetteljesen e specialistákat (16–17. képek). A végleges viaszmintázat kétség nélkül a vázkialakítás alapja. A majesthetik-us munka e fázisában elengedhetetlen. Nélküle vakok vagyunk (18–19. képek). A digitális gyártók által hangoztatott eladási stratégiák szerint a digitális munkamenet nagyon érzékeny, specialistát kíván – őket én cirkonosoknak hívnám. Egészen biztos, hogy egy majesthetik-us igényű váz nem egy kattintásra jön létre! Ahhoz az ismert programok túl statikusak, lépésről lépésre korrigálni kell a digitális előírásokat (20–21. képek).

A felső ferde harmad és incizális részek vázvastagsága egyénileg kialakítandó, különben fölöslegesen dolgozott a fogorvos a leplezéshez elegendő hely megteremtésével. Külön figyelmet kell szentelni a 21 felépítmény körüli gingiva-alakító szél megmintázásának (22–25. képek).

A vázkondicionálás linerrel és váll-kerámiával

A következő lépésben a vázak fénydinamikai kialakítása történik fluoreszkáló anyagokkal, mint az 13-as héj készítése során. Az 11 és 21 marginális területeire nagyon figyelünk, mert interakciót akarunk a felépítmény és a korona között. Először az egész vázat színtelen Frame-Shade-del linerezzük, a fluoreszcencia megteremtéséhez. A lexikon szerint a fluoreszcencia az anyag spontán fénykibocsátása röviddel fénybehatást követően. A cirkónium alapból nem rendelkezik ilyen tulajdonsággal – sajnos simán „lenyeli” a fényt. Ezért hosszú ideig galván vázakkal dolgoztam, a finom-arany reflexiója miatt. Megfelelő linerrel azonban ma már floureszkálóvá tehető a cirkon váz. A gingiva friss és vitális „fényléséhez” kerámia vállmasszával építjük az 11-est, a 21-es felépítményt pedig alábéleljük ugyanezzel a fluoreszkáló vállmasszával. A gingiva finomszöveti, tömör tapadásához is szükséges ez a technika (26–27. képek). Ezen „ecsetvonásokkal” (Beppo szerint) érjük el a következő lépést, a Majesthetik-művészet szerinti koronák rétegzését, amelyről a következő rész szól majd.