A fogszuvasodás és az elhízás kapcsolatának újabb összefüggései

A fejlett ipari társadalmakban a megbetegedések jelentős százaléka az elhízásból (obesitas), illetve
az elhízásból adódó következményes betegségekből adódik (2. típusú diabetes, hypertónia bizonyos
formái, daganatos betegségek egyes típusai stb.). Ezzel párhuzamosan köztudottan magas a
fogszuvasodás aránya, mely így bizonyos országokban népbetegségnek számít.

A fogorvoslás az utóbbi 20-25 évben két fő ágra szakadt. Az egyik a néha túlzott specializáció felé irányuló szakosodás, mely bizonyos felkeltett igények kielégítését szolgálja (esztétikai fogászat, egyes szofisztikált paradontológiai műtétek, a nem megalapozott indikációjú implantációk stb.). A másik ág a népegészségügyi fogorvoslás, melyben a fogszuvasodás megelőzése és kezelése, a rágóképesség helyreállítása, a nyálkahártya-betegségek megelőzése és kezelése, vagyis a fogorvoslás valódi problémái kerülnek besorolásra. Míg az elsőnek megemlített szakágak a fogorvoslást a szépséggyógyászat irányába mozdítják el, a népegészségügyi fogorvoslás közelebb áll a hagyományos medicinális megközelítéshez.

A kutatás adatait három fő kategória szerint vizsgáltuk, ezek a szociodemográfiai adatok, a fizikális egészség és a szájhigiénia voltak.

Szociodemográfiai adatok

A vizsgálaton 84,1% nő és 15,9% férfi vett részt. Átlag életkor 43,00±13,71. A legfiatalabb 16 éves, legidősebb 76 éves. 45,5% házas, 21% élettársi kapcsolatban él, 18,2% egyedülálló. (Több mint 60% élettársi vagy házastársi kapcsolatban él, 18% egyedülálló, közel 12% elvált vagy özvegy.) A válaszadók közel 52%-a főiskolát vagy egyetemet végzett, 38% legalább érettségivel rendelkezik. Megállapíthatjuk, hogy a kérdőívet kitöltők a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők közül kerültek ki nagy százalékban, így az iskolázottság hiánya nem magyarázhatja az olykor hiányos, alapvető szájápolási szokásokat nem megfelelően ismerő és alkalmazó válaszokat.

Anyagi helyzetüket tekintve a válaszadók közül rendszeres jövedelme 85,1%-nak van, és több mint 90% elfogadhatónak ítélte meg anyagi helyzetét (igen jó, jó, közepes kategóriába sorolta azt). Ezekre a kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogy nem a szájápolásra fordítható összeg hiánya okolható a rossz szájhigiénés állapotokért.

Fizikális egészség

Az alapbetegségek tekintetében 78% nem kezelt „beteg”, itt fontos megjegyezni, hogy a kategória megjelölése nem jelenti a betegség hiányát. (A Covid kapcsán az alapbetegségek felkutatása háttérbe szorulhatott a pandémia elsődleges feladatainak ellátása közben.) A válaszadók átlagos testsúlya 73,94 kg±17,52; a medián 71,0 kg, a legkisebb 40 kg, a legnagyobb súly 150 kg.

A kérdőívben az önbevallás alapján megítélt súlyt a meglehetősen súlyos, túlsúlyos és nem túlsúlyos kategóriák közül választhatták ki. A minta 54,3%-a nem gondolja magát túlsúlyosnak, 41,0% túlsúlyos, míg 20% meglehetősen túlsúlyosnak ítélte a testsúlyát.

A túlsúly – mint az alapbetegségek rizikófaktora – kiemelt jelentőséggel bír a megelőzésben külön figyelmet igénylő célcsoportok kialakításában. A testsúlytöbblettel rendelkezők másodlagos megbetegedései között elsőként figyelhetjük meg a szájüregi elváltozásokat, így ezek felkutatása és időben történő kezelése elengedhetetlen.
Keresztmetszeti vizsgálatunkban a válaszadók 50,3%-a nem gondolja magát sportosnak, 52,2% sportol napjainkban is. Ez az arány rosszabb, mint a gyermekkorban, ott 62,7% állította, hogy sportolt. Megeshet, hogy a gyerekkori adatok nem tükrözik a valóságot az idő eltelte miatt, esetleg retrospektív pozitívabb megítélés alá esik jelenlegi „mozgásszegényebb”, felnőttkori életük miatt. A testnevelés napi szintű bevezetésével bízunk abban, hogy ez az adat egyre nagyobb mértékben tükrözi majd a valóságot. Szignifikáns összefüggés mutatkozik a gyermekkori elhízás és mozgásszegény élet, illetve a felnőttkorban megjelenő diabetes és hypertónia között.

