Interjúalanyom 2001-ben szerezte diplomáját a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán, azóta folyamatosan az Alma materben tevékenykedik: a Fogpótlástani Klinika docense, aki a betegellátáson kívül részt vesz a magyar és külföldi hallgatók képzésében, illetve a klinikai kutatómunkában is. Számos hazai és külföldi szakmai szervezet tudja soraiban, így a Digital Dentistry Society, Society for Color and Appearance in Dentistry, valamint vezetőségi tagja a Magyar Fogorvosok Egyesületének és az MFE Fogpótlástani Társaságának, illetve tagja a Magyar Dento-Maxillo-Faciális Radiológiai Társaságának és a Magyar Esztétikai Fogászati Akadémiának. 2009 óta vezeti az egyetem Digitális Fogászati Munkacsoportját. PhD tudományos fokozatát 2011 áprilisában szerezte „A vizuális és digitális fogszínmeghatározás lehetőségei és befolyásoló tényezői” című tézisének megvédésével, prof. dr. Hermann Péter vezetésével.

Az elmúlt kilenc évben a Fogpótlástani Klinika Digitális Fogászati munkacsoportjával az intraorális szkennerek és a digitális lenyomatokra épülő CAD/CAM munkafolyamatok vizsgálatával hazánkban és nemzetközi szinten is hiánypótló munkát folytatnak. A digitális fogpótlástani lehetőségek vizsgálata nemcsak új, hanem folyamatosan változó terület. A fogorvosok számára a megbízható, naprakész ismeretek, útmutatások elengedhetetlenül szükségesek a korszerű technikai lehetőségek maximális kihasználásához. Mindezen ismeretek összegyűjtése, az új eszközök tesztelése és a digitális szakmai protokollok felállítása a munkacsoport legfőbb célkitűzése.

Dr. Borbély Judittal beszélgettem.

Egyetemi oktatókhoz intézett standard kérdésem, hogy miként tudják összeegyeztetni életükben a betegellátás-oktatás-kutatás hármasát? Önnek ez hogyan megy?

Nehezen! Szeretek oktatni, mostanra a graduális oktatásban ez inkább előadásokat jelent, idéntől már nem tartok hallgatói gyakorlatokat. Úgy érzem, klinikusként nagyon kevés időm jut a de facto betegellátásra, és ez legtöbbször valamilyen referencia, a páciens esetismertetése, ami még több időt vesz el a dokumentáció miatt. Ugyanakkor imádok kutatni, ügyes, okos, tehetséges rezidensekkel és TDK-sokkal körül venni magam, hiszen az agilis emberek engem is mindig inspirálnak. 

Miként került kapcsolatba a digitális fogászattal és miként változott a nexusa ezzel a tudományterülettel?

A Digitális Fogászati Munkacsoport 2009-ben kezdte működését, a digitális fogszín-meghatározás lehetőségeinek vizsgálata és a fogszín-meghatározást oktató program kidolgozása volt első célkitűzésünk. Két évvel később e témában szereztem meg tudományos fokozatomat is. Bár a fogpótlás fizikai sikerességének szempontjából irreleváns a szín, ugyanakkor a páciens elégedettségének döntő meghatározója. A nehézségét az adja, hogy a szabad szemmel végzett színösszehasonlítás (egy fogszínkulcsos színmeghatározás) szubjektív, nagyon sok befolyásoló tényezőtől függ. Itt lépnek be a digitális fogszínt mérő eszközök, amelyek objektív adatokat szolgáltatnak a fog színéről. Digitális színmérő eszközt számos területen alkalmaz az ipar, ugyanakkor a fogak kicsik, nem simák, hanem görbült a felület, többszínűek, ezáltal bonyolult a mérés.

A fogszínt nem csak meghatározni, hanem reprodukálni is kell, ehhez tisztában kell lennünk a fogpótlások anyagainak optikai tulajdonságaival. Az időközben gombamód szaporodó különféle kerámiarendszerek fizikai és optikai tulajdonságainak kutatása, illetve ezek korszerű feldolgozási lehetőségeinek a vizsgálata indította el CAD/CAM témájú kutatásainkat.

Figyelmük ezt követően az intraorális szkennerek irányába fordult?

