A magyarországi fogorvoslást érintő és befolyásoló adatok változásának tendenciái
Dr. Kivovics Péter, Székelyhidi Éva, dr. Németh Orsolya

A Fog- és Szájbetegségek Szakirányban tevékenykedő szakfelügyeletnek időről időre át kell tekintenie a magyarországi fogorvoslást érintő és befolyásoló adatokat. Részben azért, hogy segítse az egészségügyi tervező munkát és javítsa az ellátás színvonalát, részben azért, hogy észrevegye és magyarázatot találjon az adatok változásának tendenciáira.

Az első és legfontosabb adat a fogorvosszám, ezen belül a működési nyilvántartásba vett fogorvosok számának alakulása, és ennek összevetése a népességgel. 2019-ben az aktív fogorvosok száma 7 145 fő volt. Ez 2020-ra 6 578 főre csökkent. (1. ábra)

A korábbi évek számait figyelembe véve megfigyelhető bizonyos hullámzás a működési nyilvántartásba vett fogorvosok létszámát tekintve. (2. ábra)

Magyarország lakosságának száma a nyilvantarto.hu szerint 9 890 640 (férfi: 4 771 677, nő: 5 118 963). A Központi Statisztikai Hivatal szerint Magyarország népessége 9,7 millió fő. A cia.gov 2021. júliusi adatai szerint hazánk lakossága 9 728 337 fő. Az ebből adódó egy fogorvosra eső népesség száma 1 474 fő, kerekítve 1 500 fő. Az arány a WHO beosztás szerint jó, de ezt a kedvező számot negatívan befolyásolja a fogászati turizmusban résztvevő fogorvosok kiesése a belföldi fogászati-szájsebészeti ellátásból. A területi elhelyezkedés és a „fogászati turizmus enklávé” jelenség miatt az egy fogorvosra eső populáció 2 000 fő fölé emelkedhet területenként. (3. ábra)

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Magyarországra érkező és távozó fogorvosok számát sem. 2018-ban a Magyarországon regisztrált fogorvosok közel 10%-a külföldön kiállított fogorvosi diplomával rendelkezett. Ugyanebben az évben a regisztrált fogorvosok körülbelül 20%-a nem Magyarországon született. 2013 és 2018 között a szakképesítésüket külföldön elismertetni kívánó fogorvosok számára 1 484 hatósági bizonyítványt állítottak ki.

Kiemelkedik az igénylők közül a 25-29 és 30-34 éves korcsoport, amely azért fontos információ, mert a fogorvosok korcsoport megoszlását tekintve ez a két korosztály jelentős fogorvosszámot képvisel. A 25-29 évesek korcsoportja 13,26%-a, a 30-34 éves korcsoportja 13,82%-a az alapnyilvántartásban szereplő fogorvosoknak, azaz a két korosztály együtt több mint egynegyedét teszi ki az alapnyilvántartásban szereplő fogorvosok számának. A 70 év feletti fogorvosok száma is kiemelkedő, 15,70%. (4. ábra)

A következő években aktív praktizálásuk megszűnésére lehet számítani, ami a fogorvos/páciens arányt is befolyásolhatja. A fogorvosok nemek szerinti megoszlása: férfiak 34%, nők 66%. Ez összehasonlítva a nemzetközi adatokkal, nem mutat jelentős eltérést az internacionális trendektől. 

A fogorvosi végzettséggel megszerezhető szakképesítések tekintetében minden európai uniós ország saját hatáskörében dönt. A különböző szakvizsgákkal rendelkező fogorvosok számai közül kiemelkedik a konzerváló fogászati és fogpótlástan szakvizsgával rendelkezők száma. A 2020 évi adatok szerint 3 904 fő rendelkezik aktív működési nyilvántartással. Ez jelentősen módosulni nem fog, mivel ennek a szakvizsgának a megszerzését rendeletileg megszüntették. Ezt követi a fogszabályozó (558 fő) és a dentoalveolaris sebész (557 fő) szakorvosi vizsgával rendelkezők száma. (5. ábra)

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtti időszakban szinte minden fogorvos letette a fog- és szájbetegségek szakorvosa vizsgát. Ennek az volt az oka, hogy így a közalkalmazotti jogviszonyban álló fogorvos „fizetési kategóriát ugrott”, azaz magasabb fizetési kategóriába került. Maga a vizsga kisebb követelményt állított, mint az egyetem befejezésekor abszolvált államvizsga. Jelenleg az európai uniós országokban – már ahol vannak a fogorvosi szakképesítésen belül szakvizsgák – a fogorvosok 5-15%-a rendelkezik valamilyen szakvizsgával. Ehhez hasonló arány fog beállni Magyarországon is. 

