„A jövő már a jelen”
Dr. Bogdán Sándorral beszélgettünk életútjának fontosabb állomásairól, a jelen feladatairól és a szakma kihívásairól

Dr. Bogdán Sándor a Semmelweis Egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinika docense, az Arc- állcsontsebészeti Fekvőosztály vezetője, a graduális és posztgraduális képzés oktatója, hazai és nemzetközi továbbképzések előadója. Számos tankönyvfejezet és tudományos publikáció szerzője, a Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság, a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának, a Magyar Digitális Fogászati Egyesület, a Magyar Állcsont-Ortopédiai és Fogszabályozási Társaság vezetőségi tagja.

Tanár Úr! Tekintsünk vissza kicsit a kezdetekre, mikor határozta el, hogy az orvosi, illetve a fogorvosi pályát választja, volt ebben családi motiváció, esetleg személyes példa?

Pályaválasztásomat családi indíttatás nem motiválta, szüleim pénzügyi területen dolgoztak, családunkban egyedül a sógorom volt fogorvos.

Gyermekkoromtól kezdődően mindig fontos volt számomra a manualitás, nagyon érdekelt a fotózás, az elektronika, a repülőmodellezés, versenyszerűen modelleztem, robbanómotoros repülőgépeket készítettünk, sokféle hobbim volt.

Tizenéves koromtól kezdődően már megfogalmazódott bennem, hogy orvos leszek. Nekem is voltak, mint a kamaszodó gyerekeknek általában – főleg olvasmányaim alapján –, „világmegváltó” álmaim, már abban az időben is érdekeltek a gyógyító munka kihívásai, annak lehetőségei.

Fogorvosi és általános orvosi diplomával is rendelkezik.  Melyiket szerezte meg elsőként, s milyen motivációk sarkallták a második diploma megszerzésére?

Először a fogorvosi kart végeztem el, de már akkor tudtam, hogy szájsebész, lehetőleg maxillofaciális sebész szeretnék lenni. Abban az időben indult el egy új európai trend, mely szerint az arc-, állcsont- szájsebészethez általános orvosi és fogorvosi diplomára egyaránt szükség van, ezért beiratkoztam az általános orvosi karra is. Egyetemista koromban is a sebészi, manuális kihívások vonzottak, ezért az Anatómiai Intézetben, annak ikonikus oktatója, Csányi Károly mellett demonstrátorkodtam, TDK munkát végeztem, ez a későbbiekben, a maxillofacialis sebészetben nagyon komoly anatómiai alapot adott nekem.

Hogyan indult szakmai életútja, illetve melyek voltak a folytatás meghatározó állomásai?

Az egyetem befejezésekor, még a szájsebészeti szigorlaton, Gyenes Vilmos tanár úr (aki akkor nyitotta meg a magánrendelőjét) megkérdezte, hogy fogorvosként szeretnék-e nála dolgozni. Ezt örömmel elfogadtam, és 2-3 évig ott dolgoztam, közben munka mellett végeztem az általános orvosi kart. Diploma után, rövid ideig a Honvéd Kórház Szájsebészeti Osztályára kerültem, ahol rendkívül jó, összetartó, baráti csapat alakult ki, többek között Tóth-Bagi Zoltán és Túri József barátommal rengeteg traumát operáltunk, sok tapasztalatra tettem szert.

Szakvizsga előtt a Szájsebészeti Klinikára kerültem egyéves fekvőosztályos gyakorlatra. Itt Szabó György professzor úr (az intézmény akkori vezetője) felajánlotta, hogy maradjak a Klinikán, és a továbbiakban is maximálisan támogatott a sebészi ambícióim kiteljesedésében. Ettől kezdődően kezdtem komolyabban a maxillofaciális sebészettel foglalkozni.

Amennyiben kíváncsi az interjú folytatására fizessen elő magazinunkra! >>ITT

Dr. Riba Magdolna