Az étkezésekkel kapcsolatos kérdéseinkre az étkezési szokásaikat elfogadhatónak (kiegyensúlyozott és részben kiegyensúlyozott) 81% ítélte meg. Háromszori étkezést 45,9% követ. Akik rendszertelennek ítélik étkezési szokásaikat, sokkal kevesebbet esznek egy nap (80,0%-a egyszer étkezik egy nap, 44,3% kétszer). A kiegyensúlyozottan étkezők 68,9%-a napi 5x eszik. Gyakori nassolásról 24,2%, nem túl gyakoriról 36,1% számolt be.

Szájhigiénia

A 80% az ajánlott napi minimum fogmosást elvégzi, de itt még nem vizsgáltuk a minőségi paramétert, amely legalább olyan fontos, mint a gyakoriság. Ismét úgy gondoljuk, hogy ennek az adatnak sem hihetünk. A válaszadó tudja, hogy mennyiszer kellene ezt tennie, és önmagának sem vallja be az igazat, ezért az elvárt számot mondja be. Ha a válaszadók igen nagy része valóban ilyen arányban mosna fogat, akkor a magyarországi DMF-T index adatok nem volnának ennyire kétségbeejtőek.

Önbevallás alapján megítélt fogazati állapottal kapcsolatos kérdéseinkre érkezett válaszokra 5 kategóriából választhattak. 43,1% jó állapotúnak, 24,7% közepes állapotúnak, 20,7% igen jó állapotúnak gondolja azt. A magyarországi populáció, bár javuló tendenciát mutat, de jellemzően csak „végső esetben”, fájdalom esetén és nem prevenciós céllal keresi fel fogorvosát. 98,1% fontosnak tartja fogainak egészségét.

A fogkefe és fogkrém használata szerencsére egyértelműnek látszik azok körében, akik állításuk szerint megfelelően tartják karban fogazatukat. Az interdentális fogköztisztítók, különösen a fogköztisztító kefe azonban még nem eléggé elterjedt, pedig szignifikáns összefüggés van a helyes használata és a fogazat jó állapota között. A megkérdezettek 73,8%-a legalább évente jár fogorvoshoz. Ezt erős kétkedéssel kell fogadnunk, még akkor is, ha vizsgálatunk nem reprezentatív. A felmérésünkből az derül ki, hogy az egész magyarországi népességre kivetítve elégedettek lehetnénk az eredménnyel.
Azok a megkérdezettek, akik félévente járnak kontrollra, 78% kielégítő fogazati állapotról számolt be. A fogorvoshoz legalább évente járók közül 67,9% megfelelő állapotúnak vallotta fogai állapotát.

Összefoglalás

A kérdéseinkre adott válaszok egybevágnak a korábban ismertetett irodalmi adatokkal. A válaszok többsége bizonyítja, hogy az elhízási és a fogszuvasodási adatok összefüggenek. Vizsgálatunk ezen felül arra is rámutat, hogy a magas iskolai végzettségű, jó jövedelemmel rendelkező rétegek is rendelkezhetnek nem megfelelő szájhigiéniával és súlyfelesleggel.
Kiemelt jelentőséggel bír a fogorvoshoz járás gyakorisága a hosszú távon megfelelő fogazat fenntartásában, ezzel együtt pedig az alapbetegségek időben történő felkutatásában.
Bár maga az egyén tudja, hogy nem szabad például a főétkezések között édességet fogyasztania, mégis megteszi.
Tisztában van vele, hogy a súlyfelesleg magasabb kockázati rizikóval jár, mégis megmarad rossz szokásainál. A megkérdezettek – a vizsgálat alapján elmondható – tisztában vannak káros szokásaik következményével, de a szükséges prevenciós lépésekkel nem minden esetben. Fontos lenne az ezzel kapcsolatos oktatás megerősítése, továbbá az erre még fogékony korban lévők alaposabb egészségnevelése!