Érdekes adat, hogy a fog- és szájbetegségek szakorvosa és a konzerváló fogászat fogpótlástan szakorvosa szakvizsgával rendelkező működési nyilvántartásban szereplő fogorvosok száma – a 2019 és 2020 évi adatokat összehasonlítva – 15,1%-kal (694 fővel) csökkent. Ez egyértelműen az úgynevezett nagy létszámú évfolyamok munkából való kiállásával magyarázható. Jelentős csökkenést találunk még a gyermekfogászat szakvizsgával rendelkezők számában (18,1%, 49 fő). Nem elhanyagolható a fogszabályzó szakorvosok számának csökkenése sem (7,3%, 44 fő). (6. ábra)

Fontos kérdés a főiskolai szintű képzésen oklevelet szerzett (BSc.) dentálhigiénikusok száma. A dentálhigiénikusi főiskolai képzés a Szegedi Tudományegyetemen 2014-ben indult el, 2020. december 31-ig 55 hallgató államvizsgázott sikeresen a szakon. Jól megfigyelhető, hogy az oklevelet szerzett dentálhigiénikusok kevesebb mint egyharmada szerzett működési engedélyt. Bár a képzettek száma 2019 és 2020 között mintegy megduplázódott, működési engedélyt csak kevesebb mint egyharmada igényelt. (7. ábra)

Az OKJ végzettségű klinikai fogászati higiénikusok száma Magyarországon jelentős, 2019-ben 4821 fő, 2020-ban 5217 fő. Működési nyilvántartásba – arányait tekintve – jóval többen jelentkeztek be, mint a BSc. dentálhigiénikusok. Mind 2019-ben, mind 2020-ban az OKJ végzettségű klinikai fogászati higiénikusok mintegy kétharmada igényelte a működési nyilvántartásba vételt. (8. ábra)

A fogászati asszisztens végzettségű szakdolgozók száma 2019-ben 13 520, 2020-ban 14 244 fő volt. Ebből 2019-ben 5 348 fő, 2020-ban 5431 fő rendelkezett aktív működési nyilvántartással. Azért érdekes ez a szám, mert közben az aktív fogorvosok száma csökkenő tendenciát mutat. Az egy fogorvos, egy asszisztens arány eltolódott az 1 fogorvosra, 0,82 asszisztens statisztikai arányra. Ez arányaiban kedvezőbb, mint a 2019-es adat, ahol 1 fogorvosra 0,75 asszisztens jutott statisztikailag (9. ábra).

Összefoglalva: a magyaroroszági fogászati szakemberképzés megfelelő mennyiségű és minőségű fogorvost, dentálhigiénikust, fogászati asszisztenst bocsát a szakma rendelkezésére. A fogorvoslás vezetői és az egészségpolitikusok felelősek azért, hogy ezzel úgy gazdálkodjanak, hogy a lakosság szájüregi egészsége megfelelő színvonalat érjen el, hatékony prevenciós tevékenység alakuljon ki, a kuratív ellátás megfeleljen az európai normáknak. Közleményünkkel szerettünk volna rávilágítani az adatok bemutatásán keresztül bizonyos tendenciák meglétére.

Igen fontos és hatékony lépés lenne előre, ha – hasonlóan a medicina más területeihez – megszűnne a fogorvos-asszisztensnő duális ellátási szisztéma, és kiegészülne más, a területen dolgozó, a fogorvos által irányított szakemberrel. Meggyőződésünk, hogy szükség van több főiskolai végzettségű dentálhigiénikusra, prevenciós nővérre, dohányzásról leszoktató szakemberre, dietetikusra stb. Ehhez a fogorvostudományi karokkal rendelkező egyetemeken szükség van szakok indítására, majd a végzettség megszerzése után a szakemberek integrálása a fogorvoslásba. 

