A képzett orr információkat nyerhet a rossz leheletből

[et_pb_section fb_built=”1″ admin_label=”section” _builder_version=”3.22″][et_pb_row admin_label=”row” _builder_version=”3.25″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat”][et_pb_column type=”4_4″ _builder_version=”3.25″ custom_padding=”|||” custom_padding__hover=”|||”][et_pb_text admin_label=”Text” _builder_version=”4.4.7″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat” hover_enabled=”0″]

A kutatók szerint a kellemetlen szájszag a harmadik leggyakoribb oka a fogorvosi látogatásoknak. A kurzust tartó Prof. John Greenman, és Dr. Saliha Saad, rámutatott, hogy a leheletet kialakító szagokat mikrobák és a testben zajló metabolikus folyamatok egyaránt eredményezhetik. Az esetek 80%-ban a szájszagot mikrobák okozzák, de oka lehet ínygyulladás vagy fogszuvasodás is. Ezek az állapotok rájuk jellemző szagokhoz köthetők, melyet egy képzett orr képes felismerni és megkülönböztetni.

Az ötnapos lépésről-lépésre haladó kurzus a résztvevők szaglóképességének javításával kezdődik, amely során tucatnyi vegyi anyagot kell megszimatolniuk, majd szagerősség szerint sorba rendezniük. Így megismerkednek azokkal a szagtípusokkal, melyek a leheletben találhatók. Ezután két módszer szerint, önkénteseken gyakorolják a rossz lehelet besorolását.

Az egyik az organoleptikus módszer, amely a szag erősségét osztályozza egy 0-től 5-ig terjedő skálán. A másik a hedonisztikus eljárás, amely a szag „minőségét” kategorizálja aszerint, hogy az kellemes vagy kellemetlen és hogy milyen más szagokhoz (tojás, virág, káposzta, stb.) társítható.

A harmadik napon a résztvevőket megismertetik a szájszag detektálásának műszeres módszereivel, számos szájhigiéniás eszközzel és a kemoprevencióval. Ilyen például: a nyelv tisztítása, a fogselyem használata, szájzuhany használata. Utána újra megvizsgálják a betegek leheletét, hogy a választott módszer megoldotta-e a problémát.

Saad szerint a rossz leheletre vonatkozó panaszok általában a betegektől származnak, de a fogászati személyzet gyakran nincs kiképezve a probléma elhárítására. “Meg kell tudniuk különböztetni a szájban előforduló szagokat egymástól, melyet okozhatnak a nyelven lévő mikrobák, az ínybetegségek és a fogszuvasodás is. Ezek mind könnyedén kezelhető elváltozások, a leheletben található, tüdőkből származó egyéb illékony anyagok pedig súlyosabb betegségekre utalhatnak.”

“A kurzust megelőzően megvizsgáljuk, hogy a jelentkezők rendelkeznek-e a nazális epithelium megfelelő szaglóreceptoraival, mivel néhány ember anosmiás. Legalább 80%-ot kell elérniük a vizsgálati teszt során ahhoz, hogy felvehessék a kurzust. Utána megtanítjuk őket az érzékelt szagok elkülönítésére, valamint az olyan analitikai eszközök használatára is, mint a Halimeter vagy az orális gázkromatográfia.”

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]