Egészen mostanáig nem lehetett pontosan tudni, hogyan végződtek az implantológiai beavatkozások a Sjörgen-szindrómában szenvedő betegek körében. Az igazat megvallva sok szakember kifejezetten ellenezte a beültetéseket, azt feltételezvén, hogy az ilyen pácienseknél fokozottan áll fent a beavatkozás sikertelenségének kockázata. Ezzel ellentétben Malmö és Göteborg egyetemeinek kutatói arra jutottak, hogy a fogbeültetés igenis járható út a Sjörgen-szindrómás embereknek – még akkor is, ha ezek a páciensek fokozottabb marginális csontveszteséget tapasztalhatnak az implantátumok körül, mint mások.

A Sjögren szindróma egy szisztémás gyulladással járó autoimmun betegség, melyet a külső elválasztású mirigyek állományának fokozatos pusztulása jellemez – különösen a szemek és a száj környékén.

“A betegség tudvalevőleg csökkenti a nyáltermelést, mely a száj nyálkahártyáinak vészes kiszáradását és túlérzékenységét okozza. Ennek során a páciensek gyorsabban elveszíthetik a fogaikat a betegség következtében gyakrabban fellépő és agresszívebben előrehaladó fogszuvasodás és periodontitis miatt; mint azok, akiket nem érint ez a betegség.” – nyilatkozta a DTI-nek Dr. Ann Wennerberg társszerző a Sahlgrenska Akadémia fogpótlástani tanszékéről.

“A rendkívül kis mennyiségben termelődött nyál a szükséges lubrikáció (lubrication?) hiányát eredményezi.” – folytatta Wennerberg. Elmagyarázta azt is, hogy ez nagymértékű szárazságot és ezáltal fájdalmat okoz a betegeknek. „A Sjörgen szindrómás páciensek számára valósággal lehetetlen egy protézis viselése.” – tette hozzá. Ennek eredményeképp sok érintett beteg kénytelen a fogpótláshoz folyamodni.

A kutatók két részben vitelezték ki a tanulmányt. Először áttekintették 19 Sjörgen szindrómás beteg klinikai előzményeit, akik együttesen 107 implantot kaptak. Második körben pedig áttanulmányozták az eddig publikált szakirodalmat, így 186 esetet megvizsgálva, melynek során 712 implantatum került beültetésre, s ebből 705 volt pontosan nyomon követve.

A klinikai előzmények vizsgálata során a kutatók azt találták, hogy a 19 páciensből ketten vesztettek összesen három implantot, mely összesen 2,8%-os hibaarányhoz vezetett. Mindhárom implant elvesztését az osszeointegráció (csontbeépülés) hiánya okozta. Az implantokat átlagosan 10 évig figyelték meg. A legutolsó ellenőrzésnél a marginális csontveszteség (? marginal bone loss) a pácienseknél -1,29 mm volt. A kutatócsoport 30 év után 4,39 mm-es marginális csontveszteséget becsül.

A szakirodalmi tanulmányokból pedig kiderült, hogy a 705 utánkövetett implantból – melyeket kb. 6 évig ellenőriztek – 29 volt sikertelen, így 4,1-es a hibaszázalék. Statisztikai elemzéseket követően a kutatók arra jutottak, hogy a beültetések sikertelenségének valószínűsége 2,8% volt.

A Sjörgen szinrdómás pácienseket elsődleges vagy másodlagos stádiumú kategóriákba sorolva a kutatók megállapították, hogy az elsődleges betegség esetén 2,5%-kal alacsonyabb a sikertelenség kockázata, mint a másodlagos Sjörgen szindrómában szenvedő betegeknél. Ezek a páciensek 6,5%-os sikertelenségi rátát mutattak.

“Az eredmények világosan megmutatják, hogy az implantológiai beavatkozások megfelelő prognózissal végezhetők el az eddigi félelmekkel ellentétben. Azonban az eredmények demonstrálják azt is, hogy a csontszélek reszorpciója magasabbnak bizonyul, mint egy átlagos páciensnél. Ez indikálja a rendszeres fogorvosi ellenőrzéseket és a gyakori látogatást dentálhigiénikus szakemberhez.” – összegezte Wennergberg.