Igen, hiszen a CAD/CAM technológia fogorvosi oldalán a különféle szájszkennereket láthatjuk, melyek erdejében egyre nehezebben lehet objektíven eligazolni. Egy új rendszer klinikai alkalmazása előtt elengedhetetlen annak részletes vizsgálata, használatának értékelése. Munkacsoportunk 2011 óta folytat kutatásokat a digitális lenyomatvételi technika és az intraorális szkennerek vizsgálatára, azok pontosságának, klinikai alkalmazhatóságának feltérképezésére. Összehasonlítottuk a hagyományos és digitális lenyomatvételi eljárás pontosságát, feltérképeztük a szájszkennerek megbízható használatához szükséges tanulási folyamatot. A lenyomatozás időigénye, valamint az eszköz által elkészített felvételek számának megfigyelésével tanulási görbét állítottunk fel. Számos tudományos diákköri munka, szakdolgozat, rektori pályázat témája a digitális technológia. 

Kutatási eredményeinkről, gyakorlati tapasztalatainkról számos hazai és nemzetközi rendezvényen tartunk előadást, készítettünk oktatóvideót, és bevezettünk egy új, szabadon választható tantárgyat Basic Restorative Dentistry néven. Szeretnénk, ha hallgatóink úgy kerülnének ki az egyetemről, hogy az intraorális szkennelés nem jelent már újdonságot számukra.

 Ha jól tudom, készült egy weboldal is, ahol az eredmények bárki számára hozzáférhetőek.

Igen, minden – összesen kilenc – gyártó cég két hétre rendelkezésünkre bocsátotta a saját szkennerét, mi pedig egy objektív inerciarendszert hoztunk létre, amelyen belül pontozzuk a különféle gyártmányokat. A szkennelési időn és pontosságon kívül ergonómiai szempontból is górcső alá vettük őket, de azt is szem előtt tartottuk, hogy a gyártó rendelkezik-e hazai szerviz- és support háttérrel arra az eshetőségre, ha a szkenner hardverét vagy szoftverét érintő esetleges hibákat kellene gyorsan és eredményesen javítani. Emellett szempont, hogy a hazai forgalmazó cég itthon szervez-e olyasfajta oktatást, melynek keretén belül a szkenner összeszerelése, a szoftver használata és a szkennelési stratégia is bemutatásra kerül. Mindent összevetve tehát úgy érzem, sikerült egy hasznos, nyílt platformot létrehoznunk azok számára, akik esetleg intraorális szkennerbe szeretnének invesztálni, és előzetesen objektíven tájékozódni a lehetőségekről. A honlap az alábbi webcímen érhető el:
http://fogpotlastan.szkennerteszt.testingsolutions.hu/ 

Meglátása szerint hol tart jelenleg a digitális fogászat hazánkban?

Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy a digitális technológia számos aspektusban szövi keresztül a mai modern fogászatot, véleményem szerint ehhez képest azonban csak kis hányada az, ami valóban rutinszerűen és kiszámíthatóan működik is széles körben. Én magam éjjel-nappal továbbképzésekre és kurzusokra járok a világban, ahol olyanokkal kívánok személyes kapcsolatba kerülni, akik valóban igyekeznek a mindennapi munkájuk során használni a digitális fogászat vívmányait. Nem olyan cikkekre vagy reklámokra vagyok kíváncsi, amelyek azt mondják, hogy gombnyomásra minden működik – ezen már régen túl vagyunk, tudjuk, hogy nem igaz. Csodálatos, ha működik valami egy ember kezében, de ha az mások számára nem reprodukálható, tudományos értelemben jóformán semmit sem ér.

Talán furcsán hangzik ez éppen az én számból, de megítélésem szerint annyira még nem digitalizálódott a magyar fogászat, mint amennyire sokan azt sugallják. Én kevésbé vagyok lelkes. Talán nem is jó kifejezés, hiszen lelkes vagyok, de talán óvatosabban fogalmazok.

Nemrég Párizsban jártam, ahol volt szerencsém dr. Christian Coachman előadását meghallgatni, és ő sem azt mondta, hogy könnyebb, gyorsabb, pontosabb munkát tudunk végezni az elejétől fogva. Azt mondta – amit magam is így látok –, hogy ez egy kőkemény tanulási görbe. Ha egy nagy páciensforgalmú rendelőben minden betegről mindenki készít legalább egy tanulmányi szkennelést, akkor a nagy esetszám miatt egy idő után fel lehet majd ismerni típushibákat, gyermekbetegségeket, illetve le lehet majd vonni bizonyos konzekvenciákat, de ehhez idő, kitartás és alázat szükségeltetik. A digitális technológia sokszor nehézkesebb, lassabb, a munkafolyamatok lépéseinek kikísérletezése keserves tud lenni. Pionírok vagyunk, magunk előtt számos feltérképezetlen területtel, de ez ebben az izgalmas! 

