A kultúra el nem mondott hatása a szájüregi egészségre

Janet Williams Oshun dentálhigiénikus azt vizsgálja, hogy a kultúra és a különböző szájüregi praktikák hogyan befolyásolják a szájegészséget.

A Dublini Fogászati Egyetemi Kórházban folytatott tanulmányaim utolsó évében kutatást végeztem az etnikai és kulturális szájápolási gyakorlatok hatásának feltárására azzal a céllal, hogy rávilágítsak a szájápolás kulturálisan befogadó megközelítéseinek szükségességére.

A szájegészségügy nem csupán fogmosás és fogselyem használata. Mélyen összefonódik az egyéni életmódbeli tényezőkkel, a társadalmi és közösségi hálózatainkkal, az élet- és munkakörülményekkel, valamint az általános társadalmi-gazdasági, kulturális és környezeti feltételekkel. Kutatásom középpontjában a kultúra és a szájhigiénia közötti bonyolult kapcsolat áll. Úgy vélem, hogy ez a terület alulreprezentált a fogászati ágazatban.

Ez a cikk három széles körben alkalmazott szájegészségügyi gyakorlatra összpontosít: a miswakra, a bételdió rágására (betel nut chewing) és az olajrágásra (oil pulling therapy).

A miswak: szent rituálé a száj egészségéért
Először is, merüljünk el a miswak figyelemre méltó világában. A miswak lényegében egy természetes fogkefe, amelyet a Salvadora persica vagy Arak fáról származó gallyból készítenek. A Közel-Keleten, Észak-Afrikában, valamint Közép- és Délkelet-Ázsiában még mindig gyakran használják, és a száj és az elme spirituális megtisztítására szolgáló szent rituálénak tekintik (Saha et al, 2012). Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) elismeri ezt a spirituális szemléletet, és kijelentette, hogy a miswak használata nemcsak olcsó, hanem hatékony eszköz a szájhigiénia javítására is (Aboul-Enein, 2014).

A miswak rendkívüli szájegészségügyi előnyeinek titka az összetételében rejlik. A miswak rágáskor természetes bioaktív kémiai anyagokat, például kalciumot, fluoridot, benzil-izotiocianátot, C-vitamint, csersavat és még sok mást szabadít fel, számtalan előnyt kínálva.

A miswak csökkenti a lepedéket és az ínygyulladást, segíti a zománc remineralizációját, megakadályozza a rákkeltő és genotoxikus vegyületek kialakulását, valamint elősegíti a gyógyulást és a szövetek helyreállítását (Haque és Alsareii, 2015). Egy bizonyítékokon alapuló áttekintés (Nordin és mtsai., 2020) megerősíti gombaellenes, antikariogén, antibakteriális és plakkellenes hatását.

Azonban minden erénye ellenére a miswak nem mentes a hátrányoktól. A miswak szerkezete korlátozza a hozzáférést az interdentális terekhez, a lingvális és palatális felszínekhez (Gazi et al, 1990), és egyes tanulmányok szerint okkluzális kopást és ínyrecessziót okozhat (Johansson et al, 1991; Eid és Selim, 1994).

A szakirodalom bemutatja a használatának támogatásának fontosságát, azzal a követelménnyel, hogy a használatához olyan kiegészítő szájhigiéniai segédeszközöknek kell társulniuk, mint az interdentális kefék és a fogselyem.

Bétel dió rágás: kulturális hagyomány fogászati következményekkel
A következőkben a bételdió rágásával foglalkozunk. Ez a kulturális rituálé mélyen gyökerezik Dél- és Délkelet-Ázsia, a csendes-óceáni szigetek és Afrika egyes részeinek kultúrájában. A bételdió (areka dió) rágását jelenti anélkül, hogy lenyelnénk. Gyakran kombinálják dohány, fűszerek és bételdiólevelek keverékével, hogy „betel quid”-et készítsenek belőle.

Becslések szerint világszerte 600 millió ember fogyaszt bételdiót és bételkvidet (Gupta és Warnakulasuriya, 2002). Figyelemre méltó, hogy a nikotin, a koffein és az alkohol után ez a negyedik leggyakrabban fogyasztott pszichoaktív anyag világszerte. Olyan hatásokat vált ki, mint az eufória, az energialöket, a telítettség és a fogfájás enyhítése (Anand et al, 2014).

