A harapás
Dr. Fehér Tibor

Az alsó állcsont fiziológiásan nem a harapásban, hanem a nyugalmi helyzetben tartózkodik. A harapás egy vegetatív funkció, az üres szájjal történő nyelés velejárója naponta körülbelül ezerszer. A reflex során az állkapocs a harapási helyzetben biztos alapul szolgál a légút elzáródásához és a nyelőcső megnyitásához, majd a nyelés után a rágóizomzat ellazulásától kb. egy másodperc múlva visszatér a nyugalmi helyzetbe.

A sokféle harapás oka, hogy az ízületi fej a harapásban a központi helyzetéhez képest feljebb, lejjebb, előrébb és hátrébb, valamint jobbra vagy balra eltolva is állhat.
A rágóizmok működését a periodontális receptorok és az izomorsók befolyásolják.
A jó harapásnál a fogak egymásra nyomást gyakorolnak, a fogágyreceptorok ezt érzékelik, visszajelzésükre ellazul az izomzat, ettől az állkapocs visszajut a nyugalmi helyzetbe.

A rossz harapás a kétoldali rágóizomzat (jobb és baloldali, valamint elülső és hátulsó izomzat) egyenetlen feszülését okozza. A nagyobb izomfeszülés oldalán tiltakoznak az izomorsók az állkapocs helyzete ellen. Izomellazulás helyett újabb izomtevékenység következik. Ennek célja: az állkapcsot olyan helyzetbe csúsztatni, ahol a kétoldali izomfeszülés azonos. Az elcsúsztatás után az izomorsók elégedettek lennének az eredménnyel, de mert a fogak csak egyik oldalon ingerlik a periodontális receptorokat, izomellazulás helyett az izmokat újabb izomtevékenységre késztetik. Ennek célja, hogy a fogak bal és jobb oldalon egyaránt terhelődjenek a harapásban. Az izmok visszacsúsztatják az állkapcsot a hibás harapásba és kezdődik mindez elölről. Ez a fogcsikorgatásban nyilvánul meg.

Amennyiben az állkapocs elmozdítása a fogak helyzete miatt nem tud létrejönni (például mély- vagy keresztharapás), akkor az izmok megfeszülnek, de nem rövidülnek meg, ezzel fogszorítást okozva.

Funkcionális szempontból kétféle harapás létezik:

• a „jó harapás” (centrális okklúzió), amely az ízületi fejek központi helyzetét eredményezi, ezáltal a rágóizomzat reflexes ellazulásához vezet;
• a „rossz harapás” az ízületi fej kényszerhelyzetét eredményezi, ezáltal a rágóizomzatot – az ízületi fej helyzetének korrigálása végett – újabb munkára készteti, ami a fogcsikorgatásban vagy a fogszorításban nyilvánul meg.

A „rossz harapás” alapján legyártott fogmű a fogak, fogpótlások sérülését, implantátum kilazulását, a fogágy károsodását, valamint a temporomandibularis diszfunkció nevű betegség tüneteit is okozhatja.

Megbeszélés

1991-ben W-D. Kaiser professzornak, a Pathophysiologie für Stomatologen című könyv egyik szerzőjének megmutattam az általam elképzelt reflexkörök sematikus rajzait a rágószerv működéséről, kérve a véleményét. Azt mondta: “Persze, hogy így működik, másképp nem is tudna.”

Kérdésemre, hogy akkor miért nem ezt írta a könyvében, azt válaszolta: „Mert nem bizonyított.”
Azóta harminc év telt el, a rágószerv egészséges és kóros működésének reflexkörét a mai napig nem publikálták.
Miért nem kívánjuk a fogcsikorgatás és/vagy fogszorítás okát kutatni és kezelni?

Konklúzió

A harapás a fogászat tabu témája. Pedig a harapástól függ az ízületi fejek helyzete, ami pedig meghatározza a rágóizomzat működését.