Töméskészítés során – lehetőleg rövid időn belül – esztétikus, mechanikailag ellenálló, tartós megoldásra törekszünk [1, 2]. Ez akkor valósulhat meg, ha az anyag polimerizációs foka magas szintet ér el, azaz a lehető legtöbb monomer mint szerkezeti egység épül be a térhálós polimerbe, csökkentve ezáltal a biológiailag potenciálisan veszélyes szabad monomerek kioldódását [3, 4]. A polimerizáció során az anyag egyre merevebbé válik, a szabad monomerek mozgása lelassul, gátat szabva így a további polimerizációnak [5]. A polimerizációs folyamatot az oxigén jelenléte is akadályozza, megkötve az aktiváláshoz szükséges szabad gyököket [6].

1. kép: Kiindulási állapot – 2,6 MO kompozittömés

Az oxigéninhibíciós zóna szerepe jelentős az egyes rétegek között, hiszen a kötőerősséget növeli [7], ugyanakkor a tömés véglegesnek ítélt felszínéről eltávolítandó, mert a benne lévő szabad monomerek kioldódva toxikus hatást fejthetnek ki a szervezetre [8]. Oxigén juthat azonban a tömőanyag belsejébe is, beékelődött légzárványok révén. Egyrészt, a hagyományos tömöríthető kompozitok rétegzése elősegíti a légzárványok képződését az egyes rétegek között, viszont arányaiban nagyobb mennyiségű buborékot találhatunk az alacsonyabb viszkozitású anyagokban, főleg a folyékony kompozitokban [9, 10].

2. kép: MO üreg zsaluzás után.

A restaurációk 85-100%-ában található légzárvány, melyek százalékos megoszlása a tömés volumenének 3%-át is meghaladhatja [10]. A buborékok termékben való jelenléte nemkívánatos tényező, mivel a belső felszínükön lévő reagálatlan monomerek alacsonyabb polimerizációs fokot eredményeznek, így a tömőanyag mechanikai tulajdonságait csökkentik. A légzárványok terhelés hatására „locus minoris resistentiae” elvén gyengítik az anyag integritását, repedést, törést indukálva [11]. Fokozzák az abrázióval szembeni fogékonyságot, nem beszélve a biokompatibilitási szempontokról a bennük található szabad monomereknek köszönhetően [12]. A pórusok növelik az anyag vízfelvételét, ezáltal a kémiai degradációját, hiszen a penetráló folyadékok szerves kötéseket bontó bakteriális és nyálenzimeket is tartalmaznak [13]. Esztétikai szempontból is zavarók lehetnek, mert transzlucens foltként áttűnnek a tömés felszínén, elszíneződhetnek, vagy a kopás révén felszínre kerülve egyenetlenséget eredményeznek, mely plakk-akkumulációt okozhat. Ez a tömés szélén még nagyobb problémát jelent, hiszen elősegítheti a bakteriális savak penetrációját, ezáltal a szekunder káriesz kialakulását [14]. Az üreg alján lévő buborékok posztoperatív érzékenységet is okozhatnak, mely a rágás során előidézett tubuláris folyadékáramlás révén okoz kellemetlen érzést [15].

3. kép: Filtek Supreme Flowable (3M) folyékony kompozit vékony rétegű felvitele a gingivális láda szélére és a dentinre.

A légzárványok a töméstechnika révén is bekerülhetnek a restaurációba, azonban a gyártás során is sok buborék jut a tubusba [16]. A folyékony anyagok használat utáni túlfolyását a fecskendő dugattyújának visszahúzásával próbáljuk megakadályozni, mely művelet során is levegőt szívunk az anyagba. Ezért fontos szempont lehet anyagvásárláskor a fecskendő kialakítása, az applikátor átmérője, mert megfelelő konstrukció esetén nem kell túlfolyással számolni, így szükségtelen a kompozit visszaszívása, ezáltal csökken a fecskendőbe kerülő levegő mennyisége. A konzisztencia is jelentős mértékben meghatározza a kényelmes használhatóságot és tartósságot, hiszen a jó adaptációs képesség és a buborékmentesség a megfelelő széli zárás biztosításával tartós tömés készítését eredményezi.

4. kép: Az approximális fal felépítése (Filtek Z250 – A2, 3M).

5. kép: Az elkészült tömés (A barázdafestés a funkciót nem javítja, tehát elhagyható).

A 3M felismerte a fent említett tényezők fontosságát, és kifejlesztett egy olyan adagolási technológiát, mely buborékmentes applikációt tesz lehetővé. A Filtek Supreme Flowable Restorative túlfolyásmentesen, könnyen és légzárványok nélkül alkalmazható, ideális konzisztenciájú folyékony kompozit. Az anyag klinikai előnyeinek feltérképezése – hozzánk hasonlóan – több ország kutatócentrumában jelenleg is zajlik. Vizsgálataink, a porózitás mértékének elemzése mellett, az anyag polimerizációs képességeinek meghatározására irányulnak, melyek előzetes eredményei igen bíztatók. Kutatásaink megvalósítását a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatja (Bolyai+ ÚNKP-20-5-PTE-615).

6. kép: Polírozás után.