A fogorvosok korlátokba ütköznek a fogyatékossággal élő betegek kezelésében

Iraki és Egyesült Arab Emírségekben dolgozó kutatók tanulmánya szerint az ezekben az országokban dolgozó fogorvosok úgy érzik, hogy nem rendelkeznek megfelelő felszereléssel ahhoz, hogy optimális szájüregi ellátást nyújtsanak a fogyatékkal élő betegeknek. Az okok között szerepel a klinikusok szorongása, valamint a megfelelő kezelési idő és képzés hiánya. A kutatók szerint célzott oktatási lehetőségekre van szükség ahhoz, hogy javuljon a klinikusok önbizalma és képessége a fogyatékkal élő betegek kezelésére.

Egy 150 ajmáni fogorvosból álló minta kitöltött egy keresztmetszeti felmérést, amelynek célja az volt, hogy megvizsgálja a klinikusok fogyatékossággal élő betegek kezelésével kapcsolatos kompetenciáját, valamint azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják az ellátás nyújtását és az észlelt kompetenciát.

A válaszadók többsége (75,3%) egy és öt év közötti klinikai tapasztalattal rendelkezett, és a mintacsoport 46,7%-a minimálisnak minősítette a fogyatékkal élő betegek kezelésével kapcsolatos tapasztalatát. Mindössze 2% mondta azt, hogy jelentős tapasztalattal rendelkezik a fogyatékkal élő betegek kezelésében. A tanulmány vezető szerzője, Dr. Afraa Salah, aki az Ajmani Egyetemen gyermekfogászatot, valamint pszichológiát és viselkedéstudományokat oktat a fogorvostanhallgatók számára, a Dental Tribune International (DTI) számára megerősítette, hogy a mintacsoport idősebb fogorvosainak is hiányzott a fogyatékkal élő betegek kezelésével kapcsolatos önbizalom és tapasztalat.

A válaszadók közel háromnegyede (73,3%) azt mondta, hogy megkísérelné a fogyatékkal élő betegek kezelését, de ha a terápia túl nehézzé válna, más klinikushoz irányítaná a pácienst. A válaszadók egyötöde azt mondta, hogy nem kezelné a beteget, hanem inkább szakemberhez irányítaná. Arra a kérdésre, hogy a klinikusok mennyire érzik magukat kényelmesen a kezelés során, a válaszadók 45,3%-a semleges választ adott, 32,7%-a pozitívan, 14,7%-a pedig negatívan válaszolt. Erősen pozitív vagy erősen negatív választ a válaszadók 4,7%-a, illetve 2,0%-a adott.

A válaszadók jelentős része (44,0%) úgy érezte, hogy a fogyatékkal élő páciensek számára csak korlátozottan tud ideális szájápolási ellátást nyújtani, és 35,5%-uk szerint a kezeléshez szükséges idő aggodalomra ad okot. A megkérdezettek 38,0%-a említette, hogy aggódik amiatt, hogy képes-e interakcióba lépni a pácienssel, és 34,7%, illetve 30,7% aggódott amiatt, hogy a kezelés sérülést okozhat a páciensnek vagy a kezelő fogorvosnak.

A szerzők azt írták, hogy „a résztvevő fogorvosok korlátozott kezelési lehetőségei e populáció esetében a megfelelő idő és képzés hiányától, a betegekkel való kommunikáció korlátozott képességétől, a betegekkel való kapcsolattartástól, a betegek ragaszkodásától és a folyamatos helyzetfelismeréstől függnek, hogy hogyan kerüljék el a betegek nem szándékos sérüléseit, amelyek a klinikai személyzet esetleges sérüléséhez vezethetnek”.

Dr. Salah a DTI-nek elmondta: „Úgy gondolom, hogy az alapképzésben, valamint egy kötelező jellegű személyes tanfolyamon keresztül oktatási kurzusokat kell létrehoznunk és megvalósítanunk az ilyen betegek kezelésével kapcsolatban. Személy szerint úgy gondolom, hogy különösen az autizmus spektrumán lévő betegek legjobb kezeléséről szóló képzés lenne nagyon értékes.”

A „Dentists’ attitude towards dental treatment of disabled patients” (Fogorvosok hozzáállása a fogyatékkal élő betegek fogászati kezeléséhez) című tanulmányt az Advances in Medical Education and Practice című szaklapban tették közzé 2022. december 14-én.

Forrás: https://www.dental-tribune.com/news/dentists-express-limitations-in-treating-patients-with-disabilities/

(Image: Karjalainen/Shutterstock)