Szájegészségügyi szempontból a bételdió rágása különböző kockázatokkal jár mind a kemény, mind a lágy szájszövetekre nézve, ami gyökér- és fogtörésekhez, okkluzális fogvesztéshez és a temporomandibuláris ízület károsodásának lehetőségéhez vezet a krónikus használóknál. Egyesek szerint azonban védelmet nyújthat a fogszuvasodás ellen (Trivedy és mtsi., 2002).

Továbbá a bételdió rágása növeli a parodontális betegségek, a szájüregi rákok és a száj alatti nyálkahártya fibrózis kockázatát (Anand et al, 2014). A WHO a bételdiót az első csoportba tartozó emberi rákkeltő anyagok közé sorolta (WHO, 2012). A genotoxicitás és a génmutáció révén hozzájárul a rák kialakulásához (Anand et al, 2014).

Ez a kulturális gyakorlat bizonyítottan káros hatással van a szájüregre. A pozitív hatásokra vonatkozó korlátozott bizonyítékok miatt a szájápolásban való visszatartására szólít fel.

Olajhúzás-olajrágás terápia: ősi gyakorlat modern lehetőségekkel
Végezetül az olajhúzásos terápiát vizsgáljuk meg, amely az indiai ayurvédikus (hindu) kultúrában szilárdan megalapozott. Ez az ősi gyakorlat lényege, hogy éhgyomorra egy evőkanál olajat 10-20 percig a szájban forgatunk, majd kiköpjük (Hariharan et al, 2020).

Abban a hitben gyökerezik, hogy ez a folyamat a nyelven és a nyálon keresztül eltávolítja a szennyeződéseket a szervezetből, és növeli a száj egészségét (Singh és Purohit, 2011).

Az olajhúzás antioxidáns és antibakteriális tulajdonságairól ismert, és csökkenti a lepedéket, az ínygyulladást és a szájszagot. Lehetséges gyógyító hatása még az olyan szisztémás betegségekre is, mint a migrén, a cukorbetegség és az asztma (Asokan et al, 2009).

Az olajhúzásban található antioxidánsok célba veszik és elpusztítják a patogén baktériumokat, például az A actinomycetemcomitans-t és a P gingivalis-t (Sood, 2014). Tanulmányok azt mutatják, hogy a szezámolaj, amely gyakori választás, ugyanolyan hatékony lehet a plakk okozta ínygyulladás megelőzésében, mint a klórhexidin (Shanbhag, 2017), valamint a szájszag és a patogén baktériumok elleni küzdelemben (Sood, 2014).

Bár az aspirációs kockázat (Hariharan et al, 2020) és az időigényesség (Sood, 2014) miatt nem ajánlott öt év alatti gyermekek számára, az olajhúzás figyelemre méltó előnyökkel jár.

Számos tanulmány jelentős pozitív eredményeket mutatott ki az olajhúzással kapcsolatban. Kutatásom során azonban azt találtam, hogy a legtöbb tanulmány csak rövid ideig (két hét és egy hónap között) tartott. Hasznos lenne több kutatás a hosszú távú hatásokról és a nyugati kultúrában elfoglalt helyéről.

A kultúra tudatosítása a szájhigiéniai ellátásban
Fogorvosi szakemberként elsődleges felelősségünk, hogy a pácienseink érdekében cselekedjünk. A kulturális befogadás elősegítése központi szerepet játszik ebben a küldetésben.

Ennek eléréséhez elengedhetetlen, hogy mélyrehatóan megismerjük a világ különböző szájüregi gyakorlatát. Ezen ismeretek alkalmazása a szájhigiénés utasítások, diétás tanácsok, kezelési tervek és egyebek átadásakor nyitottságot és fogékonyságot ösztönöz útmutatásaink iránt.

Ez az utazás arról szól, hogy gazdagítsuk pácienseink kultúrájának és szokásainak megértését. A kultúra és a sokféleség elfogadásával a szájhigiéniai ellátásban jelentősen javíthatjuk a betegek számára nyújtott ellátás minőségét.

Forrás: https://dentistry.co.uk/2023/11/07/the-untold-impact-of-culture-on-oral-health/