Mindezek ellenére egyre több és több szkennert dobnak piacra. Mi ennek az oka?

Az, hogy mindenki tudja, ez a jövő, még akkor is, ha ma a többség könnyebben tud még analóg módon lenyomatot venni. Hozzáteszem, a szkennelés talán a legegyszerűbb része a dolognak; ha valaki el akar kezdeni digitális technológiával foglalkozni, nem spórolhatja meg, hogy komplex rálátást szerezzen az egész digitális munkafolyamatra, muszáj minden szegmensébe involválódnia. Azt szoktam mondani, hogy meg kell tanulni a chair-side dentistryt, még akkor is, ha nem akarunk a rendelőben tervezni és marni, tisztában kell lenni a teljes digitális munkafolyamattal.  Tudnunk kell, mi van a szkennelésen túl, azaz mi történik, ha megnyitod a fájlodat, kijelölöd a széli záródási vonalat, a behelyezési irányt stb-stb.

Az továbbra is biztos, hogy nem tudunk egy nyitott elméjű és hozzáértő technikus nélkül létezni, aki az analóg fogtechnikai eljárások mellett a digitális workflow-val is tisztában van. Egy új szakma van kialakulóban, a fogpótlások digitális tervezésében jártas „dental designer”. A Semmelweis Egyetem a kecskeméti Neumann János Egyetemmel új szak létesítése, a Digitális Fogászati Technológus képzés mellett kötelezte el magát, a képzés megalapítása folyamatban van.

A CAD/CAM-hez mindkét területre, a hagyományos fogtechnikára és a számítógépes tervezésre is szükség van.  Ma még gyakori, hogy a digitális munkafolyamat egy-egy pontján egy tapasztalt, sokat látott fogtechnikus inkább analóg eszközöket vesz igénybe, kézzel hozzányúlva, megigazítva oldja meg a problémát. Számos dolognak egyelőre egyszerűen technológiai korlátai vannak, de a világunk exponenciálisan fejlődik, így csak idő – méghozzá rövidebb idő, mint azt gondolnánk – kérdése, hogy ezek megoldódjanak.

Ne feledjük, ha most olvasunk egy friss review of the literature cikket, az a legjobb esetben is 2018-as! Azóta már hol tartanak azok a szkennerek? Hiszen ugyanaz a szkenner sokszor már egy szoftverfrissítéssel is teljesen másképp működik. Ha tehát valaki most leír valamit, akkor azt, amire elfogadják, feldolgozzák stb., 2021 előtt aligha fogjuk tudni elolvasni. Ezzel párhuzamosan viszont tényleg felfoghatatlan ütemű a fejlődés.

Idén első alkalommal önálló szekcióként mutatkozik be a Dental World-ön a Digitális Fogászati Kongresszus. Óriási öröm és megtiszteltetés, hogy a nyitóelőadást Öntől hallgathatjuk meg. Miről fog beszélni?

Előadásom a Digital Smile Update címet viseli, egy esetismertetés, ahol a fiatal hölgy páciens mosolyának megújítása Róth Lajos fogtechnikusmesterrel közös digitális munkánk eredménye. Az előadásban a fogorvos és a fogtechnikus összehangolt együttműködésén van a hangsúly, amely a digitális fogászatnak is alapja. Lépésről lépésre szeretném bemutatni az intraorális szkennelésre épülő digitális munkafolyamatokat, az új anyagok felhasználási lehetőségeit, továbbá az új eljárások alkalmazási protokolljait, amelyek segítségével a digitális fogászat jól kiszámítható és megismételhető eredményekhez vezet.

 Nagyon szépen köszönöm a tartalmas beszélgetést!

 Dr. Radánovics-Nagy Dániel

Ossza meg véleményét!

A DENTAL.HU a fogászati szakma portálja.

Az Ön véleménye, hozzászólása, aktivitása legalább olyan fontos, mint a cikk, amit elolvasott. Ossza meg a cikket ismerőseivel vagy szóljon hozzá, mondja el véleményét a Facebook oldalunkon.