Szükségesnek tartottuk feltérképezni a klinikai fogászati higiénikusok (OKJ) és dentálhigiénikusok (BSc.) szerepét és helyét a magyarországi fogorvoslásban, ennek eredményei a következők:

A klinikai fogászati higiénikusok/dentálhigiénikusok prevenciós tevékenységét és a szájápolás területén végzett munkáját a fogorvosok, dentálhigiénikusok és fogászati higiénikusok fontosnak ítélik meg, de az OKJ végzettséget a prevenciós, szájápolási és edukációs feladatok ellátására nem tartja elegendőnek a szakmában dolgozók fele. A dentálhigiénikus képzés OKJ és BSc. szinten történő oktatásának és képzésének párhuzamos megtartását a fogorvosok több mint fele nem tartaná meg, és a BSc. végzettséggel rendelkező dentálhigiénikusok pontosan meghatározott kompetenciaszinten történő önálló munkavégzését a szakma szereplői több mint 85% javasolja, amelyet jelenleg az ide vonatkozó törvények és rendeletek nem tesznek lehetővé.

Véleményünk szerint a párhuzamos képzés megtartása és ugyanazon kompetenciaszinten való tartása a jelenlegi oktatási szisztéma egyik kiküszöbölendő hibája. 

A fogorvoslásban dolgozó szakemberek szerint a BSc. végzettségű dentálhigiénikus a professzionális szájápolás és szájhigiénés edukáció mellett a szűrésekben való részvétellel (81,7%), lokális fluoridálással (80,2%), fogfehérítéssel (80,0%), parodontális státusz felvételével (77,5%), szűrővizsgálatok elvégzésével (71,9%), dohányzásról való leszoktatással (70,2%) és antagonista lenyomat készítésével (69,7%) segíthetik a szakma működését. Mindez a professzionális szájápolás és szájhigiénés edukáció mellett inkább a klasszikus prevenciós feladatokat foglalja magába. 

Levonható az a következtetés, hogy helyes irányba mozdul el a magyarországi fogászati szakemberképzés, amikor lehetőséget nyújt a fogorvosi és a fogászati asszisztensi végzettségen kívül olyan szakemberek képzésére, akik részt vehetnek és részt vesznek a betegek dentális edukációjában, továbbá a klinikumban is alkalmazhatóak. Jogos igény a fogorvosok részéről, hogy az a kolléga, aki közvetlenül részt vesz a betegek chairside ellátásában, főiskolai végzettséggel rendelkezzen. Hiba lenne a fogászati prevenciós tevékenységet csupán caries prevenciós tevékenységgé és/vagy parodontális prevenciós tevékenységre szűkíteni. Különösen nagy hiba lenne egy olyan országban, ahol a fej-nyak területen előforduló rosszindulatú daganatok és a daganatmegelőző állapotok olyan – világviszonylatban is kiemelkedő – számban fordulnak elő, mint Magyarországon. A fogászati asszisztenseket, de főképpen a higiénikusokat be kell vonnunk a daganatprevenciós munkába, a daganatszűrések végrehajtásába, és a fej-nyak területen előforduló daganatos betegek pre- és postoperatív ellátásába.

Az Egészségügyi Világszervezet globális szájegészségügyi programjában az általános egészség és az életminőség része a száj egészsége, prioritásában a fogszuvasodás, parodontális betegségek és a szájüregi rák áll, továbbá a már kialakult betegségek kezelése helyett a jövőbeni megbetegedések megelőzésére fókuszál. A szájüregi betegségek megelőzésében az egyéni, a szakmai és a közösségi megelőző intézkedés egyaránt hatékonyak. A száj egészsége az általános egészséghez kapcsolódik. Annak ellenére, hogy nagyrészt megelőzhetők a fogszuvasodás, a parodoncium betegségei, a fogvesztés, az ajak és a szájüreg rákos megbetegedései, mégis a legelterjedtebb, nem fertőző betegségek közé tartoznak, melyek előfordulását és gyakoriságát befolyásolják a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, a megelőzés hiánya, továbbá a nem megfelelő finanszírozás, így az orális betegségek közegészségügyi problémát jelentenek a világban.

A DMF-T a legáltalánosabb és legegyszerűbb epidemiológiai és szintetikus indikátor, amivel a kívánt korcsoportok fogazati állapotáról kaphatunk képet. A D (Decayed) a szuvas, M (Missing) a hiányzó és az F (Filled) a tömött fogakat jelöli, a T (permanent Teeth) a maradó fogakra utal. Meg lehet mérni, hogy populáción belül a DMF-T számot, azaz a szuvas, tömött és hiányzó fogak számát. Az országok a DMF-T indexeket 12 éves korban veszik fel, amikor már az összes maradó fog előtört, és a tejfogak már nincsenek jelen. Magyarországon a 12 éves korosztály DMFT indexe (CECDO 2020 adatai alapján) 1,7, és a fogszuvasodás-mentes fogak a 12 éves korosztályban %-ban kifejezve (CECDO 2020 adatai alapján) 24%. 2016-2017 évben végzett felmérés alapján a 12 éves gyerekek körében a DMFT index 2,32, melyből a DT 1,7, MT 0,09, FT 0,52 (1985-ban 5). A 12 éves gyerekek 11,9%-a szájüregi fájdalom és kényelmetlenség miatt, 40,5%-a fogainak megjelenése miatti okokból kereste fel fogorvosát a szüleivel. 2017-ben a felnőtt lakosság DMFT indexe 25-52 év közötti férfiaknál 11,91, DMFS indexe 24,28. Idősebb életkorban, munkanélküliség esetén magasabbak voltak az értékek. A szuvas fogak átlaga 5,61; a tömött fogak átlaga 5,61; a hiányzó fogak átlaga 3,0. 2018-ban végzett felmérés alapján a fogyatékkal élő betegek szájegészsége rossz, fogászati ellátásuk nem megoldott, a DMFT index 20,5; a szuvas fogaknál 2,6; a hiányzó fogak esetén 11,2; a tömött fogak esetében 6,7. Fogorvos-látogatási szokásaikat tekintve a betegek többsége 12 hónapnál régebben járt fogorvosnál, fogfájást egy éven belül kevés beteg érzett.

2018-ban az ajak- és szájüregi rák a 15. leggyakoribb daganattípus volt a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (International Agency for Research on Cancer) adatai alapján. Az Egyesült Államokban 2016-ban 45 543 új garat- és szájüregi rákot diagnosztizáltak, 10 170 páciens halt bele a betegségbe. A szájüregi daganatok fő kockázati tényezői között a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a bételdiórágás szerepelt. 2017-ben a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján az ajak-, nyelvgyök-, nyelv-, fogíny-, szájfenék-, szájpad-, ajak-, szájüreg- és garatdaganatos megbetegedések száma 1542 volt hazánkban, ami az összes ráktípus 2,72%-a az adott évben.  2015-ben világszerte a fogászati költségek 356,80 milliárd USD közvetett, és 187,61 milliárd USD közvetlen költséget jelentettek. Amerikában évente 27 millió lakos keresi fel fogorvosát, e betegek szűrése a tanulmány szerint 102,6 millió dollárral csökkenti az egészségügy költségeit.

Az egészségügyi szolgáltatás igénybevételének egyik meghatározó tényezője az egészségügyi ellátás elérhetősége, annak távolsága és a szolgáltató finanszírozási státusza. Országon belül a szájüregi egészségügyi ellátás általános lefedettségére kell törekedni. Hazánkban a közfinanszírozott rendelőkből 3289 alapellátást, 749 szakellátást nyújt. 282 egészségbiztosító által finanszírozott betöltetlen fogorvosi szolgálat nem tudott beteget ellátni 2021 októberében Magyarországon. (11. ábra) A megelőzés és a korai diagnózis javítja az egészségügyi eredményeket. A preventív szemlélethez hozzátartozik az évenkénti fogorvos-látogatás, mellyel az optimális száj­egészség fenntartható és megelőzhető a fogszuvasodás, a fogvesztés és a szájüregi rák kialakulása.

(12. ábra) A társadalmi-gazdasági helyzet erősen befolyásolja a szájbetegségek prevalenciáját és súlyosságát, így fontos meghatározni országon belül is a térség társadalmi-gazdasági helyzetét, ami feltárja az egyenlőtlenségeket. (13. ábra)

 A szakfelügyelet elsődleges feladata a törvények és rendeletek betartása, illetve betartatása. Ugyanilyen fontos az egészségügyi és a szakmai vezetés informálása a magyarországi fogorvoslást érintő adatokról. 

Közleményünk azt a célt szolgálja, hogy ezek az adatok ismertté váljanak nem csak a szakmai vezetők, hanem minden magyarországi fogorvoslásban